HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 9

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44607

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-03-15

A majom farka, a misszionárius feneke XII/2.

A rádióban híreket mondtak, a hírek után egy kellemes bariton hang a közelmúltban lezajlott eseményekről kezdett beszélni. Lusta, álmos késődélután volt, az orvos az ágyán feküdt ruhástól, hanyatt, feje alá gyömöszölte a párnája csücskét, Ethel a plüss-fotelben nyúlt el. Az elsötétítő függöny be volt húzva, félhomály uralkodott a szobában. Fejük felett ventilátor kavarta a poshadt levegőt. A szpíker az európai helyzetet boncolgatta: háborúhoz vezethetnek-e Németország lépései, Ausztria, és a Szudéta-vidék bekebelezése, vagy a nyugati hatalmak bölcs önmérséklete, és a Népszövetség békéért tett erőfeszítései révén elkerülhető-e a legrosszabb?
Dr Voght felkászálódott, és a gombot elcsavarva sávot váltott. Tánczene csendült fel a hangszóróból, divatos jazz.
Egy ideig hallgattak, aztán ezt kérdezte Ethel:
-Mondd csak papa, biztos jó ötlet visszamenni Európába?
-Miért, ne lenne az?
-Valószínűleg háború lesz!
Az orvos legyintett.
-Á, csodát. Nem hiszem. A rádióműsorokban felfújják egy kicsit. Ez a dolguk. Így többen hallgatják az adást.
-De ez a Hitler, vagy ki, elég rámenősnek tűnik.
-Nézd kislányom... -a doktor habozott - hogy is magyarázzam. A nagy háború húsz évvel ezelőtt, olyan rettenetes pusztítást okozott, annyi ember halt meg! Nem hiszem, hogy Hitlert is beleértve bárki akadna Európában, aki háborút akar. Márpedig háborút csinálni az emberek akarata ellenére nem lehet.
Ethel töprengett.
-Az emberek azelőtt se akartak sose háborút, mégis mennyi volt.
-Igen, a múltban. Amikor a népeket még úgy lehetett terelni, mint a birkákat. Mára azonban megváltozott a helyzet. A demokráciákban a népek választják meg a vezetőiket, s azok a nép akarata szerint kormányoznak. Ha a nép nem akar háborút, akkor nem ad rá felhatalmazást a kormánynak. Ez ilyen egyszerű.
-Aha - mondta Ethel, nem túl nagy meggyőződéssel. -Gyere papa, sétáljunk egyet vacsora előtt!

Ez új volt. Ethel sétálni akart!
Három hete voltak már itt, de még nem fordult elő! Apa és lánya napi menetrendje a következő volt: reggeli után fenn a szobában rádióztak, Ethel a színes magazinokat forgatta közben, az orvos a napilapokat bújta. A kislány 9 körül átment az uszodába, úszott néhány hosszat, majd meztelenül kifeküdt a női napozóba, és süttette a hasát körülbelül 11-ig. 11 után megint úszkált egy kicsit, ezt követően felöltözött és felment az utcai frontra néző, második emeleti lakosztályukba. Az ebédet fél egykor hozta fel a szobapincér. Ethel, apja gyakori unszolására sem volt hajlandó emberek közé menni, így nem az étteremben étkeztek. A többfogásos, finom ebédből alig evett valamit, a húsféléket csak piszkálgatta a tányérján, egy kevés zöldség, némi gyümölcs, egy pohár ásványvíz.
Ebéd után, a legrekkenőbb hőségben behúzták az elsötétítő-függönyt és mindketten szunyókáltak egyet, úgy fél négyig. A lakosztály, ami szalonból, két hálószobából, és két fürdőszobából állt, keleti fekvésű volt, a Nap délután már nem sütött be. A levegő azonban így is elviselhetetlenül forró, és fülledt volt, hiába forgott a plafonon lustán a nagy ventilátor, csak kavarta, - nem hozott enyhülést.
A délután hátralévő része olvasással, rádiózással telt el. A szalon sarkában, az állólámpa rojtos ernyője alatt álló rádió mellett volt egy lemezjátszó és egy fonográf, néha ezeket is bekapcsolták a változatosság kedvéért. Tánczenét hallgattak, vagy operaáriákat: A valcer divatos volt, azt nagyon szerették. Feltettek egy lemezt, és hallgatták. A szalon a nagypolgári ízlés, és kényelem szempontjai szerint volt berendezve.

Dr.Voght olykor-olykor magára hagyta a lányát, és lement a hallba társaságot keresni, vagy kisétált a szállodából, s átment a másik oldalon lévő Café de Solárba, ott mindig volt egy kis nyüzsgés. Ez folyt vacsoráig. A vacsora pontban nyolc órakor érkezett. Elvoltak vele 9-ig, fél tízig. Utána kiültek a balkonra levegőzni, nézték a város fényeit. Néha jött egy kis frissítő fuvallat. Dr Voght megpróbált társalogni a lányával, ahogy üldögéltek a nádfonatú karszékekben, jobbára azonban csak ő beszélt, Ethel nagyokat hallgatott mellette. Féltizenegy körül Ethel ásítva mondta: papa álmos vagyok, megyek aludni. Nyomott egy jóéjt-puszit apja cserzett arcára, aztán elvonult. Lezuhanyozott, fogat-mosott, s bebújt az ágyába. Csak egy könnyű lepedővel takarózott, az is sok volt. Hálóruhát nem vett magára, elviselhetetlen lett volna abban a hőségben. A rémálmok még mindig kísértették, gyakran riadt fel éjszaka, újra átélte álmában a sok szörnyűséget. Az orvos éjfélig kitartott, a múlt, a jelen és a jövő képeit forgatta az agyában, aztán ő is lefeküdt. Unalmas életmód volt ez, - gyógyítóan unalmas. Mindkettőjüknek szüksége volt azonban a gyógyulásra, a felejtésre.

Örült, hogy Ethel előhozta a séta ötletét. Öt óra volt, vacsoráig még három óra volt hátra. Öltönyt vett fel, szalmakalapot tett a fejére. A lábán fehérbetétes, lyukacsos fekete cipő, krokodilbőrből. Fess ember volt, deresedő hajjal, szikár, magas, jól állt rajta az öltöny. Ethel galambszürke kiskosztümöt választott ki a ruhatárából. Fehér blúzt vett, halványkék gyöngysor volt a nyakán. Széles karimájú, könnyű nyári kalap egészítette ki az öltözékét. A Francisco de Oranellán sétáltak, a kikötővel ellentétes irányba. A lány, tűsarkú körömcipőjében majdnem olyan magas volt, mint az apja. Az utca jobb oldalán mentek, ott már árnyék uralkodott. A kirakatok előtt színes vászontetők voltak kifeszítve a Nap ellen, ezen az oldalon néhányat már leeresztettek, de a túlsó oldalon a tarkabarka ponyvák sokasága látszódott. Néha megálltak egy-egy kirakat előtt. Ethel megnézett egy ékszerész üzletet, úgy látszott érdeklik a fényes aranyórák, nyakékek, gyűrűk, karkötők.
-Szeretnél valamit? - kérdezte az apja. -Gyere, menjünk be!
-Nem kell semmi, apa - mondta Ethel - csak nézelődöm.
-Gyere azért!
Szelíd erőszakkal karon fogta, bevitte a boltba és vett neki egy tündéri, nagylányos arany karórát, egy kékköves gyűrűt, aminek színe harmonizált a nyakában lévő gyöngysor színével és egy vékony kis aranyláncot, rajta finom mívű kereszttel. A láncot, és a keresztet Ethel választotta ki. Tulajdonképpen nem is akart mást, csak ezt, az orvosban azonban buzgott a vágy, hogy megörvendeztesse.
A lány felkapcsolta a láncot a nyakába, megnézte magát a tükörben. Olyan diszkrét volt, annyira szép és kecses. Egyáltalán nem ütötte a gyöngysort.
-Köszönöm - mondta és megcsókolta az apját. Az aranylánc a kereszttel pont olyan volt, mint ami Antonio atya nyakában lógott. Ethel úgy érezte, hogy most már mindig vele lesz Antonio.

A belváros csillogó, villogó gazdagsága a Humboldt térig tartott. Egy jó km-t sétáltak odáig. Onnantól, mintha elvágták volna, szegényes utcák, omladozó házak. Az egyik utcán továbbmentek. A háttérben nem messze, félbehagyott építkezés tűnt fel, arrafelé egy új városnegyed bújt ki a földből, a munkát azonban jól érzékelhetően abbahagyták. A megmaradt, régi házsor mögött felhőkarcolók magányos csontvázai emelkedtek. Sehol egy ember, sehol egy munkagép, egy daru. De igen, egyetlen egy volt, annak is föld felé konyult az árva gémje, mint az öregember pénisze.
Tűnődve nézték ezt a különös városképet. Mögöttük a belváros pazar házsorai, ahonnan jöttek, fény és luxus, előttük, pedig a pusztuló városrész.
-Olvastam erről valamit - mondta az orvos. - A minap került kezembe egy érdekes cikk Manausról. A századforduló idején kitört a nagy kaucsukláz. Azelőtt a város helyén csak egy indián porfészek volt. Manaoknak hívták az indiánokat, talán innen ered a város neve. A gumifa felfedezése után azonban ide futottak be a szállítmányok, s innen mentek tovább az uszályok a tengerpartra, Belémbe. Akkor hirtelen virágzásnak indult, a nyersgumin meggazdagodott kalandorok zsákszámra hozták a pénzüket, és hatalmas építkezésekbe kezdek. Senki nem sejtette, hogy 1876-ban egy vakmerő angol kicsempészte a kaucsukfa magvát, amit meghonosítottak Ceylonon, és a Dél-kelet Ázsia szigetvilágában. Brazília monopóliuma lassan megszűnt, és Manaus kezdett hanyatlásnak indulni.
-Nagyon érdekes - mondta Ethel. -Te annyi mindent tudsz papa.
-Persze, mert én olvasok időnként, nem csak a divatlapok képeit nézegetem - nevetett dr. Voght. -Gyere, forduljunk meg, és együnk valahol benn egy jó hideg fagylaltot!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2017-04-12 08:54:12

válasz black eagle (2017-04-11 22:35:59) üzenetére
Igen csend van, béke és nyugalom. De a viharfelhők túl a láthatáron már gyülekeznek! Köszönöm Laca a tartalmas, hozzáértő sorokat, ha az ember ilyen kommenteket kap, akkor már megérte! Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
776
Időpont: 2017-04-11 22:35:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Ez a rész szükségszerűen civilizált, annak több arcát is bemutatva. S megragadott egy kifejezés - gyógyítóan unalmas életmód.
Tetszenek a gondolatok, a fejtegetések, a lélekrajzok, és az ezenközben sem szűnő alaposság a hely- és korrajz terén. Akaratlanul is átfut rajtam, mennyi munka van olykor egyetlen bekezdésben. De megéri...

Üdv: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2015-03-31 09:28:57

válasz eferesz (2015-03-30 19:30:17) üzenetére
Abban az értelemben mindenképpen, ahogy az ókori bölcs mondta: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba! Más környezetben játszódik, mások a "játékszabályok" De a szereplők se ugyanazok már: Ethel lelkileg és fizikailag is nagyon sokat változott: naiv, butus kislányból komoly, érett, felnőtt nő lett. Vágyai, reményei romokban hevernek, élete összeomlott romjain kell/kellene felépíteni egy új, belső világot. Kérdés, sikerül-e neki, vagy elbukik, mint sokan, hasonló helyzetben? Üdvözlettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2253
Időpont: 2015-03-30 19:30:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez már egy másik világ, vagy mégis ugyanaz?
:)
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2015-03-16 19:11:39

Szia Zsu! Ethel nagyon szereti az apját, bár a szokásos generációs problémák időnként közöttük is jelentkeznek. Nekem is nagyon szimpatikus ez az apa-lánya kapcsolat. Szeretem őket. Köszönöm, h olvasod, és igyekszem majd a folytatással! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2015-03-16 19:00:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Tetszik ez a bensőséges kapcsolat apa és lánya között, emlékeztet kapcsolatomra édesapámmal.
Tetszett ez a rész is, várom a folytatást !!!

Szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Táborozás című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Akkor címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) kis pimasz című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szeretném... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Táborozás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Sarlai Mózes bejegyzést írt a(z) Nyolckezes (Szonett-csokor) című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gyóni Géza: Mementó / Memento címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Hajnali harmat címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel Odatúl 2/2 címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Veled megtalálom címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Titkot súgnak című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Simogató című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)