HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49057

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: SelanneFeltöltés dátuma: 2015-03-25

Repülni

Amikor megtalálom a gépen a helyemet, azonnal az jut eszembe, hogy az aránylag biztonságos részén ülök a gépnek? A szakemberek szerint a gép hátsó részében a legbiztonságosabb. Ez most nem sikerült. Középtájon ülök, a szárnyat szépen látom. Sebaj. Nem akarok görcsölni, egy kellemes utazásban szeretném érezni magam. Igyekszem elhessegetni minden olyan gondolatot, ami ezt az érzetet kiváltja.

Nézegetem az utasok arcát, akik felszállnak, és elhaladnak mellettem. Fiatalok szép számmal, üzletemberek, családok, gyermekek, idősebbek. Lassan megtelik a gép, és a stewardessek, figyelemre intve bennünket elkezdik a bemutatót, megmutatják, elmondják, amit tenni kell, egy esetleges felmerülő probléma kapcsán. Egymás mögött állva kellő távolságban, pontosan egymással szinkronban teszik ezt a tevékenységet.

Érzem, feszült vagyok, bár egyben megnyugtató is nézni, ahogyan minden eshetőségre felkészítenek. Vegyes, amolyan káosz uralkodik a szervezetemben. Nem először repülök. Hallottam, több ismerősömtől, minél többször repül az ember, annál inkább elhatalmasodni látszik a félelem? Kezdem megérteni őket. Miért is?

Amikor először repültem, a várakozás, az új megismerésétől való drukk dolgozott bennem, és az adrenalin szintem normális szint fölé emelkedett. Várakozással voltam teli, és élveztem minden pillanatát a repülésnek.

Szerettem volna újra, és újra felszállni, maradni fenn sokáig, a leszállás kellemes érzését átélni. Tartott ez addig, ameddig nem okosítottak ki, hogy az egyik legveszélyesebb manőver, fel-leszállás.
Innentől kezdve, szerettem túljutni a felszálláson, és most, amikor lassan ez majd megtörténik, kicsit elkezdek fészkelődni az ülésemben. Szerencsére ragyogó az idő itt lent, a felszállást, az időjárás nem nehezíti. Közben bekapcsolom a biztonsági övet, a gép elkezd gurulni szépen lassan a kifutópálya felé. Fordulunk kifelé, én egy halk viszlátot suttogok, és hátradőlök az ülésben, hiszen a motorok felzúgnak. Erőteljes zúgása nem bántó a fülnek, mégis minden izmom megfeszül. Várok. Amikor kellőképpen érzékelhető, hogy startolni fog a gép, még szemeimmel végigpásztázom a környezetemben ülőket, és látom az utaskísérők is elfoglalták helyüket. Ez egy pár pillanat, ugyanis gyorsulni kezd a gép, és már csak azt érzem, hogy kimegy a lábam alól a talaj. Fantasztikus, leírhatatlan érzés, önt el.
Kinézek az ablakon, és látom magunk alatt az egyre jobban kicsinyülő várost. A gép, most kicsit oldalra ível, kanyarodik, majd folyamatosan utazunk felfelé. A szárnyra téved a tekintetem, és pici szédülést érzek, úgyhogy inkább, minél távolabbi pontot keresek, így elmúlik. Az izgalom hatása után, tudatosul bennem, hogy minden rendben zajlott, szépen felszálltunk.

A légi kísérők is elhagyják biztos helyzetüket, és mozgolódni kezdenek, nem sokkal később, a kapitány is bejelentkezik, üdvözli az utasokat. Megkönnyebbülés érezhető, mindenütt. A gép ettől függetlenül még nem érte el a teljes utazási magasságot, a tízezer métert. Szabályosan halad felfelé , akadálytalanul. Itt már minden a legnagyobb rendben, gondolhatná az ember. Most már csak haladni kell, és a monitorra nézni olykor-olykor, éppen hol vagyunk, mennyi távolságot tettünk meg, és mennyi van még vissza?A kötelező fogyasztás is kezdetét veszi, minden a legnagyobb rendben zajlik. Az étkezés befejeztével, csodálom a felhőket, egyszer - egyszer belemegyünk egy hatalmas gombócba, /én így nevezem/olyan a látvány mikor a belsejében vagyunk, mint amikor köd van odelent. Én ehhez tudom hasonlítani.

Talán fél óra sem telik el, és bemondja a kapitány, kéri becsatolni a biztonsági öveket. Megelőzi ezt, néhány rázkódás, amit észlelünk. Újból a zabszem érzete uralkodik el bennem. Félek! Mi a fene van most? Kérdőn nézek utastársamra, és mivel nem tudunk egymás nyelvén beszélni, csak mimikázunk, de pontosan értjük egymást. Az övek, már feszülnek rajtunk, és érzem, mintha szabadesésben lennénk, illetve ez is történik. Lejjebb, és lejjebb esünk. Ez egy olyan érzés, hogy nem tartozik a legkellemesebb élmény közé. Majd rázkódik a gép, aztán nyugalom, majd újra. Turbulencia. Szaknyelven. Légörvény, köznyelven. Aki rutinos tudja ez mi, ettől nem kell berezelni, de azért no, no.

Volt már vihar által hatalmas gond. Alig várom, hogy ezen a szakaszon túl jusson a pilóta, a géppel. Ismét a szárnyra nézek, és úgy remeg, és mocorog, hogy félelmetesnek látom. Még inkább elönt a pánik, de igyekszem tűrni, és nyugtatni magam.
Végtelennek tűnik ez az idő, és mire észbe kapok, már érkezik a jelzés, hogy újra minden a legnagyobb rendben, az öveket szépen le lehet csatolni. Megkönnyebbülés uralkodik el bennem, és szemmel láthatóan mindenki arcán.
Igyekszem elfoglalni magam, a vásárolt újságot lapozgatom, de a sorok csak szaladnak a szemem előtt, és nem tudok belemélyedni. Nem köti le semmi a figyelmemet. Bizonyos, az előbbi incidens miatt.

Nem sok idő teli el, és érzem, kezdünk, süllyedni. Fokozatosan szépen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Kinézve az ablakon, egyre tisztábban láthatók a hegységek, a táj. Csodálatos. A felhők alatt vagyunk újból. Nem sok idő múlva landolni fogunk. Olyan érzetem van, hogy maradnék is, még, és azt is érzem, jó lenne szilárd talajt érezni a lábam alatt. Miért van ez? Szeretek repülni, kényelmes, gyors, látványos is. Viszont egyben van benne valami félelmetes is.

Közben látom már tisztán az utakat, a településeket, a házakat, és érkezünk a cél felé, a repülőtérre. Az öveket újból bekapcsolja mindenki. Látni, érezni, ahogy rákanyarodunk a leszállópályára.
Pár pillanat, és a gép kerekei leértek az aszfaltra, zöttyen, pattog kissé, majd siklik, és lassulunk. Szerencsésen földet érünk. Tapsviharral üdvözli, és köszöni meg a pilótának a munkáját, az utas közönség.
Minden utas épségben elhagyta a gépet, feledve azt a kis "kalandot" ami ott fent történt.



Tegnap, 2015.március 24. a" Barcelona-Düsseldorf útvonalon közlekedő Germanwings - járat Airbus A320-as típusú gépe fedélzetén 150 ember tartózkodott, amikor a repülő kedd délelőtt egyelőre ismeretlen okokból nyolc percig tartó süllyedést követően egy hegyoldalnak csapódott Franciaország déli részén az Alpokban."

Részvétem, minden érintettnek, leírhatatlan veszteség, nincs rá szó, nincs rá egyelőre magyarázat.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2015-05-24 10:57:57

válasz Delory Nadin (2015-05-20 13:59:35) üzenetére

Szia Delory!

Csak bátran ülj fel a gépre, amikor teheted. :-) Felvázoltam, hogy mit fogsz átélni, nem tudom, majd összehasonlítod az írásommal.
A gyerekeim közül a nagylányom, kimondottan útál repülni, a fiam szo-szo, a kisebbik lányom szeret, mint az anyukája. :-) A férjem pedig inkább hosszú-hosszú órákat levezet, minthogy felüljön a gépre. Nagy bánatomra, mert zötykölődhetem mellette, és minden porcikám fáj, ha mondjuk Svájcba megyünk. Persze neki is , de amikor kérdezem, hősiesen azt mondja minden rendben. Csak az én szemem nem csak néz, lát is. :-)

Köszi, hogy itt voltál!

Selanne
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2015-05-20 13:59:35

Szia Selanne!

Tetszett ez a repülős novella. Én is nagyon szeretném már kipróbálni milyen érzés, most már kicsit többet tudok róla, mire számítsak.
Szeretettel: Delory
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2015-04-12 16:26:38

válasz T. Pandur Judit (2015-04-09 17:15:00) üzenetére

Igyekeztem visszaadni az érzést, bár másoknál más lehet. Ami a lényeg, én teljes mértékben megértem azokat, akik nem szeretnek, nem akarnak repülni. Nálam más ahelyzet, én egy olyan nőci vagyok, aki szereti, és a vidámparkokat is nekem találták ki. A környezetem tudja. :-)

Viszont a tény tény. Vannak hibák, tragédiák, és sajnos, mint legutóbb kiderült, nem normális pilóta is van. Értelmetlen halál az összes repülőszerencsétlenség, de ez az eset felülüberel mindent. Málységesen megérintett engem is.

Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5137
Időpont: 2015-04-09 17:15:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!

Nagyon jó az írásod, jól visszaadod mit érez az ember, amikor repülőre ül. Én nem szeretek repülni, ha csak lehetséges inkább más járművet választok. Szeretek "úton lenni", emberekkel, helyekkel, hotelekkel ismerkedni. A repülőgép egy doboz, amibe becsomagolnak, és kézbesítenek a célállomásra. Az "úton levés" ezernyi élményéhez mérten a repülésben az egyetlen élmény: a magasság. Azt meg főleg nem bírom, hogy még meg sem kezdődött a repülés, és már bemutatót tartanak, hogy mit kell csinálni katasztrófa helyzetben. Mindig ezzel nyitnak, erre emlékeztetnek. Amikor már végre elfelejtené az ember, akkor bemondja a kapitány milyen magasan repülünk. Ez sem szokott feldobni, mert tériszonyom van.
Csak ha nincs más megoldás akkor repülök. Igazad van, túl sok a repülő út. túl sokan használják, túl sok a nem igazán alkalmas gép, és nem igazán alkalmas pilóta. Ha lehet, én maradok a földön! :)

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2015-03-29 08:30:41

válasz vörössapkás (2015-03-28 20:24:37) üzenetére

A magassgtól való félelem, egy olyan fóbia, amely kíséri az embert. Nem egy ismerősöm szenved ettől.

Megértek mindenkit, aki nem szeretne részt venni egy repülős utazáson. A párom, az Istenért fel nem ülne. Pláne most, hogy ez történt, ki is jelentette, hogy ez az eset méginkább feltette a pontot az í-re.

Meg sem próbálom győzködni az ellenkezőjéről. Majd én menekkk egyedül, olykor-olykor.

Köszönöm szépen, hogy ellátogattál ide, kedves István!

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2015-03-29 08:25:04


Igyekeztem, úgy leírni, ahogyan átéltem. Itt, amikor befejeztem az írást, még kevés információ jutott el az emberekhez. Ma már, a fordulat, a hírek dermesztenek.

Értelmetlen tett, értelmetlen halál. Szó nincs rá.

Köszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel:Marietta
Alkotó
vörössapkás
Regisztrált:
2014-08-02
Összes értékelés:
304
Időpont: 2015-03-28 20:24:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Mariette! Én irigylem azokat a bátor embereket, akik nap, mint nap utaznak repülővel, sőt vezetik, irányítják a repülőt. Én még soha nem repültem. Repülőn már ültem, mert gyermekkoromban (nagyon régen volt!) úgy a német, mint később az orosz katonák _ akik ugyanolyan emberek voltak, mint más, és szerették a gyerekeket - sokszor megengedték, hogy megszemléljük a repülőgépüket.
Nem is az tart vissza a repülőgépes utazástól, hogy mi történhet, mert történhet vonattal, hajóval, busszal is katasztrófa, hanem az, hogy félek a magasságtól, a letekintéstől.
Olvasni viszont szeretek a repülésről, ezért tetszett a te írásod is, amihez szeretettel gratulálok.
István
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2015-03-28 19:50:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!

Megértem az inditatást, amiért klaviatúrát ragadtál. Aki többször repül annak mindenféle gondolatok járnak az ilyen tragikus események hallatán.

Szemléletesen írod le a repülést. Én régebben repkedtem, és emlékeim szerint nagyjából azt éreztem amit leírsz.

Együttérzésedhez csatlakozom, mint ahogyan gondolom minden jó érzésű ember ugyanezt tenné.

Szeretettel

Zoli
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2015-03-27 18:27:06

válasz dodesz (2015-03-27 09:55:41) üzenetére

Így igaz, ahogy írod. És mindennek, amit ember tervez, elkészít, irányít stb.

Megértelek, mert aki szorong, annak még rosszabb. A férjem sem ülne fel, mondja fél. Kérdezem tőle, mitől félsz? Ha egyszer felülnél, legalább egy élmény alapján eldönthetnéd. Mindig az a válasz, ejtsük a témát.
Hagyom is persze, valahol nem értem, de az ismeretlentől való félelem is lehet egy visszatartó erő.

Igen, a struccpolitika :-), az pedig, hogy tudtál aludni, az csak jó. Én azt nem tudok járművön. Irigylem azt, aki olyan mélyen képes aludni, hogy szinte csurog a nyála. :-)

A pilóták pedig, ajajj, érdekesen tudják lerakni a gépet.

Köszi, hogy olvastál.

Szeretettel:Marietta

Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1129
Időpont: 2015-03-27 09:55:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!
A repülés bizonytalansági tényezője az ember!
Részemről kétszer volt alkalmam repülni, de egyszer sem kedveltem. Mindig szorongás töltött el a beszállás és a kiszállás között. Mindkétszer két órán belüli volt az időtartam, de én igyekeztem azt a rövid időt is alvással tölteni. Mint a strucc, amikor homokba dugja a fejét. :) Hál'Istennek, mindkétszer bonyodalmak nélkül telt az utazás, bár Várnában elég keményen tette le a pilóta a gépet.

Szeretettel: dodesz
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2015-03-27 09:41:08

válasz Finta Kata (2015-03-26 22:51:03) üzenetére

Én, bár kicsit morbid, de egy héttel a nagy repülésem előtt, katasztrófa filmet néztem meg kettőt is. No, akkor berezeltem, de azt mondogattam magamban, ez velem nem történhet meg.

Bevontam volna a családot is a mozizásba, de nem tettem, mert akkor a tekintetekből kiolvashattam volna, hogy Normááááááális ?
Tehát megnéztem, majd felültem, és rendben volt minden. Holnap is felülnék, és holnapután is. Ezel nem vagyunk mindannyian így. Ez is természetes.

Örülök, hogy olvastad.

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2015-03-27 09:36:38

válasz Istefan (2015-03-26 22:26:24) üzenetére

Természetesen számolni kell, a közlekedésben minden a pakliban van. Egy hosszú út előtt, legyen az bármilyen eszköz, amivel utaznunk kell, felveti a kérdést, a vágyat. Épségben odaérni. Egy repülőgéppel, ha sajnálatos dolog történik, sok embertársunkat érint egyszerre, azonos időben.

A világon, az utakon történő, eseteket nem mondja az összeset be a média. Ha tenné, lehetne egy külön adó, mert megállás nélkül baseleteket közvetíthetne. Sajnos.

Sokak munkaeszközként használják a gépet, és sok előnnyel bír egy repülés. Senki nem akar az újságokban szerepelni.

Igen, sok a repülővel történő baleset mostanában. Egyre többen, és többen igénybe is veszik ezt a szolgáltatást. Sok a gép, sok az utas.

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2015-03-27 09:30:00

válasz Susanne (2015-03-26 19:16:38) üzenetére

Mint kiderült, nagyon nagy fodulatot vett ez az egész borzalom. Nehéz így méginkább bármit is mondani. Messze nem öngyilkosság, hanem egy olyan tett, amire magyarázat sok nincs. Mindenképpen beteges elmére vall.

Sorban derülnek ki azok a szálak, amelyek elvezetnek odáig, hogy orvosilag igencsak megkérdőjlezhető a volt másodpilóta alkalmassága. Ki itt a felelős???!!! Hm..

Köszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2015-03-26 22:51:03

Kedves Marietta!
Érdeklődéssel olvastam a repülésed. Egy időben én is szerettem volna repülőn utazni, sőt, amikor a gépkocsivezetést tanultam, akkor arról álmodoztam, milyen jó lenne repülőgépet vezetni...
Aztán annyi tragédiát olvastam könyvben és szerencsétlenségekről írt tudósításokat, hogy elment tőle a kedvem. Mai napig is kísért néhány történet, amit igaz csak olvasva - de átéltem benne a borzalmakat, akik túlélték, de olyan helyen voltak, hogy nem találtak rájuk...
Aztán elment a kedvem tőle, nem kívánkozom repülőn utazni.
Jól írtad le az eseményeket,
szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1654
Időpont: 2015-03-26 22:26:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Aki felszáll a levegőbe, annak számolnia kell azzal, hogy onnan le is kell szállni, így vagy úgy. Szerintem nem annyira biztonságos a repülés mint azt reklámozzák. Nagyon sok a légi katasztrófa az utóbbi időkben. István
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5673
Időpont: 2015-03-26 19:16:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mindenkit megrázott ez a baleset:(
Veled együtt érzek kedves Marietta !
Szeretettel: Zsu
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2015-03-25 16:02:54

Ettől függetlenül, szeretek repülni, és vallom, hogy a legbiztonságosabb közlekedési forma is. Viszont azt én magam is érzem, minél többet repülök, és minél többet tudok, annál jobban figyelek. Reakciókra, zajokra, és mindenre, ami más, mint ami a megszokott. Egy alkalommal felszállt egy randa pofa. Megbökött a mellettem ülő nő, és kérdezte néztem milyen terrorista képe van.
Na, nekem se kellett több. Végig az motoszkélt bennem, mikor lép akcióba. így hülyén hangzik talán, de az ördög szeme miért karikás? Mert nem alszik.

Én helikopterre szeretnék ülni, tavaly majdnem sikerült, ilyen vegyszerezőre felülni, de lerobbant. Lehet, hogy jobb is, hogy a Földön maradtam? Örülök, hogy jöttél hozzám, olvasni, köszönöm!

A tegnapi baleset borzasztó , és mindegyik amelyik megtörténik. Letaglózott.

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2015-03-25 15:56:19

válasz Zágonyi Mónika (2015-03-25 15:41:39) üzenetére

Szia Mónika!
Én is nagy szerelmese vagyok, és bőségesen kijut belőle nekem. Budapest - Zürich rendszeres repülés. Ez a kisebb táv.
Amikor Mexikóban jártam, hát az, már konkrét volt. Budapest-Frankfurt másfél óra, Frankfurt -Mexikó 9 óra, és Mexikó Cancun ugyancsak 1 bő óra. No az, már nehéz, fárasztó út volt. Az időeltolódás miatt is, a gépeken ugye más-más pilóták, és bizony, volt amelyik pilóta úgy rakta le a gépet, hogy végig pattogtunk a betonon. Aztán volt turbulencia nem kevés. A levegő nagyon száraz a gépeken, meleg van, és éjszaka minden ablakot besötétítettek. Az ülések középütt 6 sor szélességben székekkel. Szerencsére ablak mellett ültem, de volt aki nem merte zavarni a mellette ülőt mert aludt éppen. Közben a dolgára kellett volna menni. Három rosszullét volt az úton, rohangáltak a légikisérők, szóval egy ilyen hosszú út, nem annyira leány álom. Folyt..
Alkotó
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2015-03-25 15:41:39

Kedves Marietta!
Nagy "szerelmese" vagyok a repülőknek... szerepel egy-két novellámban is (nincs itt fent), és minden vágyam az, hogy egyszer felmehessek egy vitorlázó repülővel (fogok is mielőbb....). Viszont... a tegnapi tragédia nagyon megrázó. Jó lenne, ha soha nem történne ilyesmi.
Magát az írást jó volt olvasni, mert életszerű, átérezhető!
Szeretettel: Mónika

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Madárcsontú öregasszony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Este Pesten címmel

Magdus Melinda alkotást töltött fel Holdfény szonáta címmel a várólistára

Balog Marianna alkotást töltött fel Lehet még... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Boldognak lenni... című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ősz van címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

Habib alkotást töltött fel MegtÉRTEM címmel a várólistára

Habib bejegyzést írt a(z) Játsz-Ma című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)