HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-01-25

A majom farka, a misszionárius feneke X/6.

Megpróbált visszaemlékezni Jeromos atyára. Először homályosan, aztán egyre tisztábban látta maga előtt kedves, köpcös kis figuráját, ahogy szinte gurul a padok között, felidézte pirospozsgás kerek arcát, rövidre nyírt őszes haját, melynek közepén szeplős-vörös foltként világított mulatságos tonzúrája. Jeromos atya vásott volt, mint egy izgága, ötödikes, akinek benne van a zabszem a fenekében, titokban nádszálból köpő-csöveket, cerbatanákat fabrikált, melyekből nyállal összegyúrt papírgalacsinokat lehetett kilőni, megtanította köpni az osztályát, és kedélyesen vihogott történelemórán, amikor a fiúk egymást köpködték VIII. Henrik alatt. A csínytevések ihletett mestere volt az atya, de a komoly szóhoz is értett. Egyszer azt mondta Pablonak:
"A vidámságot, a játékot és a mókát szereti Isten. Örömében teremtett minket, boldog volt, hogy jókedvet adhat, mosolyt fakaszthat. Ilyen az Ő országa, amelyből már most, földi életünkben részesülhetünk"
Nagyot nevetett, minta valami jó viccet mondott volna, s eleresztett alul-felől egy ropogós durrantást, s ettől még harsányabb jókedvre derült.
Modell-repcsit épített, siklógépet a gyerekeknek, ami az udvaron álló fa vastag oldalágáról indítva elrepült az udvar legtávolabbi végébe. Nagyszerű játék volt röptetni az ügyes kis gépet - emlékezett Pablo. Később, amikor Delohiban Ethel repülőgépet rajzolt a waika gyerekeknek technika-órán, Pablo visszaemlékezett az első modell-repcsijére. Rávette Ethelt, próbáljanak a rendelkezésre álló anyagokból, nádból, papírból hasonló kis modellt készíteni. A kis repülőgép elkészült, csirizzel ragasztották össze, repülni azonban nem tudott, amikor elindították felágaskodott majd orrával lefele a földre bukott.
Nem, nem szabad Ethelre gondolnom, mondta magában Pablo.

Letette az íjat, és a zsákból előhalászta a horgászáshoz szükséges dolgokat: madzagot, horgot, egy gyufa-skatulyát, amiben kukacok voltak, s egy nádból készült úszót. Sötétedett, a fák messzebb lévő ágait már csak homályosan lehetett látni. A majmok is elültek fenn, és papagáj se jött több. Gondolta, most már talán a pecázással többre megy, bár vérmes reményeket nem fűzött ahhoz sem. Miféle hal az, ami az árral elöntött őserdő, rothadó, bűzös vizében megél? Nem ismert ilyen fajtát. Összeállította a cájgot. A madzagot arra a faágra erősítette, amit korábban talált. Bedobta a horgot jó messzire, oda, ahol a friss vízfolyás fodrozódott. Ki tudja, hátha szerencséje lesz, hátha ráakad valami. "Csak egy apró halacskát adj Uram"-, mormolta maga elé "csak akkorát, mint a tenyerem".
A sötétség úgy zuhant rá az őserdőre, mint amikor a sarki fűszeres leereszti a redőnyt. Az egyik pillanatban még látta a lián-szárakat maga előtt, a leveleket, a fát, ahova a kenu ki volt kötve, aztán kész, semmit nem látott többet.
Sebaj, biztatta magát majdnem jókedvűen, a horgászáshoz nem kell látnom. Majd megérzem a boton a rántást, ha harap a hal! Teltek az órák. Nem tudta volna megmondani, mennyi lehet az idő, amikor elhatározta, hogy aznapra feladja, s megpróbál aludni. Eltette a felszerelést, gondosan rácsavarta a madzagot a faágra. Kitapogatta az úszót és a horgot. Ezek pótolhatatlanok, nehogy elvesszenek, leessenek véletlenül. Belefektette az egészet a kenuba. Végignyúlt a fenékdeszkán, magára húzta a ponyvát. Az egyik sarkát a feje alá gyömöszölte, úgy kényelmesebb. Imádkozott: én-istenem, jóistenem, lecsukódik már a szemem, de a tied nyitva atyám, aki mindig vigyázol rám.

Pablonak nem volt testvére, legalábbis nem tudott róla. Semmit nem tudott a családjáról fogalma sem volt arról, ki az apja, ki az anyja.
Két éves volt, amikor a misszióra került, túl kicsi még, egy-két homályos emlékképen kívül semmije nem volt, s amikor már nagyobbacska gyerekként Jeromos atyát, s a többieket faggatta a családjáról, a felnőttek zavartan kitértek a válasz elől.
"Isten gyermeke vagy, érd be ennyivel" - mondta egyszer az atya, amikor nagyon erősködött. És nevetett, s nagyot durrantott a fenekével, hogy nyomatékot adjon a szavának.
Ahogy zuhant lefelé az álom mély kútjába, Ethel karcsú figurája kezdett előtünedezni.
-Nem szabad - motyogta félálomban. - Menj innen. Nem akarok rád gondolni. Mégis: róla álmodott, bár reggel, amikor felébredt nem tudta felidézni mit.

Nyugtalan, zavaros álmokkal kísértő éjszakája volt. Minduntalan felébredt, forgolódott. A napközben elfogyasztott nagy-mennyiségű víz nyomta a hólyagját, kétszer is ki kellett kászálódnia a ponyva alól, hogy vizeljen. Megbillentette a csónakot, kidüllesztette a hasát, hogy a palánkon túlra csorogjon, elvégezte a dolgát és visszamászott a helyére. Ám, éppen, hogy elszenderedett volna, közeli neszezés riasztotta fel. Súrlódó hangot hallott közvetlen közelről, a feje fölül. Annyiszor hallotta már ezt a hangot, felismerte: python kúszik a faágon kiszemelt áldozata felé.
-Csak nem én lennék az? - kérdezte magától. Megmarkolta a bozótvágó kés nyelét, fülelt. A neszezés megszűnt. Teltek a percek. Újra meghallotta a kígyót most már távolabbról. Aztán idegtépő sikoly vágta ketté a csendet. Reccsenés, újabb rikácsolás és menekülő testek csörtetése a fák lombkoronája irányából.
-Na, ennek kampec -, mondta magában Pablo - szegény, szegény kismajom!
Ébren forgolódott sokáig, figyelte a hangokat. Aztán újra elszenderedett, a fáradtság lenyomta. Összefüggéstelen képek merültek fel: lépcsősor, nagy, tágas terem, fényes tükrök, rengeteg ember, táncol mindenki, csillár a mennyezeten, ami ragyog, és ezer-felé szórja a fényt. Ethel is ott van a másik szobában valakikkel, feléje se néz, kerüli, de valahogy jó érzés, hogy ott van. Érzi, csak oda kell menni hozzá, s minden rendben lesz. Érzi: a lány várja, hogy odamenjen.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2017-03-14 08:53:30

válasz black eagle (2017-03-13 20:48:33) üzenetére
Kedves Sas! Jó ez a megfogalmazás: "Gyönyörűséges-halálos vadon"! Pablo most kiélvezheti, már amennyiben ez élvezkedés számára. Ő Ethel elől menekült, így került ebbe a helyzetbe. Maga kereste magának a bajt. Van annyira makacs, h ne adja fel, és ne bánja meg! Hej, ha az ember megtehetné, hogy időnként elmenekül! :) Köszönettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
932
Időpont: 2017-03-13 20:48:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Hát, visszatértem Pablohoz, és látom ám, hogy szegény fiú milyen reménytelenül szerelmes.
A piton meg azt juttatta eszembe, hogy gyermekként a természetfilmeknek csupán a szépségét láttam meg, és nem bírtam nézni, amikor a gepárd levadászta a gazellát, vagy a farkasfalka szétmarcangolta a karibu csorda legpechesebb tagját. Ám azóta felnőttem, és tudom, létezik egy olyan szemlélet is, miszerint a vadon nem egyéb, mint egy nagy mészárszék, ahol minden létező életformának az életére tör egy (vagy több) másik életforma. Most tehát ilyen jelenetek láttán, valahol a kettő között vagyok - a gyönyörűséges-halálos vadon...

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2015-02-08 15:36:38

válasz eferesz (2015-02-08 13:01:25) üzenetére
Kedves Eferesz! Ez egy jó mondás, azt hiszem tényleg így van! Örülök, h tetszik. Köszönöm! Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2301
Időpont: 2015-02-08 13:01:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Lehet, hogy csak én látok párhuzamot a kettő között, amit tegnap olvastam, és amit te írtál, mindenesetre így van, éspedig: "Aki kifelé tekint, álmodik, aki befelé, az ébred." Carl Gustav Jung
Tetszett!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2015-01-30 17:06:22

válasz Klára (2015-01-28 07:39:07) üzenetére
Szia Klári!

Örülök, h érdekesnek találtad ezt az epizódot. Gyere máskor is szeretettel látlak!

Üdvözlettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2015-01-30 17:00:49

válasz Istefan (2015-01-26 22:56:34) üzenetére
Szia István! A szerelem olyan mint a nyári villám, szeszélyes, kiszámíthatatlan. De jön és lecsap, s akkor jaj az áldozatnak. Talán itt is ez történik majd. Ott csap le, ahol senki se várja!
Köszönöm, örültem a látogatásodnak, mint mindig! Üdv: én
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2193
Időpont: 2015-01-28 07:39:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó volt, olvasmányos, izgalmas :)

Üdv: Klári
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2015-01-26 22:56:34

Látom betartod a mondóka szabályát, mely szerint: halász, vadász, madarász üres tarisznyában kotorász", no persze a pythonra ez nem vonatkozik. De, hadd lássuk már, hogy állunk a szerelemmel? Remélem megtudjuk nemsokára. Üdv István .
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2015-01-26 07:53:00

Szia Zsu! Köszönöm, h elolvastad ezt a részt is! Pablo most elég nehéz helyzetben van, a dzsungel kegyetlen, halálos szorításában:)
Pár perc múlva indulok a Mátrába sítanfolyamot tartani. Csak péntek este jövök vissza!
Majd akkor újra találkozunk!
Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2015-01-26 07:48:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Tetszett ez a rész is, izgalmas, fordulatos, remélem jól is végződik.
Odaképzeltem magam, nem tudom mit tennék Pablo helyében, de egy biztos, nőként talán
eddig sem jutottam volna el.

Várom a folytatást.

Szeretettel : Zsu

Legutóbb történt

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)