HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 36

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49454

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Versek / sorsképek
Szerző: AndrealitasFeltöltés dátuma: 2015-01-04

Szolidaritás éjszakája (2006, november)

Fiatalok voltak, serények és büszkék,
leginkább azok, akiket hajtanak vad eszmék,
hogy a világ még szebb lehet,
még van olyan, hogy kikelet.
Még ki lehet kelni az ágyból,
s ha nincs ágy, akkor a kukából.
Mert jöhet egy éjszaka,
mikor van, aki önként vállalja,
pihe párna feje alatt, ma nem lesz,
de lehet, mégis édes álomra szert tesz.
Mikor a zajok elvonulnak,
s ő nyugodtan gondolkozhat,
egy utópián,
miszerint is mindenkinek kijár,
egyenlő részben az érdem:
"Ő ember kérem!"

Elgondolva mindezt,
egyenlőre mint sok kis sziget,
különültek el a mások,
azoktól, kinek neve nem fontos senkinek,
főleg nem a fent élőknek.
Mert hát, aki kiszorult,
az szörnyű, és örüljön, hogy még az ég rá nem borult.
"De!", mondanák erre ők,
a kint lévők,
megszámolni se tudná,
hányszor szakad az ég rá,
s lett úgy elázva, mint ahogy csak egy verébke képes,
kit nem tud megvédeni a bokor ága mégsem,
csak hull az eső, hull, s el nem áll,
míg üres nem lesz minden égi tár.



Eme ázott, fázott,
de épp egy kicsit pityókázott
emberek, várják, hogy a figyelem,
most egy kicsit rájuk essen,
megadasson a lámpaláz,
e röpke éjszakán.
Idősek is voltak.
Kik bár régvolt,
de a fiatalkort
nem feledték, s hitték,
ha csak egy- két
olyan elvetemült akad,
kinek bár nem kell a híd alatt,
s megállóban aludnia,
de rászán egy-két óra hosszat,
s kicsit szolidál,
sőt még csak nem is áll,
hanem leül a földre,
s engedi, így kisebb legyen,
s ezáltal nőjön nagyra,
minden résztvevő szívének ajtaja.
Amin talán könnyebben hatol át a köd,
melyet megírt ama régi költőnk,
hogy csak a szegényé az,
s nem látja meg a gazdag,
mert pompázva harsog,
valamit mindig pampog,
s nem érti mire ez a sok fecsegés,
megmondták már úgy is rég:
"Aki nem dolgozik, ne is egyék!"

De hát gondolható,
hogy az égi lakó
azt szeretné,
pusztuljon ki minden gané,
s közben nem engedné,
hogy megtisztuljon aki kiált felé?
Ember az, ki nem engedi,
a másikat a tálhoz,
hiszen abból ő lakmároz,
s fél talán nem jutna,
többszöröse a jogos jussnak.

Megjöttek végül a lámpák,
s megjött a sok figyelő szempár,
kíváncsi és értő fülek,
vizsgálódó szúró szemek.
Jöttek és mentek,
de a benyomások maradtak,
s megtudtuk, minden ember egy ablak,
melyen át a mindenség tárul fel,
s mindig lesz aki felel,
a kérdő szóra,
de leginkább a bíztatóra..

Fent voltak a pódiumon,
bár nem volt meszelt plafon,
de még csak emelvény sem,
ami tartotta őket az a sok szem,
mi rájuk tapadt,
mikor hangjuk szóra fakadt.
Esetlen, percek is voltak,
de legyintettek, ettől még eljön a holnap,
s nevettek ott sokan,
látták végre: az ember ott van.
Ember és nem gép,
de még csak nem is fogyasztó,
ő csak arra mondja, hogy borzasztó
ami már a húsába vág,
s az életét kéri tőle,
mintha az fizetség lenne másokért,
pedig más okért
kell és van a nyomor,
mert a gonosz tombol.
Tombol a szívben,
tombol sokszor.
Van aki már nem is gondol másra,
csak mindig hasára,
s így nem marad ereje,
hogy a másikat figyelje,
mikor annak világűrnyi éhségét
csillapítja valami rohadt maradék.

Azt mondják, ők sem figyelnek társra,
csak, hogy meglegyen a feles folytatása,
de ekkor merül fel az árból, a kérdés,
ki ne gondolna magára,
mikor a halál kifent késsel várja,
s nem engedi élni?
Mielőtt meghalna, még darabokra tépi
a lelkét, testét,
hogy ne legyen ki felismeri,
benne azt ami isteni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-02-25
Összes értékelés:
34
Időpont: 2015-01-06 20:04:38

válasz eferesz (2015-01-06 20:01:10) üzenetére
köszönöm :)
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2770
Időpont: 2015-01-06 20:01:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"hogy ne legyen ki felismeri,
benne azt ami isteni."

Nagy örömmel olvastalak!

Legutóbb történt

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Párhuzamosok címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Dal a nagyihoz - Nagyi játssz velem! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szép jó estét címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Rojtos-Mesék című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Rojtos-Mesék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Plagizáció II című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Plagizáció című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Emlékvers Finta Katához című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Átütnek a régi színek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hét főbűn IV. (ira) harag című alkotáshoz

Cipike bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel Hiányzol címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)