Míg parázslik az ígéret,
míg a szónak íze jó,
addig nálad fut a szekér,
addig úszik a hajó.

Ameddig a kutya ugat,
halad is a karaván,
mindaddig, míg ki nem lyukad,
eltakar a paraván.

Míg a rugó el nem pattan,
jár az óra ketyegve,
és ameddig jól van dolgunk,
nem hányjuk a szemedre!

Bizony olyan az ember is,
mint a svájci óramű,
kiszámítható és pontos,
csupa bizalom, s derű.

Ám de ha túl van feszítve
benne mint húr, az ideg,
elpattanhat váratlanul,
s feje forró, nem hideg!

Nem motiválja ígéret,
nem hisz mázas szavaknak,
szélcsend van és áll a hajó,
s a lovak sem szaladnak.

Sárba ragad a szekered,
odavész a rakomány,
te menekülj, s fohászkodjál,
ez itt ősi hagyomány!