A lélek test nyelvén üzen,
a test vezére lélek,
a sorsunk különös üzem,
benne értékek élnek.

Nem rongyolódhattak még el
kopott ruhánkkal együtt,
simulnak ránk, ahogyan kell,
itt laknak mindig bennünk.

+

Gyakran kezdődik szívvel vers,
lélekkel folytatódik,
fogalmi különbséget lelsz:
helyén való az egyik,

a másik is magasztosul.
Játék a kettő együtt?
Ettől az írás megújul,
vagy régimódi, elnyűtt?

Bizonyos: belső intelmek
örök érvénnyel bírnak.
Ki mondja, hogy a becsület
hívó szava a sírnak?

Hűséggel párban élt idő
már nem emberi lépték?
Évekkel az ereje nő,
ha nem csak szóval mérték.

Ha átkarolt a tisztelet,
megértés, együttérzés,
néha az inga kilengett,
de legyőzte a féltés,

nem kétszínű féltékenység,
felesleges aggódás,
csak úgy, mint napot tiszta ég,
vagy felhőátvonulás...

Mert minden szónak súlya van,
ha komolyan is mondjuk,
ha egyikünk bizonytalan,
társunk szép szavát várjuk,

s ilyenkor gondunk múló perc
az élet sűrűjében.
Ha szívvel-lélekkel ölelsz,
sorsod időtlen Éden,
értékek védelmében !