HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 5

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 48995

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: vörössapkásFeltöltés dátuma: 2015-03-08

Helyjegyek

Amit nem tudsz egyszerűen elmagyarázni, azt nem is érted egészen.
(Albert Einstein)


Akinek kapcsolata van a vasúttal, annak nem mondok újdonságot azzal, hogy mióta a vonatokra lehet helyjegyet váltani, mindig is akadtak problémák.

Kezdetben, (mármint a MÁV-nál volt ez kezdet), amikor bevezették a helyjegyváltás lehetőségét nagyon sokan úgy vélték, hogy ezzel megszűnt a vonatokon a zsúfoltság, hogy nem kell állva utazni egy Győr - Budapest úton., nem kell ülőhelyet keresgélni, hatalmas csomagokkal végigsétálni a vonaton, néha az egész családdal, beleértve a gyerekeket és a nagymamát is esetenként.

De ahogy a puding próbája az evés, úgy a helyjegy rendszernek is a gyakorlati alkalmazás volt a vizsga.
Győrben voltam személyszállítási vezető és a beosztásomból adódóan a helyjegyekkel kapcsolatos panaszok, problémák nálam csapódtak le.
Alaposan utána kellett járnom, hogy milyen szabályok alapján adja a vasút a helyjegyeket.
Milyen választási lehetősége van az utasnak?
Mit kérhet, amit az utazása során a vasút biztosítani tud?

Az utasnak legelőször azt kellett eldönteni, hogy melyik vonattal kíván utazni (esetleg még azt is hogy honnan - hova.)
A legtöbb utas a vonat indulási idejét vette kiindulási alapnak.
A 10 óra 30 perckor induló vonatra kéri a jegyet illetve a helyjegyet.
A pénztárosok sokszor panaszkodtak, hogy nekik meg kell tanulni az egész menetrendet, ha nem a vonat nevét mondja az utas. Ilyenkor elő kellett vennie a menetrendjét és megnézni, hogy melyik is az a vonat amelyik 10 óra 30 perckor indul.
Idővel persze megtanulta, mert annyiszor találkozott vele, hogy még akkor is megjegyezte, ha nem akarta.
Az utasok másik csoportja, amelyik felkészültebb volt az utazásra, a helyjegyet konkrétan a vonat nevének bemondásával kérte.
Akkor még nem volt nagyon sok helyjegyes vonat. Ciklámen vagy Lövér, a belföldi vonatoknál. A nemzetközi vonatoknál is meg lehetett találni a vonat nevét egy kis körültekintéssel.

A következőkben azt kellett eldönteni, illetve már el is volt döntve, amikor a vonatjegyet megváltotta az utas, hogy melyik osztályon fog utazni.
Ha nem együtt váltotta a menetjegyet és a helyjegyet, a pénztáros kérhette az érvényes menetjegyet is.
A párnás illetve az első osztályú, kocsikból általában egy vonatban egy, maximum kettő
volt továbbítva.

Azt, hogy melyik vonattal hány párnás kocsit kell közlekedtetni, az úgynevezett SZVÖR írta elő (ez a SZemélyszállító Vonatok Összeállítási Rendje utasítás volt, illetve még van is).
A helyjegyes vonatoknál az volt a SZVÖR-ben, hogy a párnás kocsi a vonat közepén legyen körülbelül. Konkrétabban és a kocsi számozása szerint is, a második kocsi.


Közlekedési útvonalanként a párnás kocsik kocsi-száma 42-es, 52-es illetve a 62-es volt.
(Az volt a magyarázat a kocsi elhelyezkedésére a vonatban, hogy a párnással utazók ne rohangáljanak az egész vonat mellett végig, hanem minél előbb rátaláljanak a kocsijukra.)

A következő, de egyáltalán nem utolsó szempont volt, amit manapság már kiszűrtek a lehetőségek közül, hogy dohányzó vagy nem dohányzó fülkében kívánt utazni az illető.
A helyjegyes vonatokon ma már dohányzó szakasz, fülke nincs, sokak legnagyobb örömére.
Akkor még lehetett választani. A dohányzó fülkék az 50-estől, később a 60-astól felfelé kezdődtek.
A másodosztályú kocsikon általában 10, az első osztályúakon 9 szakasz vagy fülke volt.

Mit lehetett még kérni?
Kérni lehetett a helyjegyet ablak mellé vagy ajtó mellé, vagy éppenséggel középre, a kettő közé.
Az ablak melletti ülések száma 5-re illetve 6-ra végződött, az ajtó mellettieké 1-re vagy 2-re.
A párnás kocsikon a középső ülések a 3-ra illetve a 4-re végződőek, másodosztályú kocsikban, mivel ezekben egy fülkében 8 ülés volt, a 7-es és 8-as végződésűek is voltak.

Mit lehetett volna még biztosítani?
Van aki nem szeret menetiránynak háttal ülni.
Ezt a MÁV nem tudta szabályozni. Egyrészt a pénztáros nem tudhatta, hogy melyik személykocsi hogyan áll, a páros ülések vannak menetiránnyal szemben vagy a páratlanok, másrészt az úgynevezett "Y" vonatok útközben menetirányt változtattak. Például bejött a vonat Szombathelyről Győrbe és Budapest felé a menetirány már megfordult. (Jól néztünk volna ki, ha Győrben a kocsikat emiatt meg kellet volna forgatni).

Én személy szerint azt is szoktam kérni a pénztárostól, hogy csinos nő mellé kérem a helyjegyemet.
Csak nevetett rajtam és azt vettem észre a vonaton, hogy egy öregasszony ül mellettem.
( Arra gyanakodtam, hogy megjegyezte az ülőhelyem számát és a mellettem levő ülésre célirányosan adta ki a helyjegyet, hogy tudjak örülni valaminek.)

A helyjegyekkel kapcsolatban beérkező panaszoknak se szeri, se száma nem volt.
Sokan hallottak már olyat, hogy egy ülőhelyre három helyjegyet is eladott a vasút.
Ha elő is fordult ilyen, nem olyan gyakran, mint amennyiszer ezt emlegették.
A helyjegyek nyilvántartása - még a kezdetekben - úgy volt, hogy pl. a Sopron -Budapest között közlekedő helyjegyes vonatra kapott bizonyos mennyiségű kontingenst Sopron, valamennyit Tatabánya állomás.
Amikor a vonat Sopronból elindult, nekik táviratilag jelenteni kellett Győrbe, hogy maradt-e eladatlan helyjegy. A távirattal az értesítő rohant a pénztárba, illetve a Győri Helyjegyközpontba, ahol intézkedtek, hogy szükség esetén azokat a helyeket is eladják.
A Győrből történő indulás után Tatabánya is ilyen módon tudta meg, hogy adhat-e még helyjegyet a vonatra.
Ha előfordult, és tényleg előfordult, hogy egy helyre három jegyet is eladtak, az az állomások közötti helytelen információból fakadt. Nem is egy, hanem több ember hibája okozta az ilyen malőrt. Sopron nem jelentette, hogy már a helyjegy elkelt, erre Győrben még egyszer eladták, ha Győr sem jelentette tovább, akkor sajnos még egyszer eladhatták.
Vagy a pénztárosok nem tájékoztatták egymást megfelelően. (Én az 56-ost már eladtam, nehogy még egyszer eladd!).
Sajnos ilyenkor a jegyvizsgálóra hárul elsősorban az utas haragja, hiszen a vonaton ő képviseli a MÁV-ot, ő a házigazda, ahogy én tanítottam velük a tanfolyamokon.

Nem áll jogomban, hogy leszóljam a mostani jegyvizsgálók képzését, de akarva akaratlanul eszembe jut, hogy az "én időmben" (hogy haragszanak erre a mai fiatalok) a jegyvizsgálónak úgy kellett viselkedni, mint a házigazdának a vendégekkel (ezek az utasok).
Nagy állomások előtt végigment a vonaton, bemondta milyen állomás következik, mennyit tartózkodik a vonat, merrefelé van csatlakozása a vonatnak.
Az első aki leszáll a vonatról az a jegyvizsgáló, aki segíti az utasokat (pláne a mostani
meredek, magas lépcsőkön), nemcsak a fiatal nőket, hanem az időseket is.
Mostanság ha utazok, a jegyvizsgálók már elkerülnek, mert furcsa dolgokat kérdezek tőlük.
Például, hogy miért állt le a fűtés, miért álltunk 25 percet az előbb, miért megyünk ilyen lassan?
Kegyetlen kérdések, én tudom jól, mert a jegyvizsgáló nem tud semmiről. Nem tud a mozdonyvezetővel értekezni (vagy tudna, csak nem akar), aki többet tudna mondani.
Régi vágyam, hogy, mint a repülőgépen a pilóta , a vonaton is a mozdonyvezető tudná értesíteni az utasokat a késésekről, vagy a rendkívüli eseményekről:
"Elnézést kérek utasainktól, sajnos elütöttünk egy embert, ami azt jelenti, hogy kb. két órát, a helyszínelésig itt fogunk várakozni!"
Nem mondom, hogy a jegyvizsgáló ilyenkor szolgáljon fel teát az utasoknak, de ha tájékoztatja őket a várakozás okáról, nem lennének türelmetlenek, urambocsá, idegesek.
Nemrégen olvastam egy blogban, hogy egy házaspár váltott helyjegyet a 93 és 98-as ülőhelyre és kiderült - azonkívül, hogy szerintük már valaki ült azon a helyen -, hogy az ülőhelyük nem is egy fülkében volt.
Ez mese. Ilyet csak kitalálni lehet. A fülkék 10-estől a 90-esig (másodosztályú kocsiban a 100-asig) vannak számozva.
Jelenleg az ülőhelyek számozása nem ilyen egyértelmű. Minél többfajta kocsit továbbítanak a vonatokban, annál több szabály kellene az ülőhelyszámozásra.
Most ha odamegyek a pénztárhoz és kérek egy helyjegyet első osztályra, ablak mellé, akkor a pénztáros az adatokat beüti a gépbe és a gép eldönti, hogy ilyen szabad ülés van-e.
Még leellenőrizni sem mindig tudom, hogy azt kaptam-e amit kértem, mert vannak olyan kocsik, amelyek nem fülkések, az ülések ketté vannak osztva.
Az ablak melletti ülés lehet 5-ös és 1-es végződésű is.
Ezt a pénztáros nem látja, csak a gép és ki is adja a helyjegyet.
Felmentem annak idején egyszer a Budapesti Helyjegyközpontba, megnézni hogyan néznek ki azok a gépek, amelyekkel a nemzetközi vonatokra lehet helyjegyet kérni.
Győrben is csak rajtuk keresztül lehetett ilyet intézni.
Akkor a Helyjegyközpont a Keleti pályaudvaron volt.
Nagyon aranyos volt a központ vezetője, egy fiatal, csinos nő. Végigvezetett a gépek mellett, elmagyarázva, hogy melyik mit tud.
Éppen az egyik gépet szemlélgettem, amikor furcsa szitkozódást hallottam egyik gép háta mögül: "-Ez a rohadt, kurva Walter!" - ilyen kedves szavakat hallottam.
Ránéztem a kísérőmre, hogy mi volt ez? Talán még itt is ismernek engem?
Nagyot nevetett és a többi hölgy is csatlakozott hozzá a kacagással, amikor elmondták, hogy szó sincs az én méltatásomról.
Az egyik helyjegylekérő gép neve "Walter". "Ő" volt aki rakoncátlankodott.
Megnyugodtam.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Van című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Van című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Van című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Galambok a tetőn című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Beteljesületlen című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Félek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Költőnek lenni... című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Évszakok című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) A kismadár című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beteljesületlen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)