HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 34

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47196

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: zsarátnokFeltöltés dátuma: 2015-01-31

Impressziók

Most tompa félhomály vesz körül és lágy zongorazene. A szombat délelőtt tiszta ágyneműillata és halovány bútorfénye egyelőre megnyugtat. Gondolataimba merülök. Távol járok, és mégis itt vagyok. Ülök, merengek, de utazom. Csendben, elmém fülkeablakain kibámulva suhan a táj, az idő, házak, lombos fák, udvar, birkanyáj, szalmabála, lakótelep, gyermekkorom, s ifjú éveim. Tudom, sehogyan sem juthatok olyan messze, mint így. Bejárom létezésem univerzumát, saját-időm véges-végtelenségét. Eljutok a régi ház szobájának függöny-szűrte, nyugodt derengésétől a mának zaklatottságáig. Illatokat érzek, a gyerek-hajnalok frissességét. Elmúlt dallamokat hallok, bensőm madárhangjait. Napfelkelték jönnek egymás után, s izzadt nyári esték. Üde-zöld világ hangulata ködlik, az évszakok és érzések harmóniája, folytonos, szelíd, szeretetteljes várakozás. Nyugodt délutánokra emlékezem, s villanybúra-hangulatú, vízgőzben úszó estékre. Párás, alkony-kék ablaküvegre, mely a kelő nap csillogását ígéri. Állandóság rémlik, s bizonyosság. Hit a biztosban, a soha el nem múlóban és a mindig visszatérőben.

Gyermekként, öcsémmel sokszor keltünk korán csak azért, hogy lássuk a hajnalt. Különös varázsát éreztük ennek az időszaknak. Csend volt akkor, s mégis zsongás. Derengés, de isteni fény. Úgy tűnt, ezernyi madár ébredt fel, mintegy varázsütésre. Szeme nyílt a környékbeli házaknak ahogy ébredeztek az emberek, s álmosan tettek-vettek maguk körül. Szerettük bámulni mindezt. Hogy miért? Ki tudja? Talán, mert így töltekeztünk. Tudat alatt sejthettük, hogy ez a varázs megtörik egyszer, s pótolhatatlan lesz minden hasonló élmény. Éreztük, felnőtté válásunk pillanatában becsukódik a szem, mely látni engedi a hétköznap csodáit. Amit gyermekként ténylegesen megéltünk, azt később csak az emlékezet idézheti fel, a maga kopottas, fogyatékos módján, viszont a pillanat szülte hangulat, az idill végleg elveszik. Lehet, hogy ezt értettük meg akkor.

És valóban, ma már másmilyen a hajnal. Koszos-szürke, fáradt és zaklatott. Nincs idő a rácsodálkozásra. Talán nincs is mire rácsodálkozni. Hirtelen sodródunk a nappalba, hogy egy lélektelen gépezet végtermékeként majd ismét az ágy fogadjon magába. Nap, mint nap hódolunk valami előtt, melynek kétes értelmét bizonygatni oly sokan próbálják mindenfelé. Úgy tűnik, mintha csupán kényszerből folytatódna minden, azért, mert kell. Felkelünk, elmegyünk, valahogyan megcsináljuk, s közben nevelünk, vagy minket nevelnek... mert még létezünk. S nincs már magasztosabb motiváció, mint a létezés kényszere. Pusztán létezni vagyunk. Üresen, igénytelenül tántorgunk otthontól munkahelyig, munkahelytől boltig, bolttól a tv-ig. Minden mozdulatunkat a "kell" irányítja. Naponta újratermelődő kényszereink hálójából csak keveseknek adatik szabadulás, s folyton eleget teszünk olyan elvárásoknak, melyeket valójában nem akarunk teljesíteni. A belülről fakadó természetes kötelességtudat, és az ebből következő termékeny tettvágy helyébe, tehát súlyos elvárások tolakodnak. Mindig újak és újak. Elemésztőek, értelmetlenek és végül is teljesíthetetlenek. Ebbe pusztulunk bele.

Eljött az idő, amikor megszűnt mindennemű állandóság. Nincsenek biztos tájékozódási pontok, nincs bizonyosság, csak elmosódó határsávok léteznek. Bűze árad a világnak. A lélek rothadásának émelyítő szaga újra és újra megcsapja az orrom, s elfintorodom. Érzem, lassan magába húz valami szurok-feketeség. A gödör szélén sötét levegő árad, s odakint ködujjaival int a poshatag január. Saját nyomorúságom miatt gyűlölök másokat, mert ők is eltűrik azt, amit én: a romlást, a folyamatos pusztulást.

Azt hiszem, a hajnal régen aranyszínű volt. Ma szürke. Kényszer-szürke. Nem való már csodát szomjazó emberi szemnek. Lélekpezsdítő, meghitt hangulata elillant, egy újabb nyomasztó tragikomédia kezdetét jelöli csupán. Fénytengere megfakult, derengése baljós félhomállyá alakult. Varázsa eltűnt, madarai elnémultak, frissességébe áporodott huzat csapódott. Így élünk, így húzzuk magunkat egyre tovább.

A zongora közben elhalkul, majd az utolsó akkord hangjai is a semmibe vesznek. A délelőtt lassan délutánba csúszik, s a távolból, alig hallhatóan átbong a templom harangja.....

2015.01.31.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
153
Időpont: 2016-02-25 19:27:19

Köszönöm szépen kedves Judit. Ezek szerint már elérhető a prózás kötet. Naivan abban bízok, hogy ezek a benyomások nekem is csak életem egy szakaszára lesznek jellemzőek. :)


Üdv: István
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2016-02-25 15:31:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zsarátnok!

A Napvilágos prózákban olvastam az alkotásodat.

Benyomásaidat nagyon szépen írtad meg, a rácsodálkozó gyerekből a robotos felnőtté silányulást. Igen, életem egy szakaszában nekem is voltak ilyen érzéseim, így át tudtam érezni a te impresszióidat is.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
153
Időpont: 2015-02-13 18:25:26

Kedves Klári!

Köszönöm szépen, hogy erre jártál és olvastál, illetve köszönöm a csillagokat is. Ezt az írást nem vitaindítónak szántam, érzéseimet, és a belőlük fakadó benyomásaimat próbáltam megfogalmazni.

Üdvözlettel és Szeretettel: István
Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2300
Időpont: 2015-02-13 16:52:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves zsarátnok!

Bár a cikkedben megfogalmazottakkal nem mindenben értek egyet, mégis meg kell állapítanom, hogy nagyon hatásosan, sallangmentesen, a lényegre törekedve írsz. Nagyon tetszik olvasmányos írásod, gratulálok.

Üdvözlettel: Klári
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
153
Időpont: 2015-01-31 21:58:06

Én csillagok nélkül is köszönöm. :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5598
Időpont: 2015-01-31 21:55:12

Még egyszer nekifutok, ha mégsem lesznek csillagok, akkor valami technikai hiba van.:)

Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5598
Időpont: 2015-01-31 21:52:21

válasz zsarátnok (2015-01-31 21:08:11) üzenetére
Elnézést, a csillagok csak lemaradtak (látszik mennyire nem vagyok hozzászokva).
Pótolom!

Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
153
Időpont: 2015-01-31 21:08:11

Kedves Ida!

Elismerésed köszönöm. Sajnos, az írásomban érintett téma kimeríthetetlen.

Üdv: István
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5598
Időpont: 2015-01-31 20:27:40

Szia István!

Fantasztikusan jó az írásod, és olyan nekem, mintha a lelkem egy darabkája lenne.
Az első két szakaszban leírt világ nekem is ismerős, és fáj a hiánya. A továbbiakban is mindennel egyetértek, egyezik a véleményem a leírtakkal.
Nem szokásom a csillagok osztogatása, de ezúttal kivételt teszek.
Nagyon tetszik!

Üdv. Ida
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
153
Időpont: 2015-01-31 20:05:17

Szia Zoli!

Amit írtál, az természetesen túlzás, de ettől még nagyon jól esik. Köszönöm szépen.

Üdv: István
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1158
Időpont: 2015-01-31 18:06:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Hát, most bele kell törődnöd, hogy hosszasan áradozni fogok! Mindez azért van, mert kicsippentettél egy darabot a lelkemből. az agyamból, a gondolataimból. Ezer olyan dolgot írtál le, és fogalmaztál meg, amelyek már sokadjára suhantak át a fejembe. Nagyszerűen, hihetetlenül minőségien, olyan választékosan, érezhetően fejezed ki magad, hogy az első szótól az utolsóig magaménak éreztem az írásod. Vagy nagyon olvasott vagy, vagy nagyon tapasztalt, sőt megkockáztatom, hogy mindkettő, mert ilyen érett, kimunkáltan gördülékeny, empátiát ébresztően megírt művet, csak az úgynevezett "nagyoktól" olvastam. A tagolás is zseniális. Már az első résznél kirúgtad a lábamat. Hirtelen arra gondoltam, hogy valamikor beleolvastál a fejembe. Esélyem sem volt átsiklani az írásodon. Tudni akartam, hogy hová jutsz el vele. Nem csalódtam. Kerek maradt, fájdalmasan igaz, és őszinte. Minden porcikájában megélt valóság. Nem maradt más: GRATULÁLOK!

Üdv

Zoli

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Itt van már az esküvő címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Hitvallás című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Most című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bezárkózva címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mese című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)