HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49226

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-12-14

A tékozló fiú

Elégedetlen voltam. Mindig, mindennel. Soha nem volt elég semmiből sem. Sem a pénzből, sem a csajokból, sem az életből.
Idegesített apám és bátyám figyelő szeme. Nem akartam minden egyes nap úgy élni, hogy lenézzenek az életvitelemért. Nem akartam megfigyelő bizottságot, ami az életem fölött tart számot.
Azonban nem találtam a kiutat, nem tudtam merre mehetnék...
Aztán egy szép napon, mikor már elég éretté váltam, apám nekem adta az örökségemet. Végre megtaláltam a kiugrási lehetőséget, így hát nem is késlekedtem sokáig.
Fogtam az összes pénzemet, minden vagyonomat és odébb álltam.
Nem hiányzott semmi sem. Nem érdekelt semmi sem.
Csak egy volt a fontos, hogy jól éreztem magamat végre a bőrömben és nem kellett minden nap számot adnom magamról, a tetteimről.
Nap napot követett, egyre jobban belevetettem magamat az életbe, a lányokba. De ahogy teltek a napok, olyan iramban fogyott a pénzem is. Eleinte nem törődtem vele.
Kit érdekel? - kérdeztem magamtól. - Majdcsak találok valami megoldást.
Ennyivel elintéztem és még inkább beletemetkeztem az akkori életvitelembe.
Aztán eljött a pillanat, amikor már nem halogathattam tovább a dolgot, szembe kellett nézzek a ténnyel, hogy egy fityingem sem maradt.
Kétségbeesetten, összetörten néztem körbe a saját magamnak okozott romhalmazon. Merthogy az volt az életem, egy kész romhalmaz.
Igen, lázongtam a régi életemmel szemben, nem szerettem, hogy mindig megfigyelés alatt tartottak és mindig meg kellett hallgassam apám eszmefuttatását arról, hogy mennyire nem jól csinálom az életemet.
De egyvalamit elért a szemmel tartással: megakadályozott attól, hogy végleg lecsússzak a létra legalsó fokára. Mikor hátat fordítottam neki, azt vállaltam magamra, hogy kietlenségbe taszítom saját magamat. És be is következett, igencsak hamar.
Végre megértettem, hogy miről beszélt mindezidáig. Hogy mért féltett engem annyira, és hogy mitől. Saját magamtól.
Úgy éreztem, már késő lenne visszacsinálni az egészet, de nem tudtam mást tenni. Arra támaszkodtam, hogy apám eléggé szeret engem ahhoz, hogy visszafogadjon engem. S ezúttal kész voltam bebizonyítani neki, hogy milyen jó ember is tudok lenni, ha épp nem lázongok. Mert végre megértettem a céljait, azt akarta, hogy jó életem legyen és ezért mindent hajlandó is volt megtenni.
Még arra is kész volt, hogy elengedett engem és hagyta, hogy magamtól jöjjek rá minderre.
Így hát felkerekedtem és elindultam hazafelé. Féltem, féltem attól, hogy esetleg rosszul gondolom és mégis elvet magától. Nem akartam megélni azt a pillanatot, amikor úgy tekint rám, mintha nem is az ő fia lennék. Nem akartam, hogy kitagadjon engem.
De mentem tovább, mert ha meg sem próbáltam volna, azzal többet veszítettem volna, mint azzal, hogy megpróbálom. Nagy volt a tét, nagy volt a félelmem is...
Mikor már a ház közelében jártam, megtorpantam, nem tudtam, hogy merjek-e tovább menni, de aztán még egyszer utoljára erőt vettem magamon.
S bebizonyosodott, hogy nem kellett volna semmitől sem félnem. Apám, mintha csak egy hosszú-hosszú kirándulásról vándorolva értem volna épp haza, elém rohant, átkarolt és el sem engedett soha többé.
Tudta... Tudta, hogy megértettem mindent. Azt, hogy miért bánt velem úgy, ahogy, hogy mindig csak az én javamat szolgálta. Igen, megértettem, végre...
Bátyám azonban ellenségesen tekintett rám, nem értette apám cselekedeteit.
- Apám, én mindig, mindent megtettem, amire kértél engem, mindig hű voltam hozzád, ez a fiú pedig csak a bajt okozta, és mégis jobban örülsz az ő visszatérésének, mint annak, hogy én el sem mentem...
- Jobban örülök, mert minél távolabb vetődött tőlem az öcséd, annál inkább rájött, mennyire nagy szüksége van arra, hogy itt legyen, velünk. Te azonban mindig is itt voltál, és mindig csak azért tetted meg nekem a kéréseimet, mert nem mertél nemet mondani...
Megtanultam ebből az esetből, az életemből egy nagyon fontos dolgot: Nem az a lényeg, hogy tökéletes legyél, hogy soha ne hibázz. Hanem az, hogy a baj közepette is képes legyél hazatalálni.

2014. 12. 02.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-12-30 10:54:56

válasz Finta Kata (2014-12-27 13:57:00) üzenetére
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy itt jártál, elolvastad a művemet és kommentelted.
Mindjárt rá is nézek azokra a versekre..
Jolcsi
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2014-12-27 13:57:00

válasz Finta Kata (2014-12-27 13:39:53) üzenetére
Javítok: Nem prózám van, hanem versem kettő is, hasonló címmel. Íme:
1. 2007.11.19.
2. 2009.05.27.
időben tettem föl ide, a Napvilághoz.
Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2014-12-27 13:39:53

Kedves Jolcsi!
Nekem tetszett az írásod. Minden úgy történt, mint a Bibliában. Megtér a tékozló fiü, az apa szeretettel várja, míg a testvére ezt látja, nem tetszik neki a visszatérés...
Nekem is van egy ugyanilyen című prózám. Nekem is volt, ill. van egy tékozló fiúm... ő azonban sajnos, nem tanult semmit, csak hazajött...
De ilyen az élet, sok mindent el kell fogadnunk.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-12-17 21:28:44

válasz Bödön (2014-12-15 09:13:28) üzenetére
Kedves Bödön!
Nem is akartam még véletlenül sem hozzárakni bármit is. Pont attól féltem, hogy elferdítem.
Ezt az átdolgozást azoknak szántam, akik életükben nem vettek kezükbe Bibliát. Így legalább eljuthat ez a verzió pár emberhez.
Jolcsi
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8539
Időpont: 2014-12-15 09:13:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Sajnos az ismert bibliai történethez képest nem sok újat tesz hozzá! De a szándék mindenképpen elismerésre méltó! Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Télen című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Télen címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkot

eferesz bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szelídült esteken című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Friedrich Logau:Eitelkeit címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Autóstop című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A szomszéd szoba című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a mai ember című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A szomszéd szoba című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)