HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44617

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-02-09

A majom farka, a misszionárius feneke X/8.

Aki nem próbálta, el se tudja képzelni micsoda rohadék nagy munka utat törni a dzsungelben! Ülsz a csónak orrában, markolod a bozótvágó kést. Bokrok, levelek, lecsüngő lián-szárak vesznek körül minden oldalról, zöld fal, csapkodod őket magad előtt. Megnyílik egy másfél méter mély nyílás, mintha zsákba néznél, kínkeservvel az ágakat markolva belehúzod a kenu orrát, vagy csáklyaként használva a lapátot betolod, s folytatod tovább, vágod jobbra, balra, míg a végén már a karodat is alig bírod felemelni.
Az a terep, amelyen Pablonak át kellett magát verekedni, ilyen volt. A napok, napszakok összefolytak, nem tudta hányadik napja írtja már a dzsungelt, s azt se, reggel van-e, délután, vagy este? Az idő megszűnt létezni. Növényi alagútban haladt előre csiga-lassú tempóban. A sűrű, feje fölött szorosan összezáródó növényzet valamennyire megóvta az esőtől, a rovaroktól azonban nem, azok éjjel-nappal kínozták. A teste tele volt apró, rózsaszínű hólyagokkal, kiütésekkel, mindenütt viszketett.

Látjuk őt lelki szemeinkkel a zöld pokol kellős közepén távol mindentől, ami emberi, -fizikai és lelki értelemben egyaránt. Egy fiatal, tizenöt éves srác, csorog rá a víz, teljesen meztelen, csont-sovány, kimerült, zihál az erőfeszítéstől, elhagyatva, kiszolgáltatva.
Korábbi élete, a misszió, a papok, Antonio atya, Ethel, Pedro, Neyomi, Kaébe ködös emlék volt már, vagy az se: szellem-látomás. A múlt meghalt, a jövő nem létezett. Egyetlen dolog volt csak, a kézzelfogható, kegyetlen jelenbéli valóság: legyek, szúnyogok, férgek tetvek, hőség, súlyos fojtogató pára, víz alul, víz felül, víz mindenütt, bűz, rothadás és kilátástalan, testpusztító, lélekőrlő küzdelem a természettel. Isten is elhagyta, hiába szólongatta mindegyre: Uram, Uram, Isten nem válaszolt.

A lelki dolgok, az eszmék, a gondolatok ilyen helyzetben egy idő után kezdenek elmaradozni. Eltűnnek lassacskán, mint vándor mögött az útpadka kövei, amikor lépte a járt ösvényről a sivatag homokjába vész. Sivatag volt az őserdő, a szó tényleges, és átvitt értelemében is, emberi életre alkalmatlan vidék. Csak a túlélésért való szakadatlan küszködés maradt meg, az volt egyedül a kézzelfogható valóság. Aki az igarape vízi útját járja, percről percre él, minden erőfeszítése arra irányul, hogy az evezőt, vagy a bozótvágó kést felemelje, levegőt vegyen, testi szükségleteit időben kielégítse.
Ivóvízként csak a kenu aljában összegyűlt esővíz jöhetett szóba, vigyáznia kellett erre a vízkészletre. Dolgát végezni kiállt, vagy kiült a csónak peremére, s a mocsár büdös vizével mosta ki a fenekét, amikor végzett, ügyelve ne csorogjon befele semmi.
Étkezése alkalmazkodott a dzsungelbeli lehetőségekhez, amit talált, azt megette, zöld növényi szövetet, bogyót, kérget, háncsot, bogarakat, férgeket, kukacokat. A víz-szintje egyre csökkent, helyenként már sárban csúszott a kenu lapos feneke. Volt olyan rész, ahol nem úszott el, ki kellett szállni belőle, nagy nehézségek közepette vonszolta előre a mélyebb részig. Úgy tűnt, a terep emelkedik.

Egy ritkásabb erdőrésznél észrevette a jól megtermett jaracét. A fenevad követte. Ahol mélyebb víz volt, ott úszott, ahol vonszolni kellett a kenut, az állat a sárban totyogva követte. Ha megállt Pablo, ő is megállt, egyelőre tartotta a tisztes távolságot.
Nem félt az állattól. A kajmán alattomos dög, ereje teljében lévő felnőtt egyedre, legyen az ember vagy állat, nem támad. Az egyenlő esélyekkel zajló fair küzdelem nem az ő kenyere. Mégis, biztos, ami biztos, megállt egy alkalmas helyen, kivágott egy karvastagságú suhángot, letakarította róla az oldalágakat és kihegyezte a végét. Volt már lándzsája, arra az esetre, ha mégis támadna. Éjszakára odafektette maga mellé a csónak fenekére, egyik keze fogta a nyelet. Általában könnyű álma volt, a legkisebb neszre, mozgásra felriadt, mint egy erdei vadállat, s ugyanolyan gyorsan, egy szempillantás alatt el is aludt újra.

Ebben az időben érezte először, hogy lázas. Talán a romlott, megbüdösödött hús tette. Maradt még kevés majompecsenye a zsákban, a hőségtől, és a nedvességtől levet eresztett, nyálkás lett, megzöldült, s átható, penetráns bűz áradt belőle. Jobb meggyőződése ellenére megette, bár öklendezett tőle, ételt azonban nem lehet kidobni. Másnap már gyomorgörcsökkel küszködve evezett, a homloka forró volt. Rátört a hányinger, kihajolva, széles sugárban hányt. Hasmenése volt, olyan gyorsan jött, hogy nem tudott időben kiülni a csónak szélére, így egy része bement, végigcsorgott sárgán és büdösen a palánk belső oldalfalán, összeszennyezve a felgyülemlett ivóvízkészletet. Lázas önkívületben hánykolódott reggelig, rázta a hideg, fogai összekocogtak. A kajmán ott ólálkodott a közelben, amikor kivilágosodott észrevette háromszög alakú, rücskös, piszkos-szürke fejét egy kiálló tuskó, s egy úszó nádsziget mögött. Megpróbálta összeszedni magát. Felült, kezébe vette a lapátot.
-Gyerünk Pablo - biztatta magát - Isten majd megsegít!
Minden erejét összeszedve hajtani kezdte a csónakot. Itt egy kicsit szélesebb volt a vízi-út, s elég mély. Ha ereje teljében lett volna, könnyedén haladt volna előre, ám, lázasan, legyengülve nem bírta sokáig, néhány száz méter megtétele után az evező szabályosan kiesett a kezéből, ő maga pedig, lehanyatlott a csónak fenekére.

Pihenek kicsit, határozta el. Meg kell várnom, hogy erőre kapjak. Csak egy óra kell, aztán újra tovább tudok menni.
Magára húzta a sátorponyvát, vacogott alatta. Rettenetes szomjúság kezdte gyötörni, szárazon nyeldekelt. A kenu aljában összegyűlt vízből nem ihatott, az már szennyezett volt az ürüléktől. Belemerítette tök-edényét a mocsárba, kortyolt a rothadó növényzettől büdös vízből. Tudata mélyén érezte, a jó öreg kaszás halált hívja ezzel magára. A halál az egyik oldalon ólálkodott, a kajmán meg a másik oldalon. De talán nem is. A kajmán volt a halál, s vigyorgó pofájával egyre közelebb jött.


A hátán feküdt, nyitott szájjal lélegzett. Furcsán kavargott, örvénylett feje felett a lomb, körbe futottak a lecsüngő ágak. Néhol kivillant a forgásból az ég kékje, vagy csak hanyatló tudata vetítette elő. Félálomszerű kómába zuhant, ébren álmodott. Zavaros képeket látott a gyerekkorából, rőt macska a nádpallón, fiatal nő simogatja, borzas kutya sündörög oda, morog, elijeszti a cicát. Egy kéz. Hűs tenyér a homlokán. Kié a kéz? Nem tudja. Aztán más jön. Gyerekek, szaladnak a folyóparton, kiabálnak, beleugranak a vízbe, nevetve locsolják egymást. Ősz, öregember ül a küszöbön, szájában pipa. Olyan kesernyés, jó ízű füstje van, hogy érzi a szájában.
Ethelt látta meztelenül a zuhogó esőben, szappanozta a testét.
Nézte a képeket, mintha diafilmet nézne, félig öntudatlanul maszturbált közben. Nem jutott a végére. Zajt hallott. Valami mocorog oldalt, lenn a vízben. Papagáj rebben fel, élesen rikácsolva elrepül. Mi ez?
Magához tért. Itt van! Hallotta, ahogy fújtat. Hallotta foga csattanását, ahogy a roppant állkapocs összezárult.
Felült, kezébe vette a lándzsát. Vigyázva kihajolt a víz fölé. A jaracé ott volt a csónak mellett. Egymásra meredtek egy pillanatra, vadász és a zsákmány. A hüllő szeme mozdulatlan volt, jéghideg tekintettel nézett vissza rá. Széles, sárga gerezdek futottak össze a szemében, középen egy fekete pontba. Összecsukta a száját. Mintha vaskaput vágtak volna be. A ravasz dög igyekezett úgy feltüntetni magát, mintha csak ártalmatlan érdeklődő lenne, aki véletlenül tévedt arra.
-Ez egy gyáva dög! - mondta magának Pablo. -Elkergethetem, csak feléje kell vágnom a bottal, s rá kell üvöltenem.
Elhatározta magát.
-Takarodj innen rohadék - kiáltotta, s hozzácsapott a lándzsa boldogabbik végével. A bot nagyot koppant a kajmán fején. Az állat lassan alámerült.
-Na, erről ennyit - sóhajtott a fiú. -Remélem, beéri ennyivel. Mert ha nem, kaphat még a szeme alá!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7391
Időpont: 2017-03-20 07:55:33

válasz black eagle (2017-03-19 03:57:12) üzenetére
Kedves Sas! Hízelgő összehasonlítás! J.L. az egyik nagy kedvencem! Egyébként azon mulatok mindig, ha valaki ilyet szól: "de jó lett volna a középkorban élni" , vagy: "a dzsungelben..., az lenne az igazi!" Kíváncsi lennék, mihez kezdene az okostelefonja, az internet és a GPS nélkül. A TV-ről, autóról, stb. nem is beszélve! Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
776
Időpont: 2017-03-19 03:57:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Műved eme részének olvasatán akaratlanul is Jack London Az élet szerelme című írása tolakszik be minduntalan a képzetembe, annyira egy húron pendül a tiéddel. Egyre kíváncsibb vagyok Pablo őrült vállalkozásának végkimenetelére. Vajon legyilkolod őt, vagy könyörülsz végre szegény srácon.
Valljuk be, nem áll valami jól a szénája.
S még valami, amit az előző résznél elfelejtettem, pedig olvasás közben egyfolytában előbukkant: bár megrögzötten szapuljuk minduntalan a civilizációt, most - ennyi borzalom láttán - egyre inkább kezd szimpatikussá válni. :)

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7391
Időpont: 2015-02-10 08:20:16

válasz Istefan (2015-02-10 04:49:23) üzenetére
Na, ja, de néha egy szúnyog-csípés is lehet halálos:) Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2015-02-10 04:49:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Annyira elgyötröd már azt a fiút, hogy a végén egy szúnyognak esik áldozatul, nem a kajmánnak. Üdv István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7391
Időpont: 2015-02-09 19:17:34

válasz eferesz (2015-02-09 18:47:09) üzenetére
Köszönöm, Eferesz, igyekszem:)
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2254
Időpont: 2015-02-09 18:47:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Micsoda időzítés!
:)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7391
Időpont: 2015-02-09 18:00:58

válasz Susanne (2015-02-09 17:04:35) üzenetére
Szia Zsu! Ez a szerencsétlen Pablo magának kereste a bajt. Ethel világosan megmondta neki, hogy nem! Erre fogta magát és világgá ment! Normális az ilyen? Most se teljesen százas, félholt már szerencsétlen, s még ilyen állapotban is a csaj után vágyakozik:) Aki, hüle, az hüle, azon nem lehet segíteni. Azért izgulok érte, remélem túléli, mert azért szimpatikus kis-srác:) Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2015-02-09 17:04:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egyre jobb kedves Laci !
Természetesen a kedves képe jelenik meg Pablo elgyötört gondolataiban.
Remélem már nem szenved sokáig...
Ez a rész is tetszett !

Szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak VI/6, VI/7. +18 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A majom farka, a misszionárius feneke XIV/5. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Árnyas erdőben címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Hullámzás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ártatlan altató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ártatlan altató című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Ártatlan altató címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)