[egy lámpa a szemközti tízemeletes házban]


az éjjel nem vonalakban, hanem foltokban gondolkodik
ujjammal rajzolt pont vagyok a levegőben
a lámpafénykörökben
pörögnek köröznek lövöldöznek
a szavak

je suis. je ne suis pas
nem vagyok
de talán igen, pont úgy, mint a moszkva tér

zsöszüi - a tükörben vagyok
mosolygok az üveg-napfényre
hallgatok zongorát
meg rádiós komédiát
megcsúsztak a szavak télen
a jégen

zsöszüi - a villamoson olvasok
lehajtott fejjel. nincs kendőm
szalmahajjal takarom magam
szoknyáimon kevert személyek

zsöszüi - a menün lévő koktélok
giccses nevei rázva vagy keverve
olcsón leöblített pohárban
zsöszüi a bárban
tequila sunrise vagyok
narancsban fürdik a hajnal
testét bekeni illóolajjal

s mert je suis egyik sem
se egy szó, egy vers nem
csak magam által levegőbe írt
körök lenyomata
mikor elolvad a gyertya