HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49232

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Poós GergelyFeltöltés dátuma: 2014-12-04

Materialista vs. transzcendentalista szemlélet és eredményeik

Vajon a hit/vallás létezhet igazi erkölcsiség nélkül, vagy fordítva, az erkölcsös és morális értelemben az igazra való törekvés létezhet hit nélkül? A legtöbben azt mondják: igen. Én most azonban az ellenkezőjét szeretném igazolni, felszínre emelve és megvizsgálva az emberi élet gyakorlati megvalósításának módjait, e két - számomra legfontosabbnak vélt - fogalom jelentését és összefüggését taglalva.
Mi a hit? Tágabb értelemben - közvetlen nem igazolható - kijelentések és elméletek elfogadását jelenti, szűkebb értelemben egy adott vallás tanításának elfogadását, magunkra alkalmazását.
Mi az erkölcs? Helyesnek ítélt magatartásformák konvenciós elfogadása, vagyis közmegegyezésen alapuló morális tartalmú viselkedésformák összességének egyéni és társadalmi alkalmazását.
De mit jelenthet a hit/vallás és az erkölcs, ha elvonatkoztatunk a társadalom által elfogadott száraz definícióktól, mit jelenthetnek ezek, ha az ember transzcendens identitását és irányultságát elfogadjuk? A materialista szemlélet persze e felvetést azon mód elutasítaná, mondván e kitétel közvetlen módon nem igazolható, vagyis e feltétellel, azaz ezt megelőlegezve értelmetlen bármiről is beszélnünk, maradjunk meg a definíciók által leírt meghatározásoknál.
Én azonban - mi mást is tehetnék - ragaszkodom az előbbi felvetéshez: identitásunkat és irányultságunkat nem e világból eredeztetem. Többféle okból is, ezekre azonban most nem térek ki.
Nézzük meg inkább, hogyan tehetünk különbséget a materialista (anyagelvű) és transzcendentalista (teremtéselvű) világnézet között. Furcsa módon, filozófiai értelemben nagyobb különbség nincs a kettő között. A materialista az anyag önmagában való fennállásában és az anyag örök voltában hisz (hiszen a semmiből nem lesz valami, hacsak az a valami nem öröklétű), a hívő az anyagi természeten túli örök létezőben hisz, aki szintén önmagában való (létének fennállására nem kell bizonyíték) és örök-létű. Filozófiailag tehát nincs sok különbség. Létszemléleti különbség azonban mutatkozik, ami viszont igen komoly hatást gyakorol az emberi életre. Az egyik "vallás" ugyanis személytelen, önmagában fennálló, örök életű valamit gondol a létezés fundamentumának, a másik azonban személyes, önálló akarattal és döntéshozatali képességgel bíró valakit állít maga elé és őt gondolja a létezés alapjának (gyaníthatóan egyébként azért, mert önmagára tekint és abból indul ki). Az egyik számára a létező világ, s benne ő maga véletlenszerű, szerencsés feltételek együttes meglétének eredménye csupán, a másik számára - aki természetesen elfogadja az anyagi világ fennállását, a fizikai és biológiai folyamatokat, az evolúciót, stb. - a világot és önmagát valamiféle finom és diszkrét transzcendens teremtői óhaj megvalósulásának tekinti.
Valami tehát vagy valaki? E két fogalom között a differencia óriási. Mindjárt látjuk miért. Egyik vagy másik elfogadása, szemlélése, egyikbe vagy a másikba való hit meghatározza emberi életünket, erkölcsi, morális, emocionális döntéseinket, életszemléletünket, a világhoz és embertársunkhoz való viszonyunkat, sőt életünk értékét és minőségét is. Az egyik számára a világ, s benne az ember fizikai folyamatok produktuma csupán, a másik számára transzcendens személyes akarat kifejeződése és megvalósulása (ebből következően minden létező értéket, szépséget, minőséget, s nemcsak eszközt, hanem célt is jelent létezésével).
Igen ám, de vajon eldönthető-e, hogy melyik állítás igaz? Igen vagy nem? Egyáltalán eldönthető-e, hogy a mérleg serpenyője inkább merre billen? Ha nem, akkor az emberiség kettészakad, s lesznek jellemzően materialista szemléletű emberek, kik az emberi társadalom és az egyes ember értékszemléletét a közmegegyezésen és a régebbi tapasztalatok útján helyesnek ítélt viselkedési szabályok eredményeként aposztrofálják, s lesznek, akik a világot és benne önmagukat és másokat az Alkotó, a Teremtő terveként és megvalósulásaként fogadják el, s ennek megfelelően hoznak döntéseket, ennek megfelelően alakítják önmaguk és bizonyos szempontból mások életét is.
Ám bizonyos, hogy e kettészakítottság az emberiség életére, a társadalomra, a gazdaságra, a kultúrára, a mindennapjainkra igen rossz hatást gyakorolnak. Mégpedig azért, mert ahogy azt már leírtuk a két világlátás közötti különbség jól látható, jól körülírható, és gyakorlati következményeket is produkáló differenciát eredményez az egyes emberekben. Az emberiség kettészakad, s hogy éppen melyik világszemlélet dominál, nos az meghatározza az emberiség és a társadalom érték és minőségszemléletét, ami visszahat a mindennapokra, s helyes vagy helytelen (ki melyik értékszemlélethez igazodik) folyamatokat indít el. Békétlenség és folytonos viszály keletkezik, s marad fenn tehát, amíg világ a világ. Abban gondolom megegyezhetünk, hogy egy nem jó, sem az egyes emberre és a társadalomra nézve sem.
Valamiben meg kellene állapodnunk. Megállapodhatunk a materializmusban - ma jellemzően ez dominál és ennek hatása adoptálódik a társadalomra és a gazdaságra is -, ám ennek - az én véleményem szerint - súlyos következményei lesznek, s már vannak is. E világnézet egyértelmű következménye a nihilizmus, a szabadelvűség, a gazdasági és társadalmi kizsákmányolás, az értéknélküliség, az erkölcsi és morális tartás majdnem teljes hiánya, s nem utolsósorban a transzcendentális értelemben vett identitáshiány (gyökértelenség). Ne feledjük, amit látunk jelenleg és bármikor a társadalomból és az egyes emberekből az mindig a felszín, sőt annak legfelsőbb rétege csupán. Még megpróbálja szebbik arcát mutatni az emberiség, az emberi társadalom, s benne az egyes ember, de lent a mélyben a tartást már réges-rég elvesztettük. Szomorú és lehangoló ez. De tény. A legmélyebb tiszteletem azoknak, akik még nincsenek ebben az állapotban. Őszinteséget akarok...
Szóval, ha a materialista szemléletben állapodunk meg, a fentebb részletezett okok és következmények miatt az emberi társadalom halálra van ítélve. Erkölcsi, morális és valódi értelemben is (biológiai értelemben is). Ez is ténykérdés. Az emberiség szétroncsolja a világot és önmaga társadalmát is. Aki ezt nem látja, annak csukva van a szeme. Ezért nem értem, miért ez a jelenlegi konvenció? Miért ebben állapodtunk meg? Kinek jó ez? Azoknak nyilván, akiknek gazdasági érdekeik fűződnek ennek mentális és gyakorlati fenntartásához, ám a nagy többségnek nyilvánvalóan napi életvezetési és anyagi problémákat okoz.
Az általános értelemben vett materializmus mint világnézet, mint élet és létezés-szemlélet olyan embert állít elő, aki csupán és csak annyira erkölcsös (kicsit sem jobban), mint amennyire a társadalmi konvenció, annak definitív tartalma és az adott törvények rákényszerítik. Csupán ezek tartják vissza - legalábbis egyenlőre -, hogy infernális, vagyis alantas erői felszínre ne törjenek. Nem belső meggyőződésből, nem lelkiismereti okból, s pláne nem transzcendentalista elhivatottságból erkölcsös, hanem csupán gyakorlatias célból, például, hogy munkája és pénze legyen, hogy ne kerüljön börtönbe, stb. (de például esze ágában sincs ellenségét szeretni). Ez az ember nem képes (vagy, hogy finomítsak, nehezebben képes) önmagán felülkerekedni, nem képes a katarzisra, nem képes a megváltásra (mások megváltására, azaz meghívására és szeretetére). A materialista világ- és életszemléletű ember jellemzően élősködőként vészeli át az életet, s gyermekeinek is ezt tanítja. Életét jellemzően önmagában és önmagáért éli. Ezek is ténykérdések, ezek sem tagadhatóak.
De nézzük, mi lenne akkor, ha világ - és létszemléletünk nem materialista, hanem transzcendentalista lenne. Mi lenne, s hogy hatna ránk, egyes emberekre és a társadalomra, ha elfogadnánk, illetve hinnénk egy személyes, tudatos, akarattal, szabadsággal, hovatovább szeretettel és gondoskodói képességekkel bíró transzcendentális személyes entitásban, akinek akarata és terve volt (még ha ezeket a döntéseket időszerűséggel nem is lehet jellemezni) a világ, s így mi magunk is, egyes emberek. Ha képesek lennénk egy ilyen személyt, egy ilyen entitást elfogadni,, nyilvánvalóan másként tekintenénk a világra s egymásra is. A létezést tudatos döntésként és egyben ajándékként értelmeznénk, amivel a Létrehívónak nyilván célja van. Minden létezőt (élő és élettelen létezőt) a Létrehívó alkotásának és előre elgondolásának minősítenénk, megadván ezzel minden létezőnek (élőnek és élettelennek) a legteljesebb tiszteletet és egyben csodálatot is. Minden létezőt (legyen az bár élő vagy élettelen) óvnánk, féltenénk, védenénk, segítenénk, valamint minden létezőről - annak létben betöltött helyét, szerepét meghatározva és elfogadva - gondoskodnánk. A világ, a létezők, az emberek teremtettségükből fakadóan méltóságot nyernének, felelősséggel tartoznánk Istennek és egymásnak is, ebből fakadóan úgy alakítanánk a gazdaságot és a társadalmat az egész Földön, hogy a lehetséges eszközökkel nem egymás kiszolgáltatottságát növelnénk, nem egymás kizsákmányolását hajszolnánk, hanem egymás szellemi-lelki-testi megőrzésén és gyarapításán dolgoznánk. Teremtettségünkből fakadóan mindenki testvére lehetne egymásnak, nem csak az emberek, de az egész teremtett világ valamennyi létezője is, hiszen minden az Egyből veszi eredetét. Ennek belátása az emberen múlik, s e belátás bizonyosan jobb világot szülne, emberi, társadalmi és gazdasági értelemben is.
A két világszemlélet között tehát a fő különbség, hogy az egyik valamit, a másik valakit (személyt) helyez maga elé. Ebből fakad a szemléletbeli differencia. Az utóbbi nézet szerint a világ és az ember előre elgondolás, tudatos létrehívás és létben-tartás megvalósulása (a személy itt örök életű, személye nem függ össze biológiai sorsával, Létre-hívója személyét megtartja, még ha e világban meghal is), a másik szerint a világ és az ember véletlenszerű, nagyszámú műveletsorozatok - itt ebben az univerzumban - jól sikerült eredménye. A materialista szemlélet tehát véletlenszerű, esetleges, előre el nem gondolt világot képzel el, amelyben a személy a halál beálltával elvész, lénye megsemmisül.
A két személet markáns elváltozásokat okoz az emberi gondolkozásban, s ebből fakadóan az élet gyakorlati kivitelezésében. Ez utóbbi pedig maga az élet. Az identitás és az azonosulás, alapjaiban határozza meg az embert, s annak mindennapi életét, s valamennyi döntéshozatalát. Ahonnan merít az ember, azzá válik, rajta és vele együtt az manifesztálódik. A materialista és a transzcendentalista világszemlélet között az ember áll középen. Miben higgyen tehát? Talál-e bármiféle fogódzót egyik vagy másik igazolására? Báb lesz csupán? Vagy hiszi és reméli, hogy teremtettsége okán élete a Teremtő kezében van, s talán abban is marad örökké? Báb lesz azonban, ha egyik mellé sem teszi le voksát, de báb lesz akkor is, ha azt gondolja, élete nagyszámú, véletlenszerű fizikai és biológiai folyamatok eredménye. Tudniillik ebben az esetben nem valaki, hanem valami csupán. Ma ebben hisz a világ, illetve még ennél is rosszabb történik, jelenleg a közöny uralkodik, a szellemi és lelki idiotizmus és infantilizmus korszakát éljük, és az ember át sem gondolja ezeket. Az ember báb lett. Önmaga számára is. Árucikk, ami megvásárolható és árulható, és aki másra sem képes, mint mértéktelen termelésre és fogyasztásra.
Nekem most az lenne a dolgom, hogy észérvekkel bizonyítsam, a transzcendentalista szemlélet valóságát. Vagyis hogy életünk Isten kezében van. De nem teszem. Azt viszont ideírom, hogy életünkre, saját személyes és valamennyiünk életére gyakorolt hatása egyértelműen jobbnak gondolom, mint az ellenkező szemléletéből és annak elfogadásából fakadó következményeket. A transzcendentalista szemlélet jobb, élhetőbb, igazságosabb, felelősségteljesebb és méltóbb életet hozhatna. Isten akart, vágyott, kigondolt engem, odaadott magából nekem egy részt, ami én vagyok, s ebből következően örökké gondoskodik rólam és persze személyesen valamennyiünkről, ezért a rám bízottakról, és az engem körülvevő teremtett világról - már csak betyárbecsületből is - nekem is gondoskodnom kell. Ha mindegyikünk így gondolkozna, nos e szemlélet a társadalomra, a gazdaságra, a kultúrára, mindennapjainkra bizonyosan jótékonyan hatna. Gyakorlati haszna igen kifejező lenne. Lehetséges egyébként, hogy éppen ezért (s nem is hitből, pusztán gyakorlatias megfontolásból), ennyi pont elég lenne, hogy mindannyian közösen ezt válasszuk. Ha persze van az emberiségben egymás iránt még ennyi empátia. Ha nincs, elég problematikus a jövő, gazdasági és társadalmi szempontból egész biztosan. Sőt biológiai szempontból is. A életidegen materialista szemlélet ugyanis gyötrelmes világot eredményez valamennyiünk számára. Aki nem látja ezt, vak.
Ebben az írásban Istenigazolást nem teszek közzé. Annak nem itt van a helye. Azonban egy pár mondat erejéig visszatérek még az alapfelvetéshez, hiszen abból indultunk ki. Létezik-e tehát igazi erkölcsiség hit/vallás nélkül (transzcendentalista szemlélet és hit nélkül), vagy fordítva: valós-e az ember transzcendens hite, irányultsága, igazi erkölcs nélkül, ami rongáltságunk helyreállításán munkálkodik. Az első kérdés a materialista, ateista, anyagelvű szemléletű emberre vonatkozik. A válasz az én meggyőződésem szerint egyértelműen nem, mert épp az a lelkiismeretesség hiányzik belőle, ami a hívő emberben jó esetben megvan. Ha fizikai és biológiai folyamatok jól sikerült produktuma vagyok csupán, illetve ezt gondolom magamról, a világról, az univerzumról, embertársaimról, a növény -és állatvilágról, akkor tetteimnek súlya és következménye legfeljebb társadalmi értelemben van, de morális, lelkiismereti, hivatásbeli (ha hívő vagyok, hivatásom, vagyis meghívásom van arra, hogy Isten társa legyek a teremtésben) értelemben abszolút nincs, vagyis valódi felelősséggel nem tartozom senkinek, hiszen nem hiszek abban, hogy valaki vagyok, hogy valaki által (Isten) nyertem létezést. Értjük? Ha nem valakitől, hanem valamiből vagyok, elszámolási kötelezettségem sincs. Vagyis azt tehetek amit akarok, azzal, akivel akarok, úgy ahogyan akarok, legfeljebb arra kell figyelnem, hogy a társadalmi törvények el ne gáncsoljanak valahol, bár nyilván azokat mindig mindenhol ki lehet játszani. Ha pedig összefogok hasonló gondolkozású emberekkel, csoportokkal, akkor e játék még kifizetődőbb lehet számomra. A szó legszorosabb értelmében. Tegyük a kezünket a szívünkre, ma a gazdaságnak ez a mozgatórugója, ma a gazdaság irányítói ilyen gondolkozású emberek érdekcsoportjaiból állnak, s a társadalom ezt szenvedi, az egyes ember meg kénytelen kelletlen tűri. Ha az ember a materialista szemléletet vallja, előbb utóbb idejut. Szellemi-lelki-testi roncs lesz. Szép köntösbe öltözve.
Azonban természetesen felvetésünk másik felére is egyértelmű a válasz. Ugyanis hit/vallás nincs erkölcsi és morális átváltozás nélkül, illetve, ha mégis, az hamiskás. A hit/vallás ugyanis átváltozást jelent. Ha hiszem, hogy teremtett vagyok, ha hiszem, hogy valakitől vagyok, akkor tudnom kell azt is, jelenleg olyan közegben vagyok, ami énmiattam és valószínűleg valamennyiünk miatt olyan, amilyen. Vagyis olyan, ami az isteni elgondolástól elszakadt, illetve abból kiszakadt. Az elszakadás oka az Egység, az Egy összetöretése volt, ami általam és valószínű valamennyiünk által ment végbe. Mi törjük, mi repesztjük ketté, ami egy és oszthatatlan - mondhatjuk Pilinszky után szabadon. Ezért a hívő, a vallásos ember jó esetben minden vonalon és minden lehetséges módon ezt az összetörtséget próbálja helyreállítani, amit csak úgy tehet, ha átváltozik, s az isteni elgondoláshoz igazodik ismét. Isten megváltotta, odaajándékozta magát az embernek, vagyis megadta az örök lehetőséget, hogy elgondolásához visszataláljon. Példája és képe is van rá, hogy ezt hogyan tegye. Isten fiában adta ezt tudtunkra. Krisztus nem csak emlékeztetni és megerősíteni jött Isten irántunk való szeretetét és türelmét, de példát is ad, hogy amit ő cselekedett, mi is azt tegyük. Az isteni pedagógia nagyon világos.
Létezés-szemléletünket átgondolni szükségeltetik. Gyakorlatias okok miatt is. Látjuk, hogy melyik eredményezne élhetőbb, jobb, emberségesebb világot. Tegyük fel végre a kérdést. Valami hozott létre, vagy Valaki? Valami vagyok, vagy Valaki? A válasz mindannyiunkra hatással lesz. Itt és most...

2014. december 5.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8543
Időpont: 2014-12-04 17:33:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Vitatkozni csak a kiindulóponton lehet: én ezt gondolom róla, te azt. Nem tudjuk egymást meggyőzni. Az erkölcsi felfogás is nagyon hasonló mindkét filozófiai rendszernél. Ami itt jó, és követendő, az ott is jó és követendő. A cserkészek 12 pontját az úttörők is ugyanúgy elfogadták, (átvették) csak az "Isten" szót vették ki belőle. Egy kérdésben találunk csak lényegbevágó eltérést, a szeresd ellenségedet passzust a materialisták nem annyira preferálják, lelkük rajta:) Megmondom őszintén nem is könnyű. Sztem kamuzik, aki azt mondja, hogy tényleg szereti az ellenségét. Egy olyan ellenséget pl. aki kiirtotta a családodat, hogy tudsz szeretni?! Legfeljebb nem ártasz neki, mert te nem vagy "olyan". Ez már szeretet lenne?
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8543
Időpont: 2014-12-04 17:23:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon érdekes fejtegetés, nagy figyelemmel olvastam. Sztem a materializmus és az idealizmus (mint filozófiai irányzatok között) döntő különbség van. Vagy, ahogy Marx mondja: antagonisztikus ellentmondás. A materializmus a világ keletkezését az anyagra vezeti vissza. Az anyag öröktől fogva létezik, mozgása, változása hozta létre a világot a most ismert formájában, ebből vezethető le minden: pl a lét határozza meg a tudatot. logikus, következetes. Az idealizmus, mint filozófiai rendszer, szintén logikus és következetes: Isten teremtő akarata hozott létre mindent, minden e tényből vezethető le. A két irányzat logikailag nehezen talál egymáson fogást, nem is csoda, sziporkázó elmék hozták létre őket, nincs rajtuk "lyuk"

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Friedrich Logau: Önteltség címmel a várólistára

bűvölet bejegyzést írt a(z) Veled című alkotáshoz

bűvölet bejegyzést írt a(z) Veled című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, VI. - igazán befejező rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Friedrich Logau:Eitelkeit című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Spruchgedicht von Friedrich Logau címmel

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Kitti címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Emlékek a padláson című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)