Napkelte

Oda kinn lassan a hajnal dereng,
Lelkemmel újra ott vagyok veled!
Látom kisimult arcod, párnád hajlatán!
Érzem testednek oly édes illatát!

Várom már a hajnal első derengését,
Madarak csivitelő, hangos ébredését!
Rád gondolok, újra megint ott vagyok,
Lelkemmel szívedet lágyan simogatom!

Dereng már a határ, ébren minden madár,
Daluk nekem olyan, mintha szavaid hallanám!
Hallgatom énekük, mely lassan értelmet nyer!
Szavaidat hallom, Szeretlek Édesem!

Csodálatos reggel, a lelkem is dalol!
Az első napsugár szívemig hatol!
Simogat az engem, az arcomon érzem,
Lágyan érzékien, ahogy simogatlak téged!

S lám felkel a nap, lassan, komótosan!
Élvezem, mint mindig, számomra ez csoda!
Benne látom arcod, csodás kedvességét,
Madárdalban hallom, szavaid melegét!

Lassan felmelegszem, áthevül a testem!
Ott vagy most mellettem, átölellek csendben!
Ott érezlek téged, a nap melegében,
Szeretlek Szerelmem, szívem egészével!