HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 47

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: AndrealitasFeltöltés dátuma: 2014-12-23

Pezsgő egyensúly

- Mi lenne - kérdezte a barátnője -, ha meghívnánk életed harminchárom pasiját?
- Nincs annyi - válaszolta a nő -, vagy ha volt is, elég nehéz lenne őket összeszedni. Elszórva hagytam őket valahol a világban.
Szülinapja volt, és éppen kezdett leülni a buli, mikor azon merengtek, miként is dobhatnák fel magukat, a vendégeket, úgy egyáltalán a hangulatot.
- El kell fogadnom - mondta a nő -, hogy már nem lesz az mint régen, a gyertyák szaporodnak, az érzések meg fogynak velük arányosan, és csak egy marad visszavonhatatlanul, hogy egyre kevésbé merem elhinni, történik még valami más is, jobb is, több is, mint ami most van.
Ültek a teraszon, cigarettáztak, bent hagyták végül, hogy a vendégek maguk oldják meg a feldobottságukat, és elfoglalják magukat bármivel, csak ne velük.
- Az már mégse lehet, hogy az ünnepelt legyen a lényeg, az túl nagy felelősség, és amúgy is végtelenül unalmas ünnepeltetni magam - mondta a barátnőjének, aki már nem is hallotta, csak lassan felállt, és az erkély korlátjára tette a lábát.
- Na most nem ugrom le, csak egyensúlyozok itt, mint akinek nincs jobb dolga. Nem az élményt keresi a hatodikon, csak úgy van ezen a korláton, és vár téged is, nem azért, hogy kísértsd a sorsot, csak, hogy tegyen valamit ma is, ami nem a megszokott, nem a rutin, hanem valami újat és mást, még akkor is, ha ez keresett öröm, és nem csak úgy hozza az élet.
- Ja, jól áll neked ez a kitekert test, meg a filozófia, de nekem nem annyira, nem megyek utánad, viszont egész este szívesen nézem, és remélem, megmaradsz.
Nevettek.
A barátnő leszállt, visszaült a kerti székbe, úgy nézték tovább a városi fényeket, az elhúzó repülőket.
- Lehetnénk egy utas, aki megy valahova innen - mondta a barátnő -, bent kezd elfajulni a társasjáték orgia. A sok harmincas bent éppen az összes frusztráióját oldja fel egy-egy lényeges dilemmánál, vajon hány pontot is ér három pont a végén, mert nem mindegy ki nyer, és ki veszít, mégis csak az élet van ott előttük kicsiben, és nem hagyhatják, hogy az legyen, ami már volt, hogy adják magukat, mert nekik már van öntudatuk és énképük, amit a másik csak úgy nem taposhat el.
- Szerintem is fantasztikus este - mondta a nő -, köszönöm neked, hogy meghívtad őket, és végül nem az összes exemet kerested fel, de tényleg, ez így azért elviselhetőbb.
- Ja, szívesen, még egyszer szívesen.
Csöngettek.
- Talán a pizza - mondta a nő -, majd bement ajtót nyitni.
Egy magas, kicsit megpocakosodott férfi állt előtte kezében egy pezsgővel.
- Maga nem a pizzát hozta, de akkor kicsoda? A korát ítélve pont belefér a buliba, itt ugyanis csupa harmincas tolja.
- Nem ismersz meg - mosolygott a férfi.
- Nem. Kéne?
- Tíz éve jártunk fél évet - mondta még mindig mosolyogva, és kinyújtotta a kezét.
Kezet fogtak. A nő próbálta felismerni kéz alapján, mert ha jártak, csak megfogta azt valamikor, vagy többször is.
- Akár igaz is lehet - mondta a nő, és behívta.
A bentiek tudomást sem vettek a történtekről, a stratégia felépítése, véghez vitele, a másik lenyomása, és maga a végső győzelem annyira felemésztette őket, hogy ha háború robbant volna ki éppen, ők akkor is maradnak a helyükön és túlélnek mindent, mert a saját hangjuktól a bombázást sem hallják meg, a feszült csöndjükben meg őket nem veszik észre.
A nő állt a férfivel szemben, és arra gondolt mivel kínálja meg.
- Hoztam egy pezsgőt - mondta a férfi -, mert úgy rémlik, szereted.
- Oh, ja igen - mondta a nő, és örült, hogy legalább az egyikük emlékszik a másikra.
- Mi lett veled? Tíz év sok idő.
- Az, sok, de ha kérhetem mellőzzük annak a tudását, hogy a korom krisztusi, mert bár lenne miért, még nem akarok keresztre feszülődni, hacsak nem már ott is vagyok minden nap, és csak ez a pohár ital segít leszedni magam pár órára.
Nevettek.
- A humorod még a régi - mondta a férfi -, ne haragudj, pont ilyenre gondolhattál, hogy nem kérsz belőle.
- Mi történt velem - kérdezte inkább magától a nő, miközben a fehér konyhafalat bámulta -, semmi és sok, mint általában az emberekkel. És veled?
- Gyerekeim lettek, meg feleségem - mondta a férfi, s közben megpróbálta elfojtani a nevetését, hogy az irónia magától hasson, és ne legyen túl egyértelmű. -Dolgozom, pénzt keresek, elköltöm.
Lehúzta egyben a pezsgőt, aztán újat töltött.
- Látom, te is csak percekre élsz - mondta a nő, és csak azon járt az agya, honnan ismeri a férfit, mit csinálhattak anno tíz éve. - Most, hogy kezet fogtunk újra, és pertut is ittunk, igazán elmondhatnád mi is történt régen, mivel telt el az a fél év.
- Az egyetemi sörözőben jöttünk össze, és pár hónapig találkozgattunk, de nem volt komoly.
- Mindketten foglaltak voltunk ugye?
- Igen, feldobtuk kicsit a heteket.
- Már emlékszem, de ez most elég kellemetlen, ki tudja, mit gondolsz, hogy nem ugrottál be.
- Semmi gond, én is vakartam a fejem, mikor megkaptam tőled a levelet.
- Tőlem - kérdezte a nő döbbenten. Aztán rájött, hogy a barátnője, aki valószínűleg már szoborrá fagyott az erkélyen, mert derogál neki a sznobokkal társasoznia, és már vagy a huszadik cigit szívja azóta, valószínűleg ő írt a férfinek a nevében. - Ha te mondod, mosolygott, akkor biztos így van.
- Kik ezek - kérdezte férfi, a nappaliba mutatva.
- Ismerősök, elvileg engem ünnepelnek, de valójában ez csak egy újabb ok, hogy igyanak, ahogy ez a mi generációnkra jellemző.
- Nyilván. Szerencsére elég sok a haverom, így havi egyszer-kétszer nekem is van indokom inni, a többi alkalomra is van, csak alibim nem.
- Hát igen. Vagyunk így ezzel.
Megtöltötték a poharaikat, koccintottak, majd még sokszor utána.
Lassan elmentek a harmincasok, hogy otthonaikban folytassák a hangulat fokozását. Mikor elköszöntek, ígérték, jönnek még, a nő meg nem tudta eldönteni, ez kedvesség vagy fenyegetés, de ha alkoholt hoznak, jöhetnek.
Ketten maradtak. Kimentek az erkélyre.
- Nincs itt senki - mondta a férfi. - Hol a barátnőd?
- Nem láttam elmenni - mondta a nő, és lenézett a járdára -, annyira csak nem unatkozott, hogy azzal dobja fel az estét, hogy feldobja a lábát?
Nem volt semmi különös a ház előtt, a nő megnyugodva ült le a székre.
- Most mi lesz - kérdezte a férfi.
- Nem tudom - válaszolt a nő -, mi lenne, ha kiderítenénk, tudok-e egyensúlyozni a korláton?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Mezőaranytáncolt ébredés címmel a várólistára

medve bejegyzést írt a(z) Noktürn című alkotáshoz

medve bejegyzést írt a(z) Apa sokat dolgozik című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Szirják Györgyi bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (8/8) címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Kezdettől fogva tudtam című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)