|
|
Versek / műfordítás
Vlagyimir Viszockij: Dal a régi házról
Песня о старом доме
Стоял тот дом, всем жителям знакомый, -
Его еще Наполеон застал, -
Но вот его назначили для слома,
Жильцы давно уехали из дома,
Но дом пока стоял...
Холодно, холодно, холодно в доме.
Парадное давно не открывалось,
Мальчишки окна выбили уже,
И штукатурка всюду осыпалась, -
Но что-то в этом доме оставалось
На третьем этаже...
Ахало, охало, ухало в доме.
И дети часто жаловались маме
И обходили дом тот стороной.
Объединясь с соседними дворами,
Вооружась лопатами, ломами,
Вошли туда гурьбой
Дворники, дворники, дворники тихо.
Они стоят и недоумевают,
Назад спешат, боязни не тая, -
Вдруг там Наполеонов дух витает
А может, это просто слуховая
Галлюцинация?..
Боязно, боязно, боязно дворникам.
Но наконец приказ о доме вышел,
И вот рабочий - тот, что дом ломал, -
Ударил с маху гирею по крыше,
А после клялся, будто бы услышал,
Как кто-то застонал
Жалобно, жалобно, жалобно в доме.
...От страха дети больше не трясутся -
Нет дома, что два века простоял,
И скоро здесь по плану реконструкций
Ввысь этажей десятки вознесутся -
Бетон, стекло, металл...
Весело, здорово, красочно будет.
____________________________________
DAL A RÉGI HÁZRÓL
Ott állt a ház, ismerték mind a népek,
Még Napóleon látta egykoron.
De ez a ház, mit bontásra ítéltek,
- Lakói is rég más vizekre tértek -
Még állt hallgatagon...
Rideg, hideg volt, jéghideg a házban.
A főbejárat zárva réges-régen,
Üvegszilánk az ablakok alatt,
És lehullott a vakolat egészen,
De valami az emeleti részen
Úgy tűnt, hogy ottmaradt...
Suttogás, sóhaj, nyögés jött a házból.
A kisgyerekek messze elkerülték,
És félve fogták kézen anyjukat,
Míg összefogott egy napon a környék,
S a gondnokság, no meg a házmesterség
Lapátot, vasrudat
Ragadva kézbe felvonult a házhoz.
A ház előtt megálltak nagy zavarban,
Fordultak vissza, féltek, szó mi szó:
Napóleonnak lelke hátha ott van,
De lehet, pusztán hallucináció,
Mi onnan hallható?..
A házmesterek féltek, ők is féltek.
A házbontásról döntést hoztak végre,
És az, ki bontott már "szakemberül",
Egy vasgolyóval sújtott a födémre,
Majd megesküdött: felfigyelt nyögésre
A rombolt fal mögül,
Mely panaszos volt, siratta a házat.
...Nem reszket többé félelemtől gyermek:
Mi kétszáz évig állt - nincs már a ház.
És megfelelve fejlesztési tervnek
Itt holnap toronyházak emelkednek -
Beton, s acél a váz...
Víg, egészséges, csodaszép lesz minden!
1966 
Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1388
|
Időpont: 2015-02-27 00:38:08 válasz Kankalin (2015-02-25 23:37:15) üzenetére
Szia, Kankalin!
Igazad van most is, de a "gyászos" kifejezés használatakor az ugrott be, amit itt alul aLébnek írtam: a Viszockij nagyapjának (nem voltak szegények...) régi moszkvai háza helyén épített modern felhőkarcoló... Talán visszaemelem egy kicsit kevésbé gyászos tónusba a következő verziót, mert nálam a fordításoknak van "összeérési, leülepedési" ideje...
Örömmel osztottam meg veled is mindkét verziót, és fogom az újabbat is, ha lesz... :))
Szeretettel: Dávid
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1388
|
Időpont: 2015-02-27 00:30:54 válasz aLéb (2015-02-26 12:22:11) üzenetére
Kedves aLéb,
örülök, hogy olvastál, tetszett a fordítás. Igen, én is hallom azt a harmonikát, meg az orosz bábuskák esti többszólamú népdal-éneklését, aminek többször fültanúja voltam. Minden nyelven jól hangzanak az irodalmi alkotások, ha avatott előadók, kellemes orgánumú, bársonyos meleg hangú művészek adják elő, nem sietve, hangsúlyozva, stb. Bizonyára igazad van, V. direkt hagyta a strófák utolsó sorait ilyen disszonánsan rím-páratlanul. Mert sajnálta a 200-éves házat... Vlady a férjéről írt könyvében említi, h Moszkvában felkeresték Viszockij nagyapjának egykori háza helyén tornyosuló panelmonstrumot, és a költő nagyon szomorúan szemlélte a helyet, a "csodaszép" beton-üveg-acél házat. Így már te is bizonyára megerősítést kapsz érzéseidben...
Köszönöm hozzászólásodat, látogass máskor is!
Dávid
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4366
|
Időpont: 2015-02-26 12:22:11 Mindig megfog az orosz irodalmi alkotások legyen az színdarab, vers, regény, vagy akár zene, sajátos hangulata. Nem tudom megfogalmazni, harmonikát hallok, egyedii lejtésű, hátrahúzott nyelvű szláv szavakat, széles mosolyokat látok, valamiféle mélyre kódolt rettegést, mesterkélt pozitivizmust, szóval mindent, ami ebben a versben megjelenik. Az orosz nyelvtudásom (sohase bocsátom meg magamnak) már erősen megkopott, de nekem mindenképpen hiteles a fordításod. Bennem egyébként éppen a hangulatok miatt azok a levegőben maradt, de jelentőségteljes utolsó sorok így, rímpárok nélkül voltak nagyon a helyükön.
Örömmel olvastalak, betalált a versed, mint fordítás, és mint önálló alkotás is.
aLéb
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6286
|
Időpont: 2015-02-25 23:37:15 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * * válasz mandolinos (2015-02-25 22:49:06) üzenetére
Szia mandolinos! :)
Megnéztem, tényleg beújítottál. Viszockij már nem ad neked feketét. :)
Szerintem ma már talán ő is másképp gondolná.
Az eredeti hangulatot nem változtattad meg, inkább mélyebbé tetted.
Gondolom, hogy fordításnál nem ezt kell követni, viszont kísérletezni mindig élvezetes.
Köszönöm, hogy megosztottad velem. :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1388
|
Időpont: 2015-02-25 22:49:06 Szia, Kankalin!
Olvasd el, légy szíves, az alábbi verziót is!
Megtalálod az általam "becsempészett" rímeket is a strófák végén...
És köszönöm az "ötöst"! :-))
Dávid
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1388
|
Időpont: 2015-02-25 22:44:11 DAL A VÉN HÁZRÓL
(Песня о старом доме)
A vén ház ott állt, ismerték a népek,
Még Napóleon látta egykoron,
De ez a ház, mit bontásra ítéltek,
- Lakói régen más falak közt éltek -
Még állt hallgatagon.
A ház hideg, rideg volt, kész didergés...
A kapuját sem nyitották már régen,
A fiúk-törte ablakok alatt
És mindenhonnan vakolat hullt szépen,
De valami az emeleti részen
Úgy tűnt, hogy ottmaradt,
Mert suttogás jött bentről, halk nyöszörgés...
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1388
|
Időpont: 2015-02-25 22:43:21 A kisgyerekek messze elkerülték,
És félve fogták kézen anyjukat,
Míg egyszer aztán összeállt a környék,
S egy nagy csapat, a népes házmesterség
Lapátot, vasrudat
Kezébe kapva indult, persze csendben.
A ház előtt megtorpantak zavarban,
Fordultak volna vissza, szó mi szó,
Mert Napóleon lelke hátha ott van,
Vagy meglehet, a hang, mi sejlik onnan -
Hallucináció?
A félsz terjedt a házmester-seregben...
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1388
|
Időpont: 2015-02-25 22:41:33 De döntöttek a házbontásról végre,
És az, ki bontott már "szakemberül",
Egy vasgolyóval sújtott a födémre,
Majd esküdött, hogy felfigyelt nyögésre
A dőlt falak mögül,
Mely szomorú volt, panaszos, sőt, gyászos.
...Nem reszket többé félelemtől gyermek,
Mi kétszáz évig állt, nincs már a ház,
És megfelelve fejlesztési tervnek
Itt holnap toronyházak emelkednek -
Beton, s acél a váz.
Víg, egészséges, szép lesz itt a város...
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1388
|
Időpont: 2015-02-25 22:38:47 Szia, Kankalin!
Nagyon kedves és jóleső, hogy orosz fordításaimat kitüntetett figyelemmel követed. Manapság ez a nyelv háttérbe szorult, bár prózák azért megjelennek, de versfordítások régen nem, pedig lennének kortárs orosz költők is. Örülök, hogy mindkét verziót olvasod, ez különösen boldoggá tesz. Igen, Viszockij mára egyfajta "szerelem" lett nálam, élmény fordítani. Visszajönnek a diákévek emlékei... Egyébként már született a fenti versről egy újabb fordítás-verzióm, az talán még pontosabb. De túltettem Viszockijon is, mert zavart, h a fenti strófák utolsó sorai nála olyan "árvák", rímpár nélküliek maradtak... Na, én ezt "megoldottam": rímpárokat hoztam össze az 1-2., a 3-4. és az 5-6. strófák végén lévő sorokból. Viszockij csak megbocsájtja... :-))
Szeretettel: Dávid (aki készül a márciusi találkozóra...)
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6286
|
Időpont: 2015-02-25 19:34:26 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia mandolinos! :)
Már említettem, hogy előnyben részesítem az orosz nyelvről történő fordításaid. Látom, hogy nem most volt ez, viszont bennem ma hagyott nyomot.
Mindkét verziót elolvastam, szerintem tökéletes az összhang a két nyelv, a két vers között.
Azt gondolom, hogy Viszockij téged is magával rántott.
Hááát, üdvözöllek a klubban, és köszi az élményt! :)
Szeretettel: Kankalin
|
|
 Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom
thegpscoordinates.net
Zenit Futárszolgálat
|
Elfelejtett jelszó
