HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45591

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-03-02

A majom farka, a misszionárius feneke XI/3.

Antonio atya napok óta nem tudott aludni. Ébren hánykolódta végig az éjszakát, egyre azon töprengve, hová lettek a kiküldött járőrök, akiknek az volt a feladatuk, hogy három égtáj irányába körbekémleljék a waikák által belakott területeket Delohi körül. A leginkább az izgatta, hogy az Aatosi-terébe induló portyázók se jöttek vissza. Mit jelenthet ez? Meghalt volna Nerete, a törzsfőnök, mindenki meghalt Aatosi-terében? Olyan érzése volt, mint a csapdába csalt vadállatnak. Ült valaminek a közepén, zsigereiben érezte a veszélyt, mintha körbe lenne véve láthatatlan ellenséggel. Kételyeivel mindez ideig nem akarta megzavarni Pedrot és Carlost, de e nap hajnalán úgy érezte, mindenképpen beszélni kell most már velük.
Reggel korán átment a közösségi épületbe. Vörös, álmatlanságtól begyulladt szemekkel, ólomnehéz tagokkal ült a hosszú asztal mellett, kavargatta a kávéját, amit Zejete elébe tett. Megvárta, amíg befut Pedro és Carlos. A két indián főnök gondtalannak látszott, bár egy jó megfigyelő észrevehette volna azt a hirtelen oldalvágást, amellyel összenéztek.
-Meg kellene valamit beszélni - mondta ki ugyanabban a pillanatban a pap és az indián-nagyfőnök ugyanazt a gondolatot.
Egymásra meredtek, zavartan nevetni kezdek.
-Beszélj Pedro - mondta a pap. -Kezd te!
-Mondjad előbb te, atya - viszonozta az öreg indián.
Zejete nekik is kihozott egy-egy csésze-gőzölgő kávét, letette elébük.
Antonio nem várta meg, hogy belekortyoljanak, kibukott belőle a feszültség.
-Már rég vissza kellett volna jönniük! - mondta élesen.
-Igen - bólogatott Pedro. -Pont ezt akartuk mi is közölni.
Carlos böfögött, ami nála az egyetértés jele volt.
Ethel dugta be kócos fejét az ajtó gyanánt szolgáló, félig oldalra húzott sátorponyván, végigfuttatta tekintetét a három férfin, majd csendesen visszahúzódott. Ügyet se vetettek rá.
-Ez mit jelent szerintetek?
Az atya felkönyökölt az asztalra és keményen szembenézett a főnökökkel, úgy kérdezte.
-Azt, hogy meghaltak - mondta Pedro.
Súlyos csend nehezedett közéjük.
-Meghaltak? Te is így gondolod Carlos?
-Így, atya.
-De hiszen....-Antonio keresgélte a szavakat - három irányban indultak el! Ha sehonnan nem jöttek vissza....?!
Nem merte végigmondani, de Pedro befejezte a mondatot:
-Akkor már minden oldalról körbe vagyunk véve, kivéve talán a Casiquiarét és nem tudhatjuk, mikor érnek ide!
A pap felnézett a pálmalevelekkel borított mennyezetre, ajka halk fohászt rebegett: Uram, segíts! Aztán lerázta magáról a fásultságot.
-Menjetek, hívjátok ide Aqwuricucét és Faét, tanácsot tartunk.

Amíg az indiánokra várakozott, többen is bejöttek, és leültek az iskolapadokba. Reggel az iskolapadokban ülve reggelizett Delohi apraja, nagyja. Megérkezett Neyomi, Julianna nővér, Ethel. Mások is jöttek az indián kunyhókból, gyerekek is, nevetgélés, zsivaj töltötte be a termet.
-Mit tegyünk - kérdezte az atya, amikor már együtt volt a tanács. -Pedro?
-Vegyük fel a harcot - mondta az indián főnök. -Más lehetőségünk nincs.
-Carlos?
-Nekem is ez a véleményem - bólintott komoran a kaucsukgyűjtők nagyfőnöke. -Sok jó harcos van a telepen, tudnak bánni a fegyverrel. Faénak puskája is van. Szálljunk szembe, védjük meg az otthonainkat, a családjainkat!
-Aqwuricuce?
-Osztom az előttem szólók véleményét!
-Faé?
-Én is!
Antonio körbenézett a népén. Hívei voltak ezek az emberek, ő volt mindegyiküknek az előjárója és a gyóntató papja. Pedroval, Carlossal már húsz évet húztak le itt együtt. Kemény, elszánt tekintetek néztek vissza rá.
Talán igazuk van - gondolta. A jó pásztor megvédi a nyáját, ha jön a farkas. De lehet-e, szabad-e embert ölni?
-Pedro, mit tapasztaltatok a vízi úton visszafele?
-A Casiquiarén San Felipe-be szabad az út - válaszolta gondterhelten. Homlokán a ráncok összefutottak a szalmakalap alatt. Talán arra gondolt, igen, az volt tegnap, de nem lehet tudni, ma mi van?
Jó. Az atya elhatározásra jutott. Súlyos döntés volt. Most először fordult szembe indiánjai akaratával.
-Rendben. Köszönöm. Döntöttem. Evakuáljuk a családokat. A motorcsónak most azonnal induljon a legkisebbekkel, a betegekkel, a várandós és szoptatós anyákkal. Felszerelést senki nem vihet, családonként egy kulacs víz. A csónakot a Faé által kijelölt harcos vezeti, két további harcos mehet vele. Amint eléri a Santa Christi-i -állomást, kér még egy motorcsónakot kormányossal a vezető atyától, és azonnal visszafordul a két motorossal ide. A többiek itt a telepen: mindenki: pirogákba száll, most, rögtön, s útnak indulnak. De azonnal, Pedro, reggelizés, málházkodás nélkül. A pirogákba száraz élelmet és vizet tegyetek, mást, semmit! Úgy tudom, van elég férőhely a csónakokban, ugye van?
-Nincs atya - mondta Pedro. - Azt hiszem, ez nem jó ötlet. A fenti misszió motorosa úton van ide - tette hozzá. -Az hozza állítólag az aggregátort. Meg kellene várni!
Antonio felállt.
-A vitát lezárom. Intézkedjetek. Egy órán belül el kell hagyni a telepet! Csak a harcosok maradnak velem, kitartunk, amíg valamelyik csónak vissza nem ér, vagy be nem fut Santa Christi állítólagos motorcsónakja!
Neyomi rohant ki a konyhából, vércseként vijjogott.
-Mi van?!
-Szedelőzködjenek maguk is - szólt rá Antonio. -Elhagyjuk a telepet. Ez parancs!
Az indiánok elszéledtek. Kisvártatva, kintről lárma és kiabálás hallatszódott, gyerekek sírtak, asszonyok sivalkodtak.
Lehet, hogy árnyékra vetődöm, tépelődött magában. Bár így lenne. Add, Uram, Istenem, hogy így legyen!


Berregve indult a motorcsónak a parttól, nem sokra rá követte egy piroga, ami megtelt menekülőkkel, majd egy másik. Először a gyerekeket vitték, a legkisebbekkel kezdték. Julianna, Ethel, Neyomi, Zejete, és az indián családok fejei leterelték őket a stég mellé, ahol Aqwiricuce kijelölte, ki hová üljön, s egymás után indította útnak a csónakokat. Az indiánok sokkal fegyelmezettebbek a fehér embereknél, -bármilyen furcsa is, az egész művelet különösebb hiszti nélkül zajlott. Az első ijedtségen mindenki túl volt, vakon bíztak Antonióban. Akkora volt az ázsiója, hogyha azt mondta volna nekik, ugorjatok a krokodiloktól hemzsegő folyóba, azt is megtették volna.
A pap fenn volt az udvaron, onnan irányította a munkát.
A pirogákba minden gyerek belefért, el is indultak sorra egymás után, még egy óra sem telt el, hogy Antonio kiadta a parancsot. Még hét óra sem volt. Következtek a felnőttek. Nekik már csak a kisebb befogadó kapacitással rendelkező kenuk jutottak. Először az asszonyokat vitték, majd a fiatalabb lányokat. Az utolsó előttibe beszállt Neyomi és Zejete és Kaébe is. Aqwiricuce intett, a kenu, négy izmos indián fiatalember evezőcsapásaitól hajtva eltávolodott a parttól. Már csak egy csónak volt. Lejött a stéghez Antonio.
-Minden rendben? - kérdezte.
Ethel odafutott hozzá, arcán a kétségbeesés sápadtsága látszott.
-Atya, a kis Erika nincs meg!
-Hogy, hogy nincs meg!
-Sehol nem találjuk!
A pap alig tudta fékezni az indulatát.
-Honnan tudja kisasszony, hogy már nem ment el?
-Számolom a gyerekeket. Már mindenkit lehoztak, de őt még nem láttam.
-És ezt miért csak most mondja?!
Ethel nem tudott mit felelni, az arca lángba borult.
-Héj, tik ott! - Antonio intett két fiatal indiánnak. -Kutassátok át az egész telepet, házról házra! Hátul a burgyingot is, ha a házakban nem találjátok!
A nőkhöz fordult, Ethelhez, Juliannához.
-Szálljanak be ebbe a csónakba. Most! Maga is uram - mondta az orvosnak, aki szintén a parton segédkezett.
-Nem megyek Erika nélkül - mondta Ethel elszántan, a könnyeivel küzdve.
-Nem megyek Ethel nélkül - mondta Julianna.
-Nem megyek a lányom nélkül - szögezte le az orvos.
Úgy tűnt egy pillanatra, a papot ott helyben megüti a lapos guta. Arca vérvörössé vált, levegő után kapott.
-De az istenfáját!
-Nem megyek! - kiáltotta Ethel, s toppantott a lábával.
-Nos, bánja a fene! - Antonio még soha nem mondott ilyen csúnyát nők előtt, figyelembe véve, hogy nem a "fene" szót használta, bár az a szó is "f"-el kezdődött.
-Bánja a f...om..... A maguk felelőssége.
Hátat fordított és elindult fel az udvarra.
Ebben a pillanatban több dolog történt egyszerre. A kanyarban megjelent a Santa Christi missziós állomás nagy motoros hajója, fordult, s kikötni készült Delohi stégjénél. Ethel elindult, hogy segítsen az indiánoknak megkeresni Erikát. Egy pillanattal később, vérfagyasztó, vad hujjogatás hangzott fel a telep túlsó oldala felől. A fák közül égő nyilak felhője csapott le a kunyhókra, és a közösségi épületre. Több tető azonnal lángba borult, s kormos fekete füsttel égni kezdett.
-A kecsuák - kiáltotta Aqwiricuce -A kecsuák!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2017-04-12 08:28:11

válasz black eagle (2017-04-11 21:34:04) üzenetére
Kedves Laca! Hát, végül is ez egy kalandregény! :) Muszáj egy kis izgalmat belevinni! Köszönettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-04-11 21:34:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Azannya!!!

Ez a rész eddig mindent vitt! Ahogyan ötvözöd a komoly, súlyos mondanivalót, a feszültséget és a humort, az fantasztikus. Antonio elszólása - az ember igazi arca a vészben. És természetesen megint ott hagyod nyitva a történetet, ahol épp lángoló nyilak zúdulnak az olvasóra. Parádés!

Üdv: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2015-03-31 09:34:10

A folytatásban kiderül, tarts velem, illetve a történettel! Köszönöm, h olvasod! Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2382
Időpont: 2015-03-23 18:38:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mi lesz itt?
:)
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2015-03-04 08:02:46

Köszönöm, örülök, h továbbra is tetszik, és olvasod. Ethellel kapcsolatban csak annyit: lehet, h különb élmények várnak még rá a későbbiekben, mint egy ilyen leszbi-orgi, talán más van neki megírva a Sots könyvében:) Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2015-03-03 21:54:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Úgy vélem eléggé jól futtatod mindenik szálán a cselekmény fonalát, Pablot megmented, a telepet felégeted, ám szerintem kár, hogy Ethelt nem engedted el az orgazmusig. Ennyit megérdemelt volna! Üdv. István

Legutóbb történt

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Ahol várnak reád címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Útban, Sirok felé címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)