Imádom a huncut melltartókat,
Áttetszőket, ringani hagyókat;
Ha egy ilyen közeledik szemből,
Majd kiugrik szemem a fejemből.

Imádom a rövid, szűk szoknyákat,
Fölébresztik a fantáziámat;
Elölről csak lopva nézek rájuk,
Aztán soká bámulok utánuk.

Imádom a tűsarkú cipőket,
A vádlikat, formás feszülőket;
Ilyenkor az éveim felejtem,
S mögöttük az állam is leejtem.

Imádom a ravasz technikákat:
Felhasított, tapadó ruhákat,
Mély dekoltázst, mely odáig ér le,
S amit sejtet - folytatást ígérve...

Imádom a pántot félrecsúszva,
Cipzárt hátul egy kissé lehúzva,
A hanyagul nyakba vetett sálat,
Mindez nálam - kész telitalálat!

Egyet nem imádok, de azt nagyon
- Bár magamat soha el nem hagyom -,
Hogy az idő elszaladt felettem,
S játékosból immár néző lettem...