HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44596

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: IstefanFeltöltés dátuma: 2015-03-21

Az újszülött

F. bácsi vidám, fürge kis úriember volt, mindig valami csalafintaságon törte a fejét, mert ügyvéd lévén, a mestersége erre szinte kötelezte.
Nem volt akkor se fiatal, amikor megismertem, de tíz-tizenöt év múlva se lett öregebb, ugyanolyan sürgölődve intézte ügyes-bajos dolgait, ami akadt neki bőven, ha meg nem, akkor akasztott magának hol innen, hol onnan.
Ez nem is lett volna baj, ha ne nyaggatott volna engem is velük. Szinte minden héten betoppant, és valamilyen halaszthatatlan, sürgős elintéznivalóval próbálta egyensúlyából kibillenteni nyugodt természetemet.
Gondolom hamar rájött, hogy ez nem könnyű, de azért mindig újra meg újra próbálkozott, mert halasztást nem tűrő ügyeit általában egy ráérősebb magamfajta ember is idejében be tudta fejezni, és be is fejezte, bizonyára emiatt nem romlott meg sok éven keresztül kapcsolatunk.
Így játszadozva teltek az évek, ő minden cselt bevetve mindig siettetett volna, én válaszul Murphy törvényeiből idéztem neki egyet-egyet, hogy csillapítsam lendületét.
Történt egyszer, hogy néhány hétig nem jelentkezett, nem volt ettől hiányérzetem, igaz egy kissé furcsállottam, de gondoltam, bizonyára elutazhatott hirtelen valamerre.
Már szinte meg is feledkeztem arról, hogy nincs senki körülöttem, aki valamivel nagyobb sebességet próbálna rám erőltetni,(az asszony már feladta a harcot) amikor telefonált egy közös ismerős, hogy F. bácsi hirtelen rosszul lett, kórházba szállították, vagy három hétig ott feküdt, aztán örök álomra szenderült, és épp az aznapi újságban olvasta a részvétnyilvánításokat, Isten nyugosztalja!
Ez meglepetésként ért, habár annyi sietség után nem is volt csoda, hogy ily sietve távozott a legfelsőbb bíróság elé.
Őszintén belátom, nem bántam, hogy a temetést elszalasztottam, mert se belső se külső részeim nem kívántak sose olyan helyre járni, ahol csak bánatos embereket lehet látni.
Egy kissé elgondolkodtam, hogy lám milyen kiszámíthatatlan kinek mikor ér véget földi pályafutása, de hát istenem mit lehet tenni? Ilyen ez a cudar élet, így tovább lépkedtem, folytatva a mindennapi tevékenységem.
A család többi tagjának is elújságoltam a hírt, csodálkozva és sajnálkozva, de lassacskán mindenki megemésztette a hallottakat. Utána természetesen az élet újra folyt tovább, a napok ugyanolyan gyorsan teltek, az éjszakák ugyanolyan rövidek voltak, és mindig hiányzott az az öt perc, ami épp elég arra, hogy az ember kipihenje magát. Nekem azért volt egy olyan fura jó érzésem, hogy ezután nyugodtabban lophatom napközben a napot, mert nem lesz, aki hetente azzal ijesztgessen, emiatt lesz a következő napfogyatkozás.
Nem is fenyegetett egy ideig senki, nem gyűlt meg a bajom a fogyatkozó Nap, vagy napok miatt, de szinte bevettem a göcsöt egy gyönyörű naplementekor. Szinte sötét volt, csak a látóhatár mögül visszakukucskáló napsugarak árasztottak még egy kis fényt néhány odatévedt felhőfoszlányon keresztül, amitől bizarr, bíborvörös félhomály uralkodott el a környéken.
Valamit épp bütyköltem a hátsó udvarban, amikor hátam mögött egy ismerős hang zavarta meg a vörösbe burkolózó csendet: - tiszteletem István, egy újszülött jelentkezik!
A hangra egy kissé megremegett a gyomrom szája, nem fordultam meg nagyon hirtelen, nehogy megszédüljek, de bármilyen lassan tettem meg azt a száznyolcvan fokos fordulatot, csak megingott egy picikét lelki egyensúlyom, sőt mintha a bal térdem is reszketni kezdett volna, amikor szembe találtam magam F. bácsival, az első és utolsó halottal, akit halála után élve láttam. Ott állt előttem kézfogásra nyújtva jobbját, kedélyesen mosolyogva.
Nem is emlékszem már, mi jutott hamarabb eszembe, az hogy meglessem-é, ha vannak a hátán angyalszárnyak, egy röpke imát dadogjak, vagy nyúlcipőt húzva, a paplan alá meneküljek, ami tudva levő, hogy bármikor a legbiztonságosabb menedék.
Szóval kergetőzött fejemben néhány gondolat, emiatt halogattam a kézfogást, ezt észrevette öreg újszülött, és bizonyára gyanította mi az oka, mert nyugtatni próbált: - semmi gond kedves barátom, igaz hogy meghaltam, de feltámadtam, és íme itt vagyok újjá születve!
Ez annyira megnyugtatott, mintha a temetőben találkoztunk volna éjjel, oszt félelmemet azzal a jól ismert mondással oszlatná, hogy: -én is félnék, hogyha élnék!
Látva, hogy kezem erre se nyúlik feléje, gyorsan elmagyarázta halála történetét. Ez félig igaz volt, mert néhány hét kórházi ápolás után egyre rosszabbodott állapota, és végül egy műtét után annyira meghalt, hogy az orvosokat is becsapta. Szóltak hát a kint várakozó hozzátartozóknak, hogy mi az ábra, ezek az ismerősöknek telefonálták meg a szomorú hírt, de eközben ő meggondolta a dolgot, és úgy döntött, még marad, szívdobbanásokkal jelezve szándékát.
Amikor ezt az új fordulatot a váróteremben sírdogáló rokonok megtudták, ámulatukban elfelejtettek telefonálni, ezért jelentek meg az újságban a részvétnyilvánítások. Lám miért nem jó elsietni a dolgokat!
- Nem te vagy az első fiam, aki nem mer velem kezet fogni! Mondta vidáman nevetgélve.
Ezeket végighallgatva remegéseim lassacskán elcsitultak, és végül kedélyesen kezet ráztunk.
Néhány év múlva hunyt el, bizonyára véglegesen, mert azóta nem jelentkezett. Nyugodjék békében!

A napfogyatkozás jutatta eszembe

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2015-04-03 20:40:28

válasz Selanne (2015-03-29 08:17:31) üzenetére
Nem mondhatni, hogy kellemes meglepetés volt. Akasztott bajtárs bakancsába vertem már be a fejem éjjel a klotyón, de az legalább nem volt élő halott. Szeretettel: István
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8291
Időpont: 2015-03-29 08:17:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Mostanában is sok ilyen esetet olvasni, hogy él, közben halottnak hiszik az embert. Nagyanyám keresztapja is a koporsóban felülve, kérte a pipáját, és csodálkozva nézett körül, hol van?

Nagyanyám szerint a pap is futott ám. Jó az régen volt, de ma már azért modernebb minden, kicsit jobban szemügyre vehetnék dolgokat.

A te esetedben, F. bácsival való találkozás sem lehetett semmi. Örülök, hogy ilyenben nem volt még részem.
Ijedős teccem lenni :-)

Marietta
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2015-03-26 22:47:40

A történet igaz kedves Kata, csak igyekeztem egy kis irodalmi formába önteni. Köszönöm! Szeretettel: István
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11342
Időpont: 2015-03-26 22:31:57

Kedves István!
Történetedet olvasva két dolog jutott eszembe: egyik az, hogy vajon igaz-e, mert ezt sokan tagadják, de mivel már nekem is volt találkozásom, ha igaz, akkor is elhiszem Neked. A másik az, hogy - bár kaptál rá kritikát, én pedig gratulálni akartam hozzá, hogy sokkal jobban vigyáztál a külsőségekre, a fogalmazásod sokkal jobb, mint az előzőek. Tehát figyelsz rá, ami sokat jelent.
Tehát nem csak akartam, hanem ténylegesen is gratulálok!
S én már csak azért is elhiszem a történeted, mert már nekem is volt "találkám" egy olyan - már a túlvilágra elköltözött - valakivel, aki éppen a halála pillanatában engem meglátogatott. Ide is föltettem a Napvilágra, Megrázó történetek a címe (annak a második része).
S az érdekes, hogy én meg sem ijedtem, inkább csak másnap csodálkoztam rajta.
Érdekesen írtad le, élvezhető a történet.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2015-03-26 21:43:38

válasz dodesz (2015-03-26 21:27:23) üzenetére
Bizony egy ilyen harmadfokú találkozásnak fatális következményei is lehettek volna.
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2015-03-26 21:36:06

válasz dodesz (2015-03-24 08:46:22) üzenetére
Vannak fogalmazási meg egyéb hibáim is kedves Dodesz, igyekszem őket kiküszöbölni, de hát csak becsúsznak, néha figyelmetlenség, máskor hanyagság miatt. Köszi! Üdv. István
Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1074
Időpont: 2015-03-26 21:27:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Istefan (2015-03-26 21:25:22) üzenetére
Lehet, hogy az én anyósom is szívbajt hozna szegény feltámadt öregre! :)
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2015-03-26 21:25:22

válasz Bödön (2015-03-24 08:28:55) üzenetére
Meglehet egy kissé morbid, de így történt az eset. Ezer szerencse, hogy nem az anyósba ütközött, hogy a szívbajt hozza rá. Üdv. István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2015-03-26 21:18:44

válasz Kőműves Ida (2015-03-23 16:29:41) üzenetére
Utólag én is szórakoztam rajta kedves Ida, de az adott pillanatban nem igazán. Szeretettel: István
Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1074
Időpont: 2015-03-24 08:46:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Istefan!

Nincs mese, ez egy remek történet. Tetszett!
Néhol ugyan kizökkentett egy-egy fogalmazás-beli pici hiba. De tényleg csak elvétve. Ami leginkább feltűnt: <a>"A család többi tagjának is elújságoltam a hírt, csodálkozva és sajnálkozva, de lassacskán mindenki megemésztette a hallottakat. "</a>
Itt a "hírt" után új mondatot kellene kezdeni, mert így úgy tűnik, mintha Te újságoltad volna "csodálkozva és sajnálkozva" :)

Üdv: dodesz
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2015-03-24 08:28:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Van egy mondás: akinek a halálhírét költik, az örökké él! Hát ez most itt majdnem bejött, mert ugye F. bácsi is élt még a halála után jó néhány évet. Ijesztő, de vicces. Meg egy kicsit morbid is. Minden esetre azért az javaslom, ne menj ki éjjel a temetőbe, főleg ne F. bácsi sírja felé! Üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2015-03-23 16:29:41


Hát valóban lehet egy ilyen újszülött ijesztő, azonban humoroddal elegyítve már inkább szórakoztató. Legalábbis én remekül szórakoztam. Köszönöm!

szeretettel
Ida

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Lázadozós címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Június 18. Apák napja című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Rítusok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A hegymászó hócica címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Shakespeare búcsúja című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)