HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 46511

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2015-02-21

Murmur jelenti 7. Luca mit csinál?

Eljött az idő, amikor életében először a huszonkét hónapos, kis Luca unokám egyfolytában tíz napot töltött nálunk, mivel a szülei külföldre utaztak. Kicsit aggódtam, hogyan fogja /fogjuk/ bírni ezt a különleges szituációt, ami még eddig nem volt.
Az első négy napon nem is volt semmi probléma, bár az első napon "Luca szobáját" emlegette, én mondtam neki, hogy az otthon van anyánál, és apánál, de ő szépen megmagyarázta, hogy arra a szobára gondolt, hogy felmászik a lépcsőn, és ott van a cumija. Szóval kisajátította a vendégszobánkat.
Az ötödik napon már feltűnt neki, hogy valami nem úgy van, mint máskor. Szerencsére már elég jól beszél, így nem sírással fejezi ki, ha valamit nem ért, hanem az esetek nagy részében rákérdez. "Jussza hoj jakik?" /Luca hol lakik?/ kérdezte az ötödik nap délelőttjén. Azt válaszoltam, hogy otthon anyával, meg apával, de most pápában van Papinál /a nagypapa beceneve/ meg Murminál /az én családi becenevem/, aztán majd megy haza, de még soká. /Azt egy kicsit érti, hogy valami soká lesz./ Aztán elkezdtünk egy érdekes játékot, és akkor nem foglalkoztatta tovább a kérdés. Párnákból alagutat építettünk, és átmászott rajta Luca, meg elbújt benne, és én kerestem, hogy hol van. Később átment az alagúton a mókus, a pipi, meg a többi játék is.
Már nem kommentálja egyfolytában, hogy éppen mit csinál, hanem játszik, és közben folyton kérdezgeti, hogy "Jussza mit csinál?" Erre válaszolok neki, hogy Luca kiszedegeti a kagylókat a dobozból. Órákig elrakosgatja a kagylókat, amiket nyaralásokon gyűjtöttünk. Kirakja mintának, feltornyozza őket, megeteti belőlük a játékokat. Ha helyes a válasz amit adtam, akkor nem mond rá semmit, de ha rossz választ adok, akkor mély hangon elnyújtva mondja, hogy "neeeem", és megadja a helyes választ. Például megkérdezi, hogy "Jussza mit csinál?" miközben a nagy járóbabát vonszolja a hajánál fogva, mert olyan nagy a baba, és nehéz, hogy csak így tudja cipelni. Azt válaszoltam neki, hogy Luca sétál Mónika babával. "Neeeem" jött a mély hangú tiltakozás "Jussza piacra megy Mónikával, vesznek banánt, szőlőt, almát", és vonszolta ki az ebédlőbe a babát.
Nagyon nagy élmény, hogy már ilyen jól beszél, és ezzel betekintést ad az ő kis világába, hogyan jelenik meg ott a körülötte levő világ, és sokszor nagyon édes dolgokat mond.
Jól teltek a napok, sokat játszottunk, csináltam neki tortás dobozból egy babaházat, berendeztük a lányom régi bababútoraival. Találtunk a régi játékok között, egy családot, apuka babát, anyuka babát, meg két kislány babát, akik testvérek, azokkal játszottunk. Papi meg olyan ügyesen bábozott neki a régi bábokkal, hogy Lucát teljesen elbűvölte.
Van egy kislány báb, sárga fonalból van a haja, Luca mondta, hogy sárga hajú kislány, Papi mondta neki, hogy szőke hajú kislány. Sokkal később a kamrában talált egy kis üveg vadmálnát, mondta rá, hogy piros vizecske, aztán talált egy kis üveg gyömbért, arra meg azt mondta, hogy szőke vizecske.
Nagyon szereti a mondókákat, énekeket, egyszer csak halljuk, hogy Luca azt énekli: "Ejdő mejjet nem jó jakni, mejt sok fát kell mosogatni", hát azt hittem megzabálom. Annak nincsen a számára semmi értelme, hogy hasogatni, viszont mindenki állandóan mosogat, így átírta a picikém a dalt. Szereti, ha énekelünk neki, vannak kedvenc dalai, például a kis kece lányom, az édes rózsám, az egyszer egy királyfi. Aztán volt olyan is, amit nem tudtam elénekelni neki, mert Weöres Sándor Száncsengő című versének nem ismertem a dallamát. Addig kardoskodott a picikém, hogy azt pedig el kell énekelnem, hogy végül kínomban a YouTube oldalon megkerestem, és ott hallgattuk meg többször is. Aztán kiderült, hogy Luca már járatos a YouTube világában, mert "Az én Luca babám" című dalt kezdte követelni, amiről azt sem tudtam, hogy van ilyen ének. Beírtam a keresőbe, aztán nagy meglepetésemre Halász Jutka előadásában fenn volt egy ilyen dal, amit többször meg is kellett hallgatnunk.
Nagyon élvezte, amikor körjátékot játszottunk vele. Megfogtuk a kis kezét két oldalról, kört alkotva, és énekeltük a "körben áll egy kislányka" című dalt, és amikor odaértünk, hogy "ezt szereti legjobban, ezzel fordul oly gyorsan", akkor felkaptuk, és körbe forogtunk vele. Ez annyira tetszett a kis nyuszikámnak, hogy már mind a ketten kidőltünk annyit forogtunk vele, amire hajlandó volt mást játszani.
Nagyon kíváncsi, tele van élettel és őszinte gyengédséggel A múlt nyár végén eltört a bal csuklóm, és azóta sem tökéletes még. Luca bibis kezemnek hívja, a jobb kezem meg a jó kezem. A fürdőszobában levette a szekrény polcáról a sebhintőporos dobozt, és hozta oda hozzám, "Jussza meggyógyítja Murmi kezét", és kente a törött kezemre a sebhintőport.
Imádott az éjjeli szekrényem fiókjában rámolni. Olyan buzgalommal elemezte a fiók tartalmát, ami egy egész archeológiai expedíciónak a dicsőségére vált volna. Amit ott talált, arra mindenre rákérdezett, hogy "az miaz?". Erre válaszoltam neki, hogy az Murmi krémje, Murmi mágneses karkötője, Murmi gyógyító gyűrűje, stb. Mindent szépen lerakott az ágyra, aztán megint elkezdte sorban felvenni őket, és megint megkérdezte, hogy "az miaz?", én meg mondtam neki újra, hogy Murmi gyűrűje, erre mély hangon azt mondta "neeeeem, Jussza gyűrűje", és felhúzta a picike ujjacskájára. Aztán sorban mindennel eljátszottuk ugyanezt, végül kiderült, hogy minden Lucáé, ami a fiókomban van. Talált egy tubus sarokpuhító krémet is, amin két rózsaszín talp képe volt, kipattintotta a tetejét, megszagolta, aztán becsukta, és nyújtotta a kezecskéjét, hogy "titta jábacska jett a kezem" /tiszta lábacska lett a kezem/. Meg kellett törölnöm a lábacskás kezét.
Papi gyakran leteszi valahová a szemüvegét, és nem emlékszik rá, hogy hol hagyta. Jön, megy, és keresi: itt sincs, ott sincs. Egyszer csak Luca megszólalt: "Papi eljátszotta a szemüvegét". Ezt azóta is emlegetjük, amikor keresgéli a szemüvegét.
Itt látott életében először egy kis havat. Papival csináltak egy padra /ott még nem olvadt el a hó/ két pici hóembert, Luca ragaszkodott hozzá, hogy az egyik a Mikulás. Tapicskolhatott a hóban, és belenyomhatta a tenyerét. Nagyon vidáman jött haza, és sokat mesélt az átélt kalandokról. Minden nap el kellett menni a padhoz megnézni, hogy megvan-e a hóember, meg a Mikulás, de a harmadik napra elolvadtak, mert plusz nyolc fok volt. Nem tudom mit értett meg a picikém a Papija előadásából, hogy a hó az megfagyott víz, és elolvad, ha meleg van.
Azt azonban már megértette, hogy több napja van már nálunk, mint régebben. A hatodik napon ebéd után beletette Papi a kiságyba, erre éktelenül sírni kezdett, hogy "nem, nem, nem, nem, nem" ezt sírta egyfolytában, és krokodilkönnyeket hullatott. Kivettem a kiságyból, simogattam, ringattam, mondtam neki, hogy nem kell a kiságyban aludni, pihenünk itt a nagyágyon mi ketten, de mondja meg, hogy miért sír. Erre abbahagyta a sírást, rám nézett a kis kerek, könnyes szemével, és megkérdezte: "apaana jön?" /apa, anya jön?/ Mondtam neki nagyon határozottan, hogy anya, apa jön, de még soká. Most itt van pápában Papinál, meg Murminál, és nagyon szereti a kis Lucát, Papi is, és Murmi is, és milyen jó itt. Üldögélt egy kicsit az ölemben, én meg simogattam, egyszer csak hüppögve azt mondta: "Murmi megvigasztal". Olyan aranyos volt.
Kicsit sóhajtott, de aztán nem sokat drámáztunk ezen, lefeküdtünk pihenni a nagyágyba, kicsit énekeltem neki, kicsit meséltem neki. Amikor lehozta a Papi, már jó kedve volt, szépen vacsorázott, hatalmas pancsolást rendezett, aztán este szépen elaludt.
A hetedik napon ebédelni nem akart, csak sírt a fürdőszobában a kézmosásánál, Akkor Papi vitte fel a vendégszobába, és addig ringatta, amíg elaludt. Amikor felébredt evett, és már nem volt semmi baj. A nyolcadik napon a játszótéren törött el a mécses, hazáig sírt, nem tudtuk megvigasztalni, de amikor hazaértünk már nem volt semmi baj, evett, játszott, aludt szépen.
Az alatt a két hét alatt, ami eltelt az előző látogatása óta, sokat változott a játékban, és ugrásszerűen megnövekedett a szókincse. Az egyik új dolog, hogy bizonyos játékokat mindig ugyanoda tett, és ha elvettük onnan, akkor állandóan visszatette. A könyvespolc és a könyvszekrény közötti rést kinevezte odúnak, és a játék mókusnak az odúban volt a helye. A mókuskát bedugta a résbe, és ha kivettük, azonnal visszatette. A játék kisollót, amivel a babák körmeit vágtuk, a radiátor alá dugta, és annak ott kellett lenni. A sárga sárkánynak az ágydeszka és a matrac közé dugva, a világító csillagnak meg egy régi, piros, bársony ékszeres dobozban, elrejtve. A másik új dolog az volt, hogy bizonyos játékokkal nem akart játszani. Eddig nem volt baja a bikával, az oroszlánokkal, a vadászokkal, az orrszarvúval, de mostanra ezek kiestek a kegyeiből. Nem volt hajlandó játszani velük, tiltakozott "nem, nem, nem, nem" ha csak meglátta ezeket a játékokat. A gyerekkártyán lévő csúnya embereket és állatokat: boszorkány, Kancsal Flóris, varázsló, Aladdin, párduc, bivaly, Róka Rudi, oroszlán, Árgyélus királyfi, hétfejű sárkány, Szarvas Marci, mind bedugdosta az asztalterítő alá, és nem volt szabad onnan kivenni őket, nekünk sem. A számára szimpatikus kártyákkal: Sün Piroska, Sniff kutya, Liba Fáni, Kotlós Malvin, Mekk kecske, Trombi elefánt, Csiccs fecske, Rigó Julcsa, Hápi kacsa, és a többi mackót, madarat, cicát ábrázoló kártyával hosszú ideig eljátszott egyedül. Egymásra tette őket, aztán egy kártyát neki döntött egy játéknak, és a többit szépen mellé állítgatta. Nagy türelemmel, és figyelemmel hosszasan pakolgatta őket ide-oda. Ugyanilyen türelemmel pakolgatta a tengerparton gyűjtött kagylókat, amiket egy dobozban tartunk. A nagyobb kagylók a nagyobb plüss állatok tányérjai voltak, a kisebbek meg a kisebb játékoké, és a legó babáké. A legó kockákat már szépen össze tudta illeszteni, és szétszedni. Összerakta őket magasra, és a tetejükre ültetett egy legó babát, akkor torony volt, amit épített, máskor meg karácsonyfa volt az építménye, és akkor nem tett a tetejére babát. Komplett kis játékokat játszott, minden legó babát rátett egy kockára, az volt a székük, aztán a legó asztalka köré tette a babákat a székeken, a legó asztalkára ásványvizes kupakokat tett, azok voltak a tányérok, és a tányérokba meg picike kagylókat, azok voltak az ételek. Máskor mindegyiket leszedte a székükről, és mindet felültette a kis legó autókra, és elmentek dolgozni, vagy vásárolni. Akkor betolta őket az asztal alá.
A harmadik új dolog az volt, hogy eddig imádta a meséket, de most minden mesét csak bizonyos pontig engedett elmesélni, és amikor - szerinte - rosszra fordultak a dolgok, akkor becsapta a meséskönyvet, és azt kiabálta, hogy nem, nem! Amikor a kesztyű mesében megérkezett Vadkan az agyaras, vagy a három kiscica bebújt a kályhacsőbe, és feketék lettek, vagy a kislány sírni kezdett a mesében, Luca azonnal véget vetett a mesének. Úgy tűnt, mintha megtanult volna félni valamiért bizonyos állatoktól, helyzetektől, színektől.
Segített mosni, néhány ruhát betett a mosógépbe, aztán néztük ahogy forgatja a gép a ruhákat, örültünk amikor az ablaknál volt Luca harisnyája, vagy nadrágja. Később segített teregetni, ügyesen megértette, hogy csak egy ruhát adjon a lavórból egyszerre. Aztán ő is mosott a kis játék mosógépével, a babái zoknijait, meg bugyijait, és teregette a babaholmikat a radiátorra az étkezőben.
A tíz nap alatt sokat emlegette a szüleit. Van tavalyi, meg idei Lucás naptárunk, és azt sokat kellett nézegetni, mert vannak benne képek, amiken a szüleivel van. Azokon a képeken sokáig simogatta apa arcát, aztán anya arcát. A szekrényemben megtalálta a kék papucsot, amit fel szokott venni a lányom, ha nálunk van. Rögtön lecsapott rá, hogy "anya papucsa" és hurcolta magával mindenhová. Közben csipogta, hogy jön anya, felhúzza a lábára. Aznap a vacsoránál felvetette, hogy apa Csabi, anya Nati, apa fiú, anya lány, és huncutul mosolygott.
Megint megkérdezte, hogy "anaapa jön"? Én meg mondtam, hogy igen, jön, de még soká, és addig milyen jókat játszunk, és rögtön el is kezdtünk jókat játszani a körömkefével, megsúroltuk a kacsmamát, így aztán eltérültünk a problémától.
Azért egy kis neheztelés is lehetett benne a szülei iránt, amit nem tudott még kifejezni, csak abból gondolom, hogy egyik játéknál a babacsalád egyik kislánya - Pirike - elment sétálni, és amikor hazament, akkor puszit adott az anyuka babának, és az apuka babának. Erre Luca teljesen felháborodott, és azt kiabálta, hogy NEM, NEM, NEM AD PUSZIT! És ezt még jó sokszor megismételte.
Végül eltelt a tíz nap, és a szülei telefonáltak, hogy leszálltak a repülőgépről, már az autópályán vannak, és hét óra múlva ideérnek. Irtóra örült a picikém, amikor mondtam neki, hogy anya, apa délután jön érte. Éppen tízóraizott, olyan boldog volt, majd kiugrott az etetőszékből. Csak sorolta, hogy Luca megy haza Évi babához, babakocsihoz, Luca házához, Cili babához, és sorolta az otthoni játékait, és boldogan nevetett. Mondtam neki, hogy még játszunk, ebédelünk, kicsit pihenünk ebéd után, aztán meguzsonnázunk, és akkor jönnek anyáék. Mondta, hogy "Jussza majd pápát integet Murminak meg Papinak". Azért döbbenetes, hogy még két éves sincs, és mennyi mindent megért, milyen okos. Életem legnagyobb örömei közé tartozik, hogy van egy 22 hónapos unokám!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-05-10 17:16:35

válasz festnzenir (2015-04-23 07:25:46) üzenetére
Kedves Zsófi!

Mindig örülök, hogy megtisztelsz azzal, hogy olvasod az alkotásaimat, és a kedves hozzászólásaidnak is.
Sajnos a kezem még mindig kezelés alatt áll, de már nagyon sokat javult.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
955
Időpont: 2015-04-23 07:25:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Mindenbe egyetértek veled, hasonlóképpen érzem én is ugyanazt amit te. Ezért szeretem újra és újra olvasgatni írásaidat, mert kevés alkalom adódik erre manapság, hogy az ember ily módon is táplálhassa lelkét. Nagyon sok ember már nem mélyül ennyire el az őszinte emberi érzésekben és mégis becsületes és tisztességes életet él. Tudom amit erről válaszoltál nekem, csak Lucaféltésből ered. Elnézést az összetett szóért de nekem most fel kell vállalnom e-helyesírási hibának tűnő sajátos szóalkotásomat.
Szép tavaszt kívánok, s remélem, a kezelések hatottak és egészségesen tudod végezni a munkádat.

Szeretettel üdvözöllek, Zsófi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-03-18 19:26:57

válasz Selanne (2015-03-08 07:31:13) üzenetére
Kedves Marietta!

Jó dolog a családban egy kisbaba. Olyan cukik tudnak lenni... :)
Sajnos manapság nem könnyű kiböjtölni a nagymamaságot, későn jönnek az unokák, aminek ezer oka van.
Köszönöm, hogy itt időztél, sajnos a tollam most pihen, mert nyakig vagyunk a konyha és a kamra felújításában, a tavaszi kerti munkákban, a gyógytornában, és az unokázásban. Egyelőre el sem tudom hinni, hogy még valaha lesz időm írni bármit.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-03-14 22:15:45

válasz festnzenir (2015-03-07 04:31:25) üzenetére
Kedves Zsófi!

Luca jelleme még titok előttünk, hiszen még csak tanulja a világot maga körül. Meglátjuk, hogy milyen lesz. Simulékony, vagy harcos természet...
Ha rám hasonlít majd, akkor elég nehéz élete lesz, mert gyűlölöm az igazságtalanságot, és amennyire tőlem tellett, próbáltam tenni ellene. Sajnos csak sok fejfájást okozva magamnak, mert egyre több van belőle. Nem kívánom a kis Lucának, hogy jellemében hasonlítson rám.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-03-13 18:30:41

válasz Istefan (2015-03-03 23:53:23) üzenetére
Kedves István!

Igyekszem megérteni őt, nemcsak a szavait, hanem az érzéseit is. Bizakodom, hogy jól érzi majd magát nálunk ezután is.
Köszönöm az olvasást, és a hozzászólást. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-03-10 22:43:34

válasz oroszlán (2015-03-03 16:55:57) üzenetére
Kedves Ica!

Jó, hogy velünk tartasz Luca kis életútján! :)
Ha erőm, s időm engedi okvetlenül folytatni fogom. Köszönöm szépen a biztatást!

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-03-09 23:30:36

válasz Finta Kata (2015-03-03 16:19:43) üzenetére
Kedves Kata!

Egyet értek minden szavaddal. A beszédértés kialakulása jóval megelőzi azt a korszakot, amikor a kicsi már önálló mondatokat tud alkotni. Nyolc-kilenc hónapos csecsemőknél is megfigyelhető, hogy a felnőttek szavaiból sok mindent megértenek. Amikor a szülők beszélgetnek, fülel a kis kíváncsi, valósággal issza magába, amit hall. Így sajátítja el önkéntelenül a helyes mondatok alkotásához szükséges nyelvi szabályrendszert.
Persze Luca még nem beszél tisztán. Legutóbb furcsa volt, hogy Niki menyem nem érti mit mond a kis Luca, hiszen ő elég keveset látja, nincsen annyit vele, mint mi a férjemmel. Mi kb. 95 % ban megértjük, hogy mit mond.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-03-09 00:13:52

válasz Susanne (2015-03-02 15:41:44) üzenetére
Kedves Zsu!

Jó is annak, akinek szép gyerekkora volt. Sajnos nem mindenkinek jut szerető édesanya, és/vagy nagymama.
Örülök, hogy tetszenek a Luca történetek. :)

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8281
Időpont: 2015-03-08 07:31:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Jó volt itt időzni, de hiszen mindig örömmel teszem. A tollad mindig remekül fog. Mostanában én is tudok babázni, született a családba egy kicsi Mira, és ott lógok amikor tehetem.

Már én is vágyom unokára, de még várnom kell, közölték a gyerekeim. Tudok mást tenni? :-)

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-03-08 00:32:48

válasz szusi (2015-02-27 18:54:23) üzenetére
Kedves Szusi!

Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred a Luca történeteket. :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
955
Időpont: 2015-03-07 04:31:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Én hiszem, hogy a kis Luca ahogyan nő nem fogja leigázva hagyni magát még a bölcsiben sem. Kivívja igazát. Nem hasonlít ebben egy kicsit a múrmúrjára ?
Zsófi
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1630
Időpont: 2015-03-03 23:53:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Látom, hogy a nagymama is megérti az unokája szavát, sőt nagyon jól megértik egymást! Szeretettel: István
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6954
Időpont: 2015-03-03 16:55:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy újra bepillantani engedtél ebbe a meghitt, szeretetteljes családi légkörbe.
Örömmel tettem. Kívánom, hogy még sokszor írjál szeretett Lucátok "viselt dolgairól"
Szeretettel olvastam: Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11806
Időpont: 2015-03-03 16:19:43

Kedves Judit!
Elhiszem, hogy örülsz a pici unokádnak, mert olyan édesek tudnak lenni az ilyen csöppségek. Persze, nem minden gyerek beszél ilyen hamar. Voltak ismerőseim, akik azt mondták, hogy kétéves kor után kezdett beszélni a kisgyerek. Én azt hiszem, azért van így, mert akik vele vannak, nem beszélnek hozzá, csak figyelik, és ha mellette vannak, talán inkább olvasnak. Olyan (ráadásul) nővel is találkoztam, aki azon csodálkozott, én már újszülött korukban, amikor fürdettem, pelenkáztam őket, beszéltem hozzájuk, ő meg csodálkozva mondta: miért beszélsz vele, úgysem érti. Szerintem a kisgyerekeket körülvevő felnőttektől nagyon sok függ, mennyire lesznek értelmesek, mikor tanulnak meg beszélni a gyerekek, unokák.
Ahol nagymama és nagypapa ennyire szereti és körülveszi az unokáját, biztosan értelmes és okos lesz majd iskolás korában is. Csodálatos, ahogy fejlődnek, és mindent magukba szívnak, ami őket körülveszi.
Szeretettel olvastam a kedves írásodat: Kata.
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5483
Időpont: 2015-03-02 15:41:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !
Mostanában ritkán vagyok, de magával ragad minden történeted, visszavarázsolsz saját
gyermekkoromba.
Örülök, hogy újra olvashattalak :)
Nagyon tetszett !

Szeretettel: Zsu
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-03-01 23:57:16

válasz Zarzwieczky (2015-02-25 12:17:55) üzenetére
Kedves Jenő!

Nagyon örülök, hogy benéztél hozzánk, és jól érezted magad!
Köszönöm, hogy hozzászólást is írtál! :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-02-27 22:52:12

válasz festnzenir (2015-02-25 10:54:21) üzenetére
Kedves Zsófi!

Minden szavaddal egyetértek! Valóban tüneményes kor ez a picikém életében. Már előre tervez, hogy mit fog csinálni, amikor hozzánk jön. :)
Élvezet nézni, és hallgatni őt. Picit szomorúan vettem ma észre, hogy megtanult suttogva játszani. Valószínűleg azért, mert a bölcsődében rászólnak, hogy hallgasson. :(
Ha lesz időm, és energiám még fogok írni Murmur történeteket.
Köszönöm, hogy velünk tartasz! :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2015-02-27 18:54:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Élvezettel követem Luca fejlődését szeretetteljes írásaidban.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-02-26 16:48:51

válasz Kőműves Ida (2015-02-25 10:31:18) üzenetére
Kedves Ida!

A gyerekeimről én is vezettem bébi naplót adatokkal, hogy mikor mennyi volt a súlyuk, a magasságuk, mikor bújt ki a fogacskájuk, stb, A mai napig megvannak, de nem érdekli a fiaimat a bennük lévő adatok, a lányomat is csak akkor kezdte érdekelni a sajátja, amikor Luca megszületett. :)
Remélem, hogy ezek a kis beszámolók majd ha felnő, érdekesebbek lesznek Lucának, mint a bébi naplók. :)
Köszönöm, hogy hűséges olvasója vagy a Murmur történeteknek.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-02-25 23:15:12

válasz efmatild (2015-02-24 13:11:44) üzenetére
Kedves Matild!

Örülök, hogy vártad az újabb történetet Lucáról. :)
A szakemberek szerint egy két éves gyerek szókincse 50 szó. Luca még nincsen két éves, de legalább 500 szót tud. Nem csak utánozza a hangzásukat, hanem tisztában van a jelentésükkel, és mondatba fűzve tudja őket használni. Csak bámulom sokszor, hogy mennyit tud. Szinte gyűjti a szavakat, és az információkat.
Jól esik írni róla, mert amíg írok, úgy érzem, mintha itt lenne velem! :)

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2015-02-25 12:17:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Csodálatos az az empátia, amellyel belépsz a gyerek világába és elvittél magaddal engem, az olvasót. Mit mondjak?Jó volt veletek!
Pusszantás Jenő
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
955
Időpont: 2015-02-25 10:54:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !
Kíváncsian olvastam sorozatod hetedik részét . EZ a legszebb kor a gyermekek életéből.
Amikor szemünk előtt nyílik értelmük,amikor kicsi kobakjuban fészket rak az értelem. Ráadásul nagyon vigyázni kekk, hogy mit mondunk a kérdéseire. A válaszokat különös módon rögzítik a kis agyukban és , ha következőre nem ugyanazt mondjuk, bizony számon kérnek bennünket, hogy előbb nem ezt mondtad.Ez az úgynevezett igazságérzet ami ilyenkor fejlődik ki s ettől nem tágítanak. A z anyu, apu tudat az emlékezésükben rendkívüli. Más a mosoly az ölelés a kontaktusukban. Bizonyosan semmivel nem helyettesíthető.
Szép példaként soroltad ezt a papucs mamapótló szerepében.
Nagyon örülök ennek a résznek is és várom a további részleteket.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5352
Időpont: 2015-02-25 10:31:18

Kedves Judit!

Az első gyerekemről írtam valami naplószerűséget, meg volt Babakarton, amin vezettem, hogy hogyan fejlődik, bejegyeztem milyen betegségeken ment keresztül, és az aranyköpéseket is. A másodiknak már csak Babakartonja volt, az is foghíjas... nem volt rá idő.
Aztán a nagy költözködések közepette minden eltűnt nyomtalanul. Pár éve, amikor felújítottuk a lakást, még volt halvány reményem, mindent aprólékosan átráztam... nem bukkantam a nyomára. Most már reményem sincs többé, talán jobb lett volna, ha nem is hagytam volna nyomokat... :(
Nagyon aranyos, okos kis unokád van. Átéltem, átéreztem minden apró momentumát, olyan szeretettel, mint ahogyan Te írtad. Köszönet érte.

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-02-24 18:46:27

válasz Zágonyi Mónika (2015-02-24 09:31:29) üzenetére
Kedves Mónika!

A saját gyerekeimről nem írtam annak idején én sem "jelentéseket", három majdnem egykorú gyerek mellett tollal, papíron naplót vezetni... ez meghaladta minden erőmet.
Most azonban van időm, és jobb lehetőségem az unokámról /sőt májustól az unokáimról :)/ írni kis történeteket. Az aranyköpések is sajnos elvesztek a gyerekeimnél, csak néhány maradt meg az emlékezetünkben, remélem Lucáét majd jobban meg tudom őrizni.
A nagy járóbabát még a lányom nevezte el Mónikának. Minden babát azon a néven hívunk amit még a lányom adott nekik.
Köszönöm szépen az olvasás, és a kedves szavakat.:)

Judit
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
411
Időpont: 2015-02-24 13:11:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Már nagyon vártam élménybeszámolódat, hogy a kis Luca és Ti hogyan éltétek meg a majdnem két hetet, amit Unokád nálatok töltött. Szinte ott voltam közöttetek, jókat mosolyogtam Luca aranymondásain.) Elgondolkodtam azon, hogy Luca az ötödik naptól kezdte igazából hiányolni szüleit, és onnantól kezdve egyes játékokat, a mesében a rosszat nem szerette hallgatni. Biztosan akkor érte el a lelki hatás, bár nagyon jól érezte Nálatok magát, de belül nagyon hiányozhattak neki a szülei. Örülök, hogy amikor sírt, sikerült megvigasztalnotok! Valóban egy rendkívül aranyos, okos Unokád van!:) Nem is tudtam, hogy Halász Juditnak van egy "Az én Luca babám" című dala, majd meghallgatom, ugyanis nemcsak nekem, hanem lányomnak is kedvence az énekesnő, színésznő.
Örülök, hogy olvashattam szépen megírt, élvezetes írásodat!:)
Sok szeretettel:Matild
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2015-02-24 09:31:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Kellemes olvasnivaló volt számomra az írásod :) Milyen igaz, hogy nagy boldogság a családban a kisgyermek! :) Igazán tartalmas tíz napotok volt, és úgy látom, ügyesen megoldottad, hogy "átlendüljön" a hiány érzésén. Nagyon tetszett a Mónika baba :))) és nálunk is rendszerint előkerülnek a régi játékok, könyvek, egyéb tárgyak a nagyszülőknél, na és persze a fényképek... Igaz, sok-sok fénykép van már a gépben vagy CD-n, valahogy mégis a papírképnek van valami különös varázsa... Aranyos, okos kislány Luca :) Olykor sajnálom, hogy nem kezdtem el naplót írni, amikor a lányaim megszülettek... jó és érdekes lenne újraolvasni. Amiket mindenképpen érdemes lesz lejegyezni, azok a gyerkőc aranymondásai :) Volt nálunk is jónéhány, és elő is fordul a mai napig :))
Szeretettel: Mónika

Legutóbb történt

Kedves alkotást töltött fel Csendben álmodozni címmel

Gwendin alkotást töltött fel Öröm (Szeretettel Annának) címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 37. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 36. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hazudhatnám című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tündérfürt 8. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Magyar eutanázia című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tündérfürt 9. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Milliomosok... Milliárdosok... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/9. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/8. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Láttalak című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)