HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45136

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2015-02-16

Vasárnapi vizit

Homlokát az öreg vitrin övegéhez szorította, úgy bámulta a számára elérhetetlen, megfoghatatlan tárgyakat: kristálypoharak, ezüstkupicák ezüsttálcán, süteményes-tálca, a hozzá tartozó süteményes tányérokkal (ábrázoltak némileg hiányos öltözetű, egymást dédelgető asszonyokat), no meg az a sok apró nipp, porcelánszobrocska: kék-köténykés, copfos, szőke, kislány, ölében őzikével (az őzike egyik füle sajnos letörött), apró, színes madarak, no meg az a szoborcsoport: festő vázolja fel (porcelán) vásznára parókás hölgy arcvonásait, mögötte, másik két hölgy figyeli közel hajolva a készülő festményt, és még rengeteg kincs, számára megközelíthetetlen, elérhetetlen valamennyi. Magában elképzelte, hogy mindegyik tárgynak van valamilyen apró titka, története, és ő ezeket már sohasem fogja megismerni. Ez nagyon elkeserítette.
Nem volt kulcsa annak a vitrinnek, ő meg unatkozott. A felnőttek: anyja, nagyanyja "felnőttes" dolgokról beszélgettek, ő meg unatkozott. (Gondolod lányom, hogy komoly ember, megbízható? Igazán elhozhatnád már egyszer... Á, még korai lenne, ő maga mondta: jobban meg kell ismernünk egymást.)
- Jaj, Paolo! Már megint összemaszatolod az üveget!
- Hagyd kislányom, majd a cseléd megtisztítja. Úgyis a gyereké lesz itt minden, ha a nagyi majd elmegy egyszer...
A vasárnap délután a nagyié volt. Anyja felöltöztette a gyereket, tiszta trikó, fehér, rövid ujjú ing, sötétkék nadrág, zokni, szandál. Vizes kefével próbálta lesimítni a gyerek rakoncátlan forgóját. (Jaj, kisfiam, már megint kinőtted a nadrágod, nem baj iskolakezdésre kapsz újat majd, jó, tudom, hogy kilátszik a bokád, á, nem fogsz unatkozni, egyáltalán nem fogsz, nézheted majd a vitrinben a kedvenc figuráid, meg lesz mogyorós sütemény, és finom limonádé is.)
(Szóval nem kell siettetned a dolgokat kislányom, nehogy elriaszd még a végén, de mindenképp jó lenne férfi a háznál, már csak a gyerek miatt is... Viselkedésmintára van szüksége, amit követhet.) A "férfi a háznál" pár hónapja Maximiliano úr volt; barackot nyomott a fiú fejére minden nap, hozott cukorkát, anyának néha virágot, máskor süteményt. A fiú magában csak "Meg merem kockáztatni úrnak" keresztelte el, mert ilyeneket mondott: "meg merem kockáztatni, hogy ez a kisfiú napról-napra nő", no meg: "meg merem kockáztatni, hogy kegyed főzi a legjobb lasagnát az egész világba..." Hazudott persze, anya meg elpirult, ők ketten tudták, hogy anya nem épp a főzés világbajnoka, néha el-elsírta magát, amikor elrontotta az ételt, ő meg gyorsan bújt hozzá akkor, hogy megvigasztalja. (Meg merem kockáztatni, hogy "Meg merem kockáztatni úr" bemászott már anyu ágyába, gondolta szomorúan.)
- Igyál kisfiam, nem csináltattam hidegre, nehogy megfájduljon a torkod! - a limonádé langyos
volt, a mogyoró a sütiben meg avas - mint minden vasárnap délután. A felnőttek teát ittak, és fontos felnőttes dolgokról beszélgettek. (Amikor először kóstolta "Meg merem kockáztatni úr" cukorkáját, és anyja a fejével nemet intett, és ő azonnal tudta, nem árulhatja el édesanyját, ha meggebedne, akkor sem köpheti ki a cukrot a helyszínen, köszönömöt rebegve, öklendezését visszafojtva rohant a WC-re. Döbbenten látta, hogy ezt a penetráns ízű dögöt nem lehet lehúzni, ugyanis az ragaszkodott az életéhez, csak libegett szemrehányón a víz tetején. Erőt véve undorán kipiszkálta a cukorkát, majd egy hirtelen mozdulattal kidobta azt a WC kis ablakán.)

- Jaj Paolo! Nem megmondtam, hogy használj kistányért, meg szalvétát! Lám, most megint,
mindent összemorzsáztál! És hányszor kértelek már, ne mássz fel szandálban a fotelre, még a végén felszakítod a kárpitot! Na, menj ki játszani kisfiam, hagyj minket beszélgetni!

Búcsúzott már a nyár attól a kerttől, nemigen volt mit sajnálnia: a pázsit kiégett, augusztus vége felé járt az idő, a kis szökőkút nem működött ezen a nyáron sem, a vízköpőket vastagon befedte a moha, a medence alján algás pocsolyákban csiborok, egyéb vízibogarak mulatták az időt, nagy, sárga darazsak dongtak, civakodtak unottan az elhanyagolt lugas félig érett-félig elrohadt fürtjein, türelmetlenül, hasztalan kerestek türelmes Idő által mézédessé érlelt szemeket.

- Te szegény! - óvatosan tartotta markában a madarat, érezte a kis tollcsomó beteges
forróságát, törékeny löktetését. Te is unatkozol? Neked sincs barátod? Akkor a madár utolsó erejével (amolyan "egy életem, egy halálom" módra) rákoppintott a gyerek ujjára. Nem fájt ám ez a koppintás, ááá nem fájt cseppet sem, volt inkább csak olyan, mint amikor valaki halkan, félve kopogtat valahol, valamilyen, akármilyen ajtón, halkan, nehogy zavarjon, magában reménykedve: hátha meghallja valaki, tán csak kinyílik az az ajtó, végre-valahára, de ugyanakkor félve is attól.

- Hát szabad ilyet tenni? Szabad összemaszatolni a vitrin üvegét, szabad összemorzsázni a
szőnyeget? Szabad felhasítni a szék kárpitját? Szabad? - a gyerek ujjai egyre jobban szorították a madarat. (A borostyánnal benőtt kerítés tetején hatalmas, sárga szemű szürke kandúr hasalt, érdeklődve figyelte őket, és halkan dorombolt.)

(kicsit) betegen, és (nagyon) betegesen: 2015. január-február

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
585
Időpont: 2015-03-08 21:06:03

szia kedves Bödön! kösz, h olvastál, a zárójelet illetően igazad lehet.
üdvözlettel: jómagam
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7459
Időpont: 2015-02-18 19:15:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Túlparti, elsősorban jobbulást! Tetszett ez a mese, nagyon szépen van megírva. Csak zárójelben jegyzem meg: nem biztos, hogy mindenütt kell a zárójel:)) Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Vándorszív című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Talán címmel a várólistára

sankaszka bejegyzést írt a(z) Vándorszív című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Szendrey Júlia: Öregségem / Mein Alter címmel

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Úgy hordjalak címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/8. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/6. című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 17. fejezet című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Jó tanács című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ők heten című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bal- eset címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Hisz az árnyak nagyra nőnek... című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Drótszamár (Rögtönzések) című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Minden időben címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)