Jegyzet arról, amely talán egy tanulmányt is megérne...
A napokban az elektronikus sajtóban egyre többször hangzik el egy felhívás arról, ami természetes kellene, hogy legyen, mi szerint a gyerekeinkkel beszélgessünk. Sajnos az elidegenedés ma is egyre inkább terjed, pedig ez egyáltalán nem idő kérdése. Napi legalább 5-10 perce mindenkinek akad a családra, a családon belüli és az azon kívüli beszélgetésekre, ráadásul ez még pénzbe sem kerül. Az egymás iránti közömbösség nem megoldás a gondokra. A megoldás alapja az egymás felé nyitás és ennek egy nagyon fontos eszköze az őszinte beszélgetés. Ahogy a közmondás tartja: ,,néma gyereknek az anyja sem érti a szavát", s hogy ez ne így legyen, ahhoz beszélgetni kell! Le kell szavakkal is bontani az egymás iránti közömbösség falát! Nagyon furcsa az, hogy ennek hírverést kell csinálni! Nem akarok erről tanulmányt írni. Ez nem az én tisztem. Legyen ez ebben a tárgyban illetékes szakemberek, szociológusok, pedagógusok stb. dolga. Most hallom a rádióban, hogy sokan, még az egymás közelében élők is sms-ben, e-mail-ben, facebook-on ,,társalognak". Ez személytelen dolog. Az ilyen emberek nem tudnak társasági, esetleg társaséletet élni. Súlyosan károsítja ez az illetők személyiségét. Éppen ezért kellene nem a fentiek helyett, hanem azokkal együtt egymással gyerekeknek és felnőtteknek beszélgetni őszintén, tiszta szándékkal és szeretettel, becsülettel. S ha mindenki így tenne, akkor nem kellene a címben hivatkozott reklámszöveg. Nem lenne arra szükség.