HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45591

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-02-25

A majom farka, a misszionárius feneke XI/2 18+

A motorcsónak, amit San Felipéből várt vissza az atya, egy hétig volt távol. Késő este érkezett meg Pedroval, és Aqwiricuce-vel Delohi kikötőjébe zsúfolásig megrakva mindenféle holmival, amire a missziónak szüksége volt. Hoztak konzerveket, száraztésztát, lisztet, teát, pörkölt kávét, kakaót, és más élelmiszereket, benzint, lámpaolajat, szappant, fogkrémet, WC papírt, mosószert, szerszámokat, ivóvizet, tanszereket, egy csomó gyógyszert, kötszeres ládikákat és infúziós palackokat. Ez utóbbiakra már nem nagyon volt szükség, a járvány kezdett lecsengeni. Akinek meg kellett halnia, az meghalt, azok pedig, akiknek a karmájába az "élet" szó volt nagybetűvel beleírva, felépültek. Közöttük volt Ethel is.
A kirakodáshoz a telep apraja, nagyja legyűlt a partra. Ethel is ott volt az erdei gyerekekkel. Lábadozott még, gyenge volt, de a fiatal szervezet bámulatos gyorsan tud regenerálódni. A füzetek, tankönyvek és egyéb iskolaszerek nagyméretű papundekli dobozokba voltak becsomagolva, a kisebb gyerekek két oldalról fogták egy-egy csomag madzagját, a nagyobbak azonban ölbe kapták a papírdobozokat és úgy hordták felfele, izzadva, nyögve, botladozva a raktárakhoz. Így tett Ethel is, aki úgy érezte, hogy már elég erős ehhez. Julianna a közösségi ház eresze alól figyelte. Ő nem cipekedett, a dereka nem bírta.
-Ó szegény kis gyerekem - mondta félhangosan - a végén még megerőlteted magad.

Éjfélre járt már, mire minden be lett hurcolva a raktárakba. Majd Neyomi másnap rendet rakat, ez volt a verdikt. Ethel ágyba parancsolta a gyerekeket, aztán fáradt léptekkel felment a közösségi épülethez.
-No, te lány, hát jól kicipekedeted magad! - fogadta Julianna.
-Elfáradtam - mondta Ethel. -Fáj a derekam, és a hátam.
Nyújtózott, lapogatta a derekát, ahol fájt neki.
Mindenki elszéledt már, csak ketten voltak kinn a placcon. Szép, csillagos éjszaka volt, zsongott az erdő a hátuk mögött.
-Főzök neked egy teát, és megmasszírozom a hátad.
-Á, nem, köszönöm. Nem akarok problémát okozni!
-Miket beszélsz csacsi gyerek! -Julianna valódi műfelháborodást produkált. -Na csak gyere szépen, nem tűrök ellentmondást - és szelíd erőszakkal vonva a karját, kényszerítette, hogy vele menjen.

Forró vizet hozatott két nagyobb fiúval, akik a konyhán segítettek még ezen a késői órán. A dézsákból a vizet beleöntötték a nővér csinos porcelán kádjába. A kádat az egyik raktárban találta a limlomok között, még egyszer, régebben, ki tudja, ki hozatta és mikor. Sűrű párákban szállt fel a gőz a kádból, nagyon hívogató volt.
-Vetkőzz le kislányom - mondta a nővér oda se pillantva - felteszem addig a teát.
Ethel egy szempillantás erejéig habozott, aztán ledobta magáról az inget és a cserkésznadrágot. Beleereszkedett a forró vízbe, halk sóhajjal elmerült benne.
Julianna háttal neki a spirituszfőző körül foglalatoskodott. Feltette a teáskannát, megigazította, hogy az alja középre essen a rács fölött, felcsavarta a lángot.
-Na, ez meglenne. Hoppá! A törülköző!
Sírült, fordult, jajgatott egy kicsit, jaj, hol is van hát, aztán az egyik zsákjából előkapott egy halványkék frottír fürdőlepedőt.
Sámlit húzott a fürdőkád mellé, letette rá.
-Itt e' jó lesz. Azzal mosakodj gyermekem, azzal a szappannal, a rózsaszínűvel, jobban habzik, mint a fehér. Várj, beszappanozom a hátad! Milyen sovány vagy! Hogy kiállnak a csigolyáid!
Ethel gyenge tiltakozásával nem törődve, szappanozni kezdte. Jól habzott már, letette a szappant, és egy fürdőkesztyűvel lemosta a habot.
-Így van. Jól van. Na a többivel már te is elboldogulsz. Megnézem addig a teavizet. Lám forr is már.

A petróleumlámpa lobogó sárga fényében különös látványt nyújthatott, a sápadt, sovány, meztelen leány a kádban. Julianna teafüvet tett egy pettyes bögrébe, rászűrte a bugyborékoló, forrásban lévő vizet. Volt valami különleges bódító illata. A nővér odavitte a kádhoz.
-Csak a fülét fogd - mondta - mert forró. Itt van egy kiskanál, ezzel tudod kanalazni. Óvatosan, meg ne égesd a szádat!
Ethel kanalazta, és egyre jobban elkábult tőle. Jóleső bódulat vett erőt rajta, mire mindet megitta. A víz kezdett hűlni. Leszappanozta magát elől is, mindenütt. Készen lett, felállt, magára terítette a fürdőlepedőt. Meleg volt a kunyhóban, a trópusi éjszaka fülledt forrósága még este is fogva tartotta Delohit. Körben a falakon könyvespolcok voltak, a polcokon rengeteg könyv. A nővér függőágya a sarokban volt. Julianna a szoba közepére gyékényszőnyeget terített, mellé húzta a sámlit, ráült a nagy fenekével. Úgy nézett ki dagadó bájaival, mint a bálna rövidnadrágban. Félhosszú, szürke, fülig érő haját fekete pánt szorította le két-oldalon.
-Feküdj le ide - mutatott maga mellé. -Megmasszírozlak!
A lány engedelmeskedett, hasra-feküdt a gyékényen.
-Ez most nem kell - mondta Julianna.
Kibontotta Ethelt a törülközőből melléje térdelt. Olajat öntött a tenyerébe egy kis üvegcséből, szétkente a két tenyerében. Finom illata volt.
-Ugye finom?
-Igen - mondta Ethel.
A nővér mindkét kezével kenni kezdte a hátát, fenekét, combjait. Gyors szakavatott mozdulatokkal dolgozott.
-Tudod kislányom ez a tanult szakmám - nevetgélt. -Ebből éltem, amíg Isten el nem hívott, hogy Őt szolgáljam.
Gyúrta a lány hátát, a lapockái körül, a két hosszú hátizmot, a gerincét végig a nyakcsigolyától a keresztcsontig, a derekát. Beszélt közben hozzá.
-Itt fáj, ezen a ponton?
-Igen. Nem, egy kicsit lejjebb. Ott, ott!
Erős, határozott keze volt a nővérnek, kimasszírozta a bajt onnan, ahol fájt.
-Jó, ha így csinálom? -A farpofákat masszírozta éppen.
-Igen, ott is fáj.
-Jól van, semmi baj, kigyúrjuk belőle. És innen is.
Lejjebb csúsztatta a kezét, a lába szárát nyomkodta felülről kezdve végig, a bokájáig.
-Na ezzel készen lennénk. Most fordulj meg. A test elülső izmait is át kell gyúrni. Fordulj már gyermekem, ne szégyenlősködj. Én most nem Julianna nővér vagyok, hanem csak a masszőröd. - Vidáman felnevetett. -Orvosnak, papnak, masszőrnek mindig engedelmeskedni kell!

Ethel a hátára fordult, behunyta a szemét. Elbódult a fürdőtől, vagy a különleges teától. Zsibbadt teste forró volt, és forró vágyakozással kívánta érezni a masszív, erős kezet a testén. Az ölében is forróságot érzett. Édes, feszítő, ismerős érzés volt. Máskor szégyellte volna, most azonban átsiklott felette. Fűtötte valami megnevezhetetlen, de ismerős vágyakozás. Kíváncsi volt. Félt, de a vágy és a kíváncsiság erősebb volt benne.
A nővér ujjai belemélyedtek a húsába, gyúrták.
-Milyen erős karod van, gyermekem. Milyen sovány vagy. Sovány, mégis izmos. Ne mocorogj, engedd el magad. Kemények ruganyosak a mellecskéid. Ez is, meg ez is. Jó, ha így csinálom?
Körbe-körbe mozgatta a kezét.
-Jól van butus kislány. Jól van. Nincs semmi baj. Milyen hegyes, he, he, böki a tenyerem. Maradj veszteg, ne kapkodj. Én is nő vagyok, ne félj tőlem. A testnek meg kell adni, ami jár neki. Így, így. Ugye élvezed? Ugye jó, amit csinálok?
Egyik keze lejjebb csúszott, letolta a törülköző csücskét, amit Ethel a csípőjére húzott, amikor átfordult, végigsimított a lapos, beesett hason, megállt a köldöknél, belemarkolt a húsba, majd tovább haladt lefele, elérte a szeméremdomb szélét.
-Úgy, úgy gyermekem. A test éppen olyan fontos, mint a lélek. Ha nem eszel, nem iszol, nem alszol, meghalsz, s meghal a lelked is. Ne félj semmitől, maradj, csak maradj! Maradj veszteg, te lány, hé, ne ficánkolj!

Ethel kábult állapotában is tudta, mi fog következni, és vadul kívánta, hogy a nővér ujjai elérjék a szeméremdombját, s belecsússzanak az ölébe. Most már az egész teste izzott, rángások futottak át rajta. Lábait széttárta, zihált, hánykolódott. A nővér a belső combját gyúrta fenn az ágyékánál. Kézfeje, csuklója, ahogy dolgozott, időnként hozzáért Ethel öléhez.
-Milyen kemény, izmos combod van Ethel! Jó itt? - Egyik keze visszatért a lány hasához, a másik ottmaradt a combok között.
Ethel érezte a nővér ujját. Az, az új a nyílást kereste, finom cirógatással haladt abba az irányba, de egyúttal határozott céltudatossággal. Összezárta a lábait, majd újra szétnyitotta. Még egy másodperc, és ott van, eléri. Azt hitte, ezt nem lehet kibírni, felkiáltott.
-Csitt, csak, csitt, gyermekem. Ne félj, jó lesz. Ne félj, lazulj el, engedd el magad!
A lány nyögött, zihált, már majdnem megtörtént. Ebben a pillanatban megszólalt egy hang. Nem tudta kívülről jön-e vagy benne szólal meg.
-Ethel, Ethel, mit csinálsz?!
Ellökte Julianna kezét, hasára hemperedett, feltérdelt, majd felállt. Az arca lángolt. Maga elé kapta a fürdőlepedőt.
-Köszönöm, nővér. Elég! Most már mennem kell!
Elfordult, felvette a rövidnadrágját és az ingét.
-Jó éjszakát nővér.
Julianna kicsit paffra váltan nézte.
-Na de gyermekem!
Az ajtó becsukódott Ethel mögött, a nővér már csak a puszta deszkának beszélhetett, ha akart.
Átment a chabonoba, megkereste az ágyát és belefeküdt. Egész testében reszketett, így hallgatta a gyerekek szuszogását. Megpróbált imádkozni, de nem ment, elakadt az első mondat után. Arca, teste még sokáig égett, aztán végre nagy nehezen megnyugodott és elszenderedett.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2017-04-01 08:26:18

válasz black eagle (2017-04-01 06:50:03) üzenetére
A kísértés állítólag a legjobbakat rohanja meg a legnagyobb erővel. Ethel is ember, nőből van, vannak testi vágyai. Az utolsó pillanatban azonban van ereje nemet mondani, Igaz, h segítenek neki, a Hang újra megszólal. A karmában és se nagyon hiszek, bár tényleg vannak elgondolkodtató esetek! :) Köszönöm Sas! -én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-04-01 07:00:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
És itt is látszik, mennyire felülírta az előzményeket az erotika. Mert volt a fentebbi bekezdések egyikében egy mondat, ami megragadta a figyelmemet, csak Julianna kimasszírozta a rövid távú memóriámból: 'Akinek meg kellett halnia, az meghalt, azok pedig, akiknek a karmájába az "élet" szó volt nagybetűvel beleírva, felépültek'. Tőlem mindig is távol állt a fatalizmus, de mindegyre többször találkozom vele az irodalomban. Én ebben továbbra sem hiszek, szerintem minden apró döntés újabb elágazások tucatjait - ha nem ezreit - képes megnyitni, de tény, hogy az irodalomban az előre elrendelt útvonal elmélete jó problémamegoldó, és jól is hangzik.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-04-01 06:50:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Ethel jó kislány volt, Julianna nagyon rossz nagylány ebben a szituációban. Vagy fordítva. Attól függ, ki hogyan olvassa. :)

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2015-03-17 17:58:01

válasz eferesz (2015-03-17 14:39:32) üzenetére
Gyere, szeretettel várlak!:)
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2382
Időpont: 2015-03-17 14:39:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A szónak ereje van!
:)
Folytatom!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2015-03-02 09:17:23

válasz Susanne (2015-03-01 21:18:04) üzenetére
Szia Zsu, igen, lehet, h ez egy kicsit erotikusabbra sikeredett, mint a többi -bocs! Nem biztos, h a többiek írnak hozzá, lehet, hogy kiveri a biztosítékot. Nem öncélú pedig, szeretnék megmutatni valamit....aztán majd a végén kiderül, sikerült-e??? Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5458
Időpont: 2015-03-01 21:18:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

Ezt odatetted rendesen, nagyon tetszett, írjak még valamit ?
Nem-nem :) Hagyom a többieknek :)

Szeretettel: Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2015-02-26 15:44:16

A majomfarkából előzetest (mi történik néhány résszel később) és más történeket a Poós Könyvek facebook-os oldalán is olvashattok!

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Útban, Sirok felé címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bunyó címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)