HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44920

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-03-20

A majom farka, a misszionárius feneke XII/3.

Másnap este csoda történt. Ethel azt mondta az apjának, nincs kifogása az ellen, hogy lemenjenek az étterembe vacsorázni. Az orvos igyekezett palástolni az örömét, belül azonban majd szétrobbant a boldogságtól. Sejtése sem lehetett, milyen változást okozott Ethelben a kis aranykereszt. Fehér szmokingot vett fel. Ethel sötétszürke estélyi ruhába öltözött, napszítta szőke haját bonyolult kontyba rendezte és egy fehér orchidea virágot tűzött bele. Az orchidea a városban mindenütt virágzott, de csak gyenge, kicsi, elsatnyult változataként az őserdő pompás óriás-tányérú virágának. Lementek a hallba, ittak egy abszintot, aztán átvonultak az étterembe. A lányt némileg feszélyezte az estélyi ruha mély dekoltázsa, idegesen babrált a keblei közé belógó gyöngyház-színű nyaklánccal, amíg a levest fel nem tálalták. A szálloda-vendégek a szomszédos asztaloknál szintén kirittyentették magukat az alkalomra, a toalettek a híres európai Ritz-ben is teljes elismerést váltottak volna ki. Nemzetközi társaság volt a szállodában, európaiak, amerikaiak, angolok, ausztrálok, japánok. Az amerikaiakat könnyen meg lehetett különböztetni az angoloktól, a szavak "r" betűjét elharapták, s úgy ejtettek ki minden szót, mintha meg akarnának fulladni tőle. A vendégek zöme idősebb korosztályból került ki, közvetlen mellettük egy francia pár ült, a férfi 60 körül lehetett, félig ősz, félig kopasz szikár, szemüveges úr, a felesége valamivel fiatalabb, tornyos frizurával, eggyel-arrébb pedig, svédek, vagy norvégok. Az asztalokon damaszt abrosz, finom metszésű porcelán tányérok, ezüst étkészlet, ólom-kristály poharak, szalvéta-költemények. A kertre néző ablaksort habkönnyű halványkék függönyök árnyékolták.

Már a második fogásnál tartott apja és lánya, amikor szeles, fiatal társaság rontott be, a főbejárat felől, meglehetősen csiricsáré ruhákban, fiúk, lányok hatan vagy nyolcan, tenisz-sortban, lovaglónadrágban, golf-öltözetben. Hangosan beszélgetve, nevetgélve egy hátsó, fenntartott asztalhoz törtettek, és helyet foglaltak. A csendes, elegáns, diszkrét terem úri nyugalma szempillantás alatt felborult, a vadóc ifjak szertelen viselkedése a tavaszi szél frissességével söpörte el a régimódi szálloda halk, disztingvált társalgásra vonatkozó avit konvencióit.
-Hallatlan - méltatlankodott dr. Voght -az etcájgjával csörömpölve. -Hogy ilyesmit megengednek! Lehet, hogy tényleg fenn kellett volna vacsoráznunk Ethel! Az ember kiteszi magát mindenfajta atrocitásnak.
Ethelre sandított, a lányon azonban nem látszott hasonló megbotránkozás. Érdeklődve pillogott át a túlsó sarokba. Hja, a generációk közötti különbségek az 1930-as években is jellemzőek voltak!
Rögtön látta, hogy a csoport hangadója, egy magas, jóképű, napbarnított fiatalember. Tele volt vele a terem, ő kacagott, ő beszélt a leghangosabban. Időnként arrafelé nézett, ahol ültek, tekintetük összeakadt. Ethelnek nem volt szimpatikus a fiú. Csinos, de túl harsány - mondta magában. Öt fiatalember alkotta a társaságot és két lány. A lányok botrányosan merész teniszruhákban pózoltak, amelyek tényleg nem illetek oda.

Vacsora után, már a levezető konyak és likőr volt műsoron, amikor váratlanul átjött hozzájuk az a fiatalember, aki nem volt szimpatikus Ethelnek. Megállt az asztaluknál, s kifogástalan modorban és németséggel szólította meg őket.
-Kisasszony, uram, engedjék meg, hogy bemutatkozzak, Andreas Mc Gwain vagyok. Azért bátorkodom alkalmatlankodni, mert német szót hallottam, amikor imént az asztaluk mellett elhaladtam. Honfitársak, itt, messze idegenben? A világ másik felén? Nem, ez nem lehet! Ekkora szerencse....!
Elbűvölő volt, és alig elviselhető. Rövidre nyírt, sportos frizura, magabiztos mosoly, lehengerlő stílus. Az orvos a székre mutatott maga mellett.
-Foglaljon helyet herr Gwain....
Gondolta, társalogni ez is jó lesz, talán felvidul a lánya. Ha ló nincs, a szamár is kincs! Neki se tetszett túlzottan a fiú.
-A neve, már megbocsásson, nem hangzik túl németesen!
A fiú harminckét hófehér fogat villantott.
-Mert nem is lehet az. Az apám ugyanis angol, illetve skót. A mamám a német. Az anyai nagyapám meg olasz.
Egyfolytában vigyorgott közben.
-Bájgúnár - mondta magában Ethel. -Fúj de gejl!
-Akkor ön ezek szerint angol?
-Angliában angol vagyok, Németországban német!
Mindent kitálalt nagy hirtelenjében a családjáról. Apjának tengerjáró hajói vannak, Plymuth és Bombay között fuvarozzák az árút, anyjának az apja olasz üzletember, aki német nőt vett feleségül. Londonban élnek, Cambridge-be jár egyetemre, másodéves, de most halaszt éppen egy évet, mert körbe akarja járni a világot. Volt már Afrikában, Ausztráliában, Új Zélandon, Észak Amerikában és a Déli Sarkon. A barátai vele utazgatnak, nekik sincs semmi dolguk.
-És önök? - kérdezte. -Most meséljenek önök, magukról.
-A waikák földjén tartózkodtunk idáig - mondta dr. Voght vontatott orrhangon. Akkor beszélt általában így, ha lebecsülte a beszélgető-partnert. -Az Orinoco folyó és a Casiquiare között.
Mc Gwain nagyot nézett.
-Ó - mondta.
Na, ettől leültél seggfej, mormolta magában Ethel, s kárörvendve figyelte a fiatalember vergődését. A waikák, az Orinoco és a Casiquiare szemmel láthatóan betettek neki. Azt se tudta, mi fán teremnek, eszik-e vagy isszák.
-Innen kétezer km-re északnyugatra - szólalt meg. -Vad vidék, tiszta dzsungel. A waikák vademberek, meztelenül járnak kelnek a salvén. Direkt mondta így, hogy salve, hadd följön csak a feje a pasinak.
-Csakugyan?
-Ja - mondta Ethel, keményen pattogó königsbergi akcentussal. -Ott mindenki úgy jár, az a divat.
A doktor felállt.
-Bocsánat, ki kell mennem egy percre. Mindjárt jövök.
Miután elment, a fiú vigyorogni kezdett, mint a rohadt tök.
-Már akkor értem.
Most Ethelen volt a csodálkozás sora. Mi a fenét ért ez!
-Tessék?
-Hát szóval azt, hogy maga itt is úgy érzi magát, mintha ott lenne.
A lány nem akarta venni az adást. Egetverő szemtelenség, amit Mc Gwain mond. Arra céloz netán....na ne! De mire gondolhat konkrétan?
Andreas szégyentelenül folytatta. - Láttam magát a női napozóban.
-Menjen a fenébe. Leskelődött?
-Dehogy. Mit feltételez rólam. De, mondja csak, nem vett észre, délelőtt egy piros-szárnyú repülőgépet, ami elrepült a napozó fölött? Én vezettem azt a gépet!
-Maga? - Etlel tényleg emlékezett rá, hogy egyszer elrepült a feje felett egy kis repülőgép. Nem sokat törődött vele, de azért a hasára fordult. Vajon mit láthat a pilóta olyan magasról? Meg aztán nyilván nem is lefelé figyel.
Elfutotta a pulykaméreg.
-Nem is igaz! De, ha igen, akkor sem láthatott semmit.
-Szóval, elismeri, hogy ma 10 és 11 között a női napozóban volt.
-Nem ismerek el semmit, maga szemtelen alak! Ha maga volt, azt mondja meg, milyen fürdődresszben voltam?
A fiú elfogulatlanul vigyorgott.
-Nem volt magán fürdőruha!
-Kamu szöveg! És a fürdőlepedőm? Milyen színű volt?
-Piros - vágta rá.
Etel szívéről nagy kő hullott le. A srác tényleg kamuzik. Nem volt piros színű fürdőlepedője. Sőt, fürdőlepedőt nem is vitt magával aznap, csak egy zöld törülközőt. Nem ő ült akkor a gépen, vagy, ha ő volt is, semmit nem látott!
Éppen közölni akarta mindezt, de visszajött az apja.
-Engedje meg uram - mondta Andreas Mc Gwain ünnepélyesen - hogy meghívjam Önöket egy pezsgőre az asztalunkhoz. Szeretném bemutatni a barátaimat.
Dr.Voght a lányára nézett.
-Ethel?
-Majd talán egy másik alkalommal- közölte a lány fagyosan. - Fáradt vagyok, szeretnék korán lefeküdni.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-04-20 07:57:12

válasz black eagle (2017-04-20 03:44:39) üzenetére
Kedves Sas! Köszönöm, jól esnek elismerő szavaid! Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
835
Időpont: 2017-04-20 03:44:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Univerzális természetességgel lavírozol világok és stílusok között; jó az olvasmány, örömmel voltam.

Üdv: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-03-31 09:18:03

válasz eferesz (2015-03-30 19:37:27) üzenetére
Köszönöm, ez jó érzéssel tölt el!:)
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2276
Időpont: 2015-03-30 19:37:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Én elfogadom...
:)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-03-23 08:03:49

válasz Susanne (2015-03-22 20:10:09) üzenetére
Szia Zsu!

Most egy ideig Manausban, a Rio Negro és az Amazonas összefolyásánál lévő nagyvárosban játszódik a cselekmény. Itt másfajta benyomások várnak majd Ethelre....Köszönöm, h olvasod, nagyon örülök Neked minden alkalommal!

Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2015-03-22 20:10:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Ugyanolyan érdekes és olvasmányos, mint a hogy a dzsungelről írsz, nagyon tetszett ez a rész
is.

Szeretettel: Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-03-22 08:05:37

válasz Istefan (2015-03-21 21:06:41) üzenetére
Szia István! Kőkeményen próbálkozom, h érdekes legyen:) !!! Miért csak a primitív ősvadon lehet izgalmas? Köszönöm, h olvasod, örülök a hozzászólásaidnak! Üdvözlettel: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2015-03-21 21:06:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Látom visszatéríted a cselekményt a civilizációba. Ez lehet érdekes is, de nem is, lássuk mi lesz belőle! üdv. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-03-20 19:09:24

válasz Krómer Ágnes (2015-03-20 13:02:24) üzenetére
Kedves Ági, köszönöm még egyszer a biztatást! p én
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2015-03-20 13:02:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Ha szeretsz írni ne foglalkozz semmivel és senkivel. Szerintem néha mindenki " sok" néha (én is), de az élet már csak ilyen. A kitartásod mindenképpen becsülendő!

P: Ági
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-03-20 12:49:12

Szia Ági! Meg vagyok hatva!!! Olvasol tőlem? Ez elképesztő, de jól esik és köszönöm! Az a helyzet, h a közvetlen környezetem (család, barátok) sem olvassák el, amiket én írok, ők azt mondják, sem a téma, sem ahogy kifejezem magam....Nekik "sok" vagyok!!! Én, meg csak, én marha, írom, csak írom rendületlenül. Ha néha kapok egy-egy elismerő észrevételt, az jól esik, erőt ad a folytatáshoz. Látod itt se sokan véleményezik....néhány kivételtől eltekintve! Köszönöm szépen Ági, nagyon jól esett!!!:) - én
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2015-03-20 11:49:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Annyi regényt olvasok amit Te írsz mostanában.Olyan szelíden írsz, hogy jó olvasni.

P: Ági

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karodba zárva... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Éjszaka címmel a várólistára

oroszlán alkotást töltött fel Tűnődöm címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)