HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47192

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-03-09

A majom farka, a misszionárius feneke XII/1.

Egy hetet töltött dr. Voght és a lánya San Felipében. A település, és a misszió nyomorúságos hely volt. Deszkabódék, sátrak, legyek, hőség, és ezen kívül a nagy semmi. Ethel nem volt hajlandó enni, vizet is alig tudott az apja belediktálni. Apatikus állapotba került, nem törődött semmivel, senki, és semmi nem érdekelte. Ült a földön, hátát a falnak vetette, maga elé nézett. Éjszaka rémálmok gyötörték, hallotta a sikolyokat, és a kecsukák vérfagyasztó hujjogását, látta rémisztő, halálfej-pofájukat. Lefekvés előtt altatót vett be, valeriánát, de azzal sem tudott aludni. A doktor tudta, hogy minél előbb el kell vinni innen a lányát. El kell menniük valami civilizált helyre, ahol összeszedi magát. A végső terve az volt, hogy visszatérnek Európába.
-Hazaviszlek Ethel - biztatta. -Elég volt ebből. Otthon majd felépülsz.
Joseph atya, a misszió vezetője azt tanácsolta nekik, hogy a következő pénteken érkező "nagyhajóval" a regátóval menjenek le Manausba.
-Manaus innen 1400 km - magyarázta - kulturált, fejlődő nagyváros. Amazonia fővárosának mondják. Vannak szép szállodái, színház, könyvtár, mozi operaház. Ott kipihenhetik magukat, mielőtt tovább indulnának.

A hajóút 5 napig tartott, fárasztó és unalmas volt. A Casiquiarén lehajóztak a Rio Negroig, azon pedig, az Amazonasig. Ahol beletorkollik a folyamba, ott van Manaus. Négy nagyobb városnál kötöttek ki útközben: Icanában, Tapurucuarában, Barcelosban, és Mourában. Dr Voght kiment a partra, hogy élelmiszert vásároljon, Ethel azonban a hajón maradt, hiába nógatta apja egy kis mozgásra.
A regátó szellős fedélzetei, széles, nyitott folyosói a trópusokon való hajózáshoz lettek kialakítva. Kabinok nem voltak, az utasok a fedélközben felkötötték a mennyezet vastraverzeire a függőágyukat és abban aludtak. Függőágyak erdeje volt ott, rengeteg chinchorro egymástól másfél méterre felkötözve. Konyha, ellátás nem létezett, mindenki azt ette, amit vitt magával. Dr.Vogtnak és lányának ez nem okozott gondot, átéltek ők már nyomorúságosabb körülményeket is. Ethel búskomorsága nem csökkent, sőt, ahogy telt az idő, még csak rosszabb lett. Az apja próbált vele beszélgetni, a korlát mellett állva mutogatta a táj érdekességeit. Nem sok látnivaló volt, bár. Itt-ott egy nyílás a zöld falban, valamiféle gerendaház állt a parton, kis öböl, stég, motorcsónak, pirogák. Láttak erdőirtásokat is, mintha óriás kéz markolt volna bele a dzsungelbe. Égnek meredő csonkok jó darabon. Ethel nem reagált. Már az is eredménynek számított, ha tekintete elmélázott abba az irányba, amerre az apja mutatott. Napok teltek el, s egyetlen árva szót sem szólt csak bámult bele a hajó oldala mellett kavargó sötétbarna vízbe.

Végre, hosszú utazás után elérték az Amazonast, s befutottak Manausba. A folyam itt olyan széles, mint valami tengeröböl, s ahogy a regátó kikötéshez készülve megfordult, feltűntek a parton a szegénynegyed nyomorúságos cölöpházai és a favellák. Egymásra dobált deszkabódék töménytelen tengere, mögöttük távolabb magas elegáns épületek, elszórtan néhány felhőkarcoló. Ócska fedeles-csónakok, kicsik és nagyobbacskák, kisebb, nagyobb hajók, lepusztultak és elegánsak, krómozott alkatrészektől fénylő luxus-motorosok, korhadó kenuk, öreg halászbárkák, hivalkodó yachtok. A hajó lapátkerekei felzúgtak, a jobboldali előrefelé forgott, a baloldali hátra, hogy fékezze azt az oldalt, s így könnyebb legyen a fordulás. A farhullámok megemeltek tőlük húsz méterre egy apró csónakot, majd leejtették a hullámvölgybe, eltűnt a szemük elől, és ismét felemelkedett. A hullám-karéj szélesen terült szét a dokkok mentén, alaposan meghimbálva a part mellett álló vízi-járműveket. Elhúztak a parádés díszítésű vámhivatal az Alfándega szecessziós épülete mellett, melynek díszítő köveit Skóciából hozatták. Vezényszavak harsogtak, a hajó a dokk oldalához simult. Kidobták a karvastagságú kenderköteleket, rögzítették a bulba-alakú vasbeton-bikákon. Kikötöttek, el lehetett kezdeni a kiszállást.

A kikötőben dr. Voght fogott egy taxit és a Hotel Saint Paulba vitette magukat. A szálloda a történelmi belvárosban van, alig ötszáz méterre a híres Teatro Amazonastól, és a Városi Könyvtártól. A Francisco de Oranella sugárút lüktető forgalma, a rengeteg autó, motorbicikli, kerékpár, lovas-kocsi, a gyalogosok sokasága a sokemeletes épületek két-oldalt, a csillogó kirakatok, üzletek, mozik, kávézók hivalkodó cégérei még Ethelt is kiragadták egy percre fásultságából. Érdeklődve nézegetett kifele a nyitott, amerikai típusú sárga cub-ból, amíg meg nem érkeztek. Egyenruhás londiner jött ki elébük, amikor leparkolt a kocsi a járda mellett. Csodálkozva vette tudomásul, hogy a vendégeknek nincs poggyászuk. Apa és lánya cserkészingben, cserkésznadrágban voltak. A fiú szájtátva bámult a lompos párra. Lehet, azt forgatta a fejében, hogy szól a biztonsági szolgálatnak.

Felmentek a lépcsősoron a hallba. A szálloda régimódi, ódon épület volt, az 1800-as évek végén épült, barokk stílusban. Fényűző kényelemmel és luxussal volt berendezve, aranyozott karfájú mély fotelek, szófák körben, lakkozott parketta, süppedő perzsaszőnyeg, olajfestmények a falakon, ólomkristály csillár, súlyos brokátfüggönyök. Dr. Voght odalépett a recepciós pulthoz, és mondott valamit az ott lévő tányérsapkás embernek. A pultos pökhendi tartása megváltozott, kétrét görnyedve alázatosan nézett fel az orvosra.
-Saletta -kiáltotta! -gyere csak! Kísérd fel az urat és a hölgyet a lakosztályukba, en seguida!
-Mit mondtál a recepciósnak? - kérdezte Ethel felfelé menet a liftben.
A doktor meglepődött, hogy megszólalt a lánya. Két hete nem mondott egyebet igennél, vagy nemnél.
-Megmondtam neki a nevemet. Mielőtt eljöttünk volna San Felipéből, sürgönyileg átutaltattam a szállodába egy összeget a Deutsche Bankból.
-Értem - mondta Ethel. -Csak azt nem értem, hogy volt pénzed a Deutsche Bankban?
-Csacsi lány - mosolygott az apja. -Idejövetelünk előtt, még otthonról elrendeztem a pénzügyeket.
A lift egy zöttyenéssel megállt, az ajtó kinyílt.
-Akkor tehát van itt pénzünk?
-Van - mondta az orvos, aki örült, hogy társalogni tud a lányával. -Gyere, nézzük meg a lakosztályunkat. A mai napot a pihenésnek szenteljük, aztán holnap reggel bemegyünk a városba és megvásárolunk mindent, ami kell!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2017-04-12 08:45:44

válasz black eagle (2017-04-11 22:20:18) üzenetére
Kedves Laca! Így igaz, a háború már készülőben van, csak senki nem tud még róla. Minden esetre ők most biztonságban vannak. A pénz szükséges rossz, nem boldogít, de hiánya számos problémát okozhat! :) Utána jártam, milyen volt M. 1938-ban, a többit hozzáképzeltem! Köszönöm!!! -én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2017-04-11 22:20:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Először is: már megint a legapróbb részletekig elénk festve a környezet - "Elhúztak a parádés díszítésű vámhivatal az Alfándega szecessziós épülete mellett, melynek díszítő köveit Skóciából hozatták." "A Francisco de Oranella sugárút lüktető forgalma, a rengeteg autó, motorbicikli, kerékpár, lovas-kocsi, a gyalogosok sokasága a sokemeletes épületek két-oldalt, a csillogó kirakatok, üzletek, mozik, kávézók..." Stb, stb. Ott lüktet köröttem az egész, ott vagyok benne.
S másodszor: még, hogy a pénz nem boldogít... Azért van, amire megoldást jelent, és így örömforrás is.
Kíváncsi vagyok, hogyan tovább... Tudván, hogy 1938-at írunk, és Európa nemsokára sokkal borzalmasabb hely lesz, mint a dzsungel, tele kimázolt kecsuákkal.

Üdv: Laca :)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2015-03-23 19:29:51

válasz eferesz (2015-03-23 19:26:40) üzenetére
Szia, látom követed az eseményeket:) Nagyon örülök, h nálam jártál! :)))
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2536
Időpont: 2015-03-23 19:26:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Valóban új vizekre eveztünk, szerintem ennek is jó lesz a sodrása.
:)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2015-03-12 08:24:52

válasz Susanne (2015-03-12 06:53:07) üzenetére
Szia Zsu! Örülök, h átmennek a részletek. Szívesen írnám, hogy jártam arra, s úgy ismerem Manaust, mint a tenyeremet, de be kell vallanom, hogy ismereteim csak a könyvekből, s az Internetről származnak. Ami sem itt, sem ott nem található, az a fantáziám szüleménye. Megpróbálom odaképzelni magamat:) Köszönöm, h olvasod, s nagyon örülök, hogy ez a rész is felkeltette a figyelmedet! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2015-03-12 08:19:17

válasz Istefan (2015-03-11 23:28:39) üzenetére
Valóban, ám lehet, h Ethel esetében jelenleg csak pótcselekvés a pénzről való beszélgetés...na majd később kiderül! Köszönöm, h olvasod! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5537
Időpont: 2015-03-12 06:53:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

Ki nem hagynék egy részt sem, szívesen olvasnám egyben újra az egész regényt.
Tájékozottságod,most is meglepett, bár tudom és sejtem, hogy rengeteg munkád van
benne.
Ez a rész is nagyon tetszett.
Remélem még olvashatom tovább, remek írásnak tartom.

Szeretettel: Zsu
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1647
Időpont: 2015-03-11 23:28:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A pénz mindig felrázza a kedélyeket, ezért gondolom a továbbiakban helyrezökkennek a dolgok. Üdv. István

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) A megkopott szerelem című alkotáshoz

Ready alkotást töltött fel "Bogária" 01. - A bennünk élő gyermek címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Keresd a jót című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A megkopott szerelem című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Száguldhatsz... című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Remélem címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) ébred című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Százszorszél című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nézd! címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 38. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A veréb és a varjú című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)