HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44947

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-03-05

A majom farka, a misszionárius feneke XI/4.

A fák benyúló ágairól vörösre festett alakok ugráltak le kerítésen belülre, kezükben lándzsa, és csatabárd. Vijjogásuk félelemmel töltötte el a parton összegyűlt embereket. Faé felkapta a fegyverét, letérdelt, célzott. Füst és láng csapott ki a hosszú puska csövén. Az egyik kecsua a melléhez kapott és összerogyott. A többiek megtorpantak, és visszahátráltak a fák alá.
-Megtiltom! - üvöltötte az atya! -Azonnal tegye le a fegyverét!
Közben kikötött a motorcsónak. Kesehajú vékony pap vezette, pipaszár lábain lógott a cserkésznadrág.
-Gyorsan! - kiáltott Antonio. -Befele a hajóba!
A házak felől, a gomolygó, fekete füstben három futó-alak tűnt fel: a két fiatal indián kézen-fogva vonszolta maga után a kis Erikát.
-Gyorsan, siessetek - sürgette őket a pap.
Nyílvessző érte hátulról az egyik indiánt, földre rogyott. A másik tovább futott a kislánnyal. Odaértek a stéghez, beugrottak a csónakba. Sietve beszálltak a többiek is. Faé felállt az orr-fedélzetre, nekivetette hátát a korlátnak, lövésre készen tartva a puskáját. Antonio atya a fiatal pap mellett állt hátul.
-Gyerünk!
A nyeszlett kis-pap gázt adott, a hatalmas motor felbőgött. Ellenséges indiánok rohantak feléjük, ajkukon rémisztő csatakiáltással. Az egyikük felemelte az íját, célba vette Erikát. Az ideg megfeszült. A kislány felsikoltott. Julianna odavetette magát a gyerek elé, a nyílvessző őt találta el. A mellén ment be, a hátán jött ki. Annyit se mondott, hogy nyik, átfordult a csónak peremén és belebukott a fekete vízbe. Faé lőtt, a támadó elzuhant. A csónak kifarolt, a hajócsavar felkavarta a Sjemice vizét. Túl voltak a nehezén, de még nem menekültek meg. A partról és a stégről nyílzápor zúdult a távolodó csónakra. A menekülők, Antonio parancs-szavára lebuktak a mellvéd mögé, ő viszont állva maradt a tatban. Elhagyták a kikötőt, beértek a folyó felett összeboruló fák közé. A telep fölött sűrű fekete füst gomolygott, lángtengerben álltak az épületek. A füstön átütött a trópusi nap komor izzása.
Azt hitték, itt már biztonságban vannak, de tévedtek! Ahogy közelebb értek az erdőhöz, észrevették, hogy a folyó víztükre fölé hajló ágakon fürtökben csüngenek a kecsuák. Arcuk vörös és sárga volt a festéktől, bőrruhájuk ujján és a lábszárukon a jellegzetes hosszú rojtok csüngtek.
-Hátramenet - kiáltotta Antonio. -Vigyázzatok!
Elkésett. A lendület bevitte a csónakot az egyik ág alá. Faé puskája dörrent, egy ellenséges harcos nagyot kiáltva lepottyant a fáról. Ugyanakkor nyílvessző találta nyakon Faét. A vadász tett egy lépést hátrafele, térde megbicsaklott. Belezuhant a folyóba, teste rögtön elmerült. Hatalmas termetű indián vetette be magát a tatnál a csónakba, felemelte a kését, hogy szíven szúrja Antoniot. A pap elkapta a csuklóját, birkóztak. Antonionak sikerült kicsavarnia a kést az indián kezéből. A motorcsónak közben teljes sebességgel száguldott előre a keskeny csatornán. Az indián dulakodás közben letépte az inget a férfiről. Antonio félmeztelenül küzdött, Etlel két lépés távolságból látta izzadtságtól fénylő testét, kidagadó izmait. Egymás torkát szorongatták. Úgy tűnt, a pap végül felülkerekedik. Az indián megvonaglott, oldalra dőlt. Antonio ellökte magától. A kecsua zuhantában belekapaszkodott ellenfele nadrágszíjába, és magával rántotta. Mindketten eltűntek a motorcsónak piszkosfehéren habzó nyomdokvizében. Ethel felsikoltott, talpra ugrott. Arra készült, hogy belevesse magát a Sjemicébe.
-Mit csinálsz! - kiáltott rá az apja Elkapta az ingét és visszarántotta. -Rajta már nem segíthetsz. Maradj veszteg!
A lány hátra fordulva, halálra váltan fürkészte a zavaros folyót, hátha felbukkan Antonio feje, de csak egy jól megtermett kajmánt látott, ahogy egy parti tuskóról lustán bemászott a vízbe. Nyílzápor zúgott el felettük. Egy nyílvessző, nagyot koppanva az első ülés fa-támlájában állt meg. Beértek a kanyarba. Itt már nem voltak ellenséges indiánok a fákon, megmenekültek!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-04-12 08:34:39

válasz black eagle (2017-04-11 22:04:33) üzenetére
Mit is mondott Jézus? Nincs annál nagyobb szeretet, ha az ember életét adja valakiért! Julianna elég ellentmondásos személyiség volt, de hősies halálával jóvátette minden vétkét! Biztos a mennyországba jutott! :) Vagy, ki tudja???? És, hát ilyen az élet. Élünk és meghalunk. A kettőt néha csak egy hajszál választja el egymástól! Köszönettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
866
Időpont: 2017-04-11 22:04:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Vissza kellett térnem, mert zaklatottságomban és csalódottságomban nem láttam át, de természetesen már értem, persze. Julianna életpályájának nem is lehetett volna szebb lezárása, mint az, hogy valaki másért áldozza az életét.
Bár ilyen szempontból a visszamaradós kislány momentumát is vehetjük klisének, akinek a hátráltatása miatt számos emberi érték odavész. De egy gyermekre sohasem haragszunk, hiszen ő még gyermek. Bár egy indián gyermek esetében talán elvárhatóbb a gyors felzárkózás.
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
866
Időpont: 2017-04-11 21:48:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A mindenit!

Most mérges vagyok! Mindig is mélységesen fölkavart az értelmetlen öldöklés.
Azt gondolom, Antonio nemigen fog odaveszni; bízom benne, még hallunk róla.
Julianna miatt azonban csalódott vagyok. Nagyon snasszul kiírtad szegényt. De épp ezért elgondolkodtató - milyen sokat tudtunk meg róla, milyen közelről megismertük, mennyire részünkké vált már, és akkor jön egyetlen röpke pillanat... Annyit se mondott, hogy nyikk - és vége. Talán az én szentimentális szemléletem miatt van, de egy ilyen fontos szereplőnek tán adtam volna egy drámai, búcsújelenetet, egy haldoklás, méltó távozás szerű lezárást. De igen, az talán annyira elcsépelt már, hogy inkább mégse. S az élet, a sors valóban ilyen - egy tartalmas, értékekkel teli életpálya... aztán egyetlen pillanat, és vége.

Üdv: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-03-23 18:58:22

válasz eferesz (2015-03-23 18:42:46) üzenetére
Köszönöm, h olvasol, mindig szeretettel látlak!
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2278
Időpont: 2015-03-23 18:42:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó olvasni téged!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-03-09 08:27:51

válasz Istefan (2015-03-08 23:49:50) üzenetére
Szia István! Köszönöm, h velem tartasz a majomfarka kalandjaiban. Nem a "kaland" és nem a "szex"- jelenetek kedvéért írom ezt a történetet, ez csak a külső csomagolás, szeretném, ha valami más is kidomborodna belőle:) Hogy sikerül-e? Majd Ti megmondjátok! Még azért persze lesznek kalandok! Üdvözlettel: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2015-03-08 23:49:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Számomra a kalandregények hangulatát idézte ez a rész. Ezek mindig is kedvenc olvasmányaim voltak, kár hogy ilyen rövidre szabtad. Üdv. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-03-05 17:36:27

Köszönöm Zsu, örülök, h izgalmasnak, jónak találtad. Ezzel az epizóddal a missziós-kalandoknak vége, hőseinkre új izgalmak várnak. Úgy tűnhet, mintha kalandregény lenne, pedig nem az, - a folytatásban remélhetőleg kiderül majd:) Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2015-03-05 15:52:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

Ez igen, "faltam" a sorokat, végig ideszögezve, levegőt is alig vettem.
Izgalmas, pörgős, olvasmányos:)
Nagyon jól sikerült ez a rész !!!
Gratulálok !!!
Szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fecnikre dörzsöltem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Ki valakit címmel a várólistára

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Ha olvasod verseimet című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Emlékvölgyem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hárman az asztalnál című alkotáshoz

Delory Nadin alkotást töltött fel Az írás nekem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)