HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45244

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-03-30

A majom farka, a misszionárius feneke XII/5.

Dr. Voghtban a könyvtárbeli látogatás, és újságolvasás óta az a kép alakult ki, hogy Európa biztonságos hely. A nyugat eleget tett a német követeléseknek, kihúzták Hitler alól a lepedőt. A bécsi értekezlet következtében a versailles-i átok megszűnt, a nemzet nyomorból való felemelkedésének nem volt többé akadálya. Németország fejlődött, virágzott, az emberek egyre jobban éltek.
Végül is betartotta, amit ígért, gondolta.
Amikor az 1926.-os sikertelen müncheni sörpuccsot követően 1933-ban hatalomra került, ilyeneket mondott:
A német nép, egyetlen más népnél sem alávalóbb! Én vissza fogom adni a német népnek az önbecsülését! Naggyá teszem újra Németországot!
Igaz. Visszaadta a nemzet büszkeségét, jólétet, biztonságot teremtett. Mindenkinek van munkája, az emberek bizakodók, hisznek a jövőben. -Látta az újságokban a nagy építkezések, új gyárak, üzemek fényképeit, vasutat, repülőteret, autókat, jól öltözött, vidám embereket. - Mit számít, hogy ripacs? Ebben a történelmi helyzetben lehet, hogy pont egy ripacsra van szükség. Szét kell választani a politikát és a valóságot. Majd aztán, ha betöltötte feladatát, eltűnik a süllyesztőben.
Sokat töprengett ezen.
Mi van akkor, ha Hitler, megrészegülve a sikerektől nem áll meg? Mi van, ha elfogy a nyugati hatalmak türelme? Lehetnek pénzügyi körök, akiknek érdeke a háború, mert rettenetesen sokat keresnek a fegyvergyártáson!
-Akkor se hiszem, hogy bárki belemenne egy újabb háborúba - győzködte magát. -Hitler izgága alak, de nem bolond: nyilván mérlegelni tudja a következményeket. Az önpusztítás nem logikus!

Ezekben a napokban előfordult, hogy nem töltötte a szobájában az éjszakát. Ethel egyszer rajtakapta hajnalban, amikor megjött. Éppen ki kellett mennie, a szalonban találkoztak.
-Hol voltál apa? - kérdezte álmosan.
-Sehol - mondta a férfi. -Csak nem tudtam elaludni, s lementem a bárba, hogy igyak valamit. Varieté-műsort adnak éjfél után. Nagyon mókás. Neked is látnod kellene egyszer.
A lánya sejtette, hogy ez nem a teljes igazság, de nem faggatta. Az orvos javakorabeli, energikus férfi volt. A felesége, Ethel anyja, 16 évvel ezelőtt halt meg, Ethel egy éves volt akkor. Soha nem beszéltek Ethel anyjáról. Az orvosban nagyon fájhatott az emlék, s a lány tiszteletben tartotta az apja érzéseit.
Azért zavarta a dolog. Először szembesült azzal, hogy az apjának időnként másra is szüksége lehet, mint evésre, ivásra, olvasásra. A nagylány-lét azzal járt, hogy szertefoszlottak a gyermekkor ábrándos illúziói. Rájött, hogy az apja nem csak apa, hanem egyúttal férfiember is. Megértette, s szégyellte magát, hogy emiatt kisebbnek látja.

Közeledett a karácsony, már csak tíz nap volt hátra.
Ethelnek a karácsonyról a havas königsbergi utcák jutottak az eszébe, gyerekek szánkóznak a domboldalon, hóembert építenek, hógolyóznak, az ablakokban gyertyák, fenyőágak. A járókelőkön bunda, és prémes sapka. Csilingelő szánkák, csillagszóró, szól a Stílle Nacht, díszpapírba csomagolt ajándékok a fa alatt.
Itt, Manausban pokoli volt a hőség, napközben nem lehetett kinn tartózkodni, a korzók csak estefele kezdtek benépesülni. A hölgyek kivágott nyári ruhákban, széles karimájú kalapban jártak, az urak fején lapos girardi, pepita mellényben, bricsesznadrágban glaszál mind, kezükben sétapálca, elefántcsontból készült fogantyúval.
A helyiek öltözete ettől eltért, a félvér nők minden rikító színű holmit magukra szedtek, a vállukat, a karjukat azonban fedetlenül hagyták, s a keblük majdnem kiesett a dekoltázsból. A félvér, és indián férfiak fodros inget hordtak, bő nadrágot, übtre fújták a szájharmonikát, ami abban az évben nagy divat lett, s kapcabetyárként füttyentgettek a flaszteron a csinos lányok után.
Jazz, sramli zene és dixiland szűrődött ki a kávéházak nyitott ajtaján, a vendéglők szellős teraszain sört és pezsgőt ittak a férfiemberek, míg a nők és a gyerekek fagylaltoztak vagy jéghideg limonádéval hűtötték magukat.

Advent utolsó vasárnapján templomba ment apa és lánya, a Plaza de la Trinidad-on lévő katedrálisba. Nagy tömeg zsúfolódott össze a templom főhajójában és a két mellékhajóban. A belső teret két oszlopsor osztotta meg, az oszlopokon belül voltak elhelyezve a padok, középen széles folyosó maradt. Ülőhelyet már nem kaptak, állóhelyet is alig, pedig majdnem fél órával a mise kezdete előtt már ott voltak. Hátul álltak, a főoltárhoz vezető folyosó legelején. Előttük, mögöttük mindenütt emberek. A később érkező hívek csak a bejárat előtt, a lépcsőkön tudtak megállni.
Ethel észlelte, hogy mögöttük kicsit jobbra Andreas Mc Gwain áll a barátaival. Hátranézett egyszer, szemük találkozott, a fiú, komoly, ünnepélyes arccal bólintott, így üdvözölte. A mise latin nyelven folyt, tíz pap misézett. A Miatyánk elimádkozása után, amikor az egyik pap spanyolra váltva azt mondta: engesztelődjetek ki corazones el uno al atro, hátrafordult és kezet nyújtott Andreasnak. A fiú rámosolygott: béke veled! Nyílt, barátságos mosolya volt, tetszett Ethelnek ez a mosoly.
A szertartás után kinn a téren összefutottak. Mc Gwain bemutatta a barátait: Emilia, Ivett. Greg Kanadából. Noel, ő francia. Szerjózsa Osztrov orosz, Párizsban él, és, hé te, ide figyelj, Gumi, ez a bamba gyerek Jolly Fred.
A társasághoz tartozó lányok közvetlenek, barátságosak voltak. Emlia olasz volt, Ivett pedig dél-francia.
Semmiségekről trécseltek, kezdett túl meleg lenni a téren.
-Micsinálsz ma este? - kérdezte Ivett.
-Semmit - mondta Ethel nevetve. -Azt, amit szoktam. Rádiózom, meg ilyesmi.
-Nincs kedved moziba jönni? Megnézzük a Tarzant.
-Mi az a Tarzan?
-Nem tudod? - A társaság nevetett.
-Jaj, hát hogy tudná! Vademberek között élt idáig! - mondta Noel.
Azért nem volt bántó, amit a szeplős kis francia mondott, mert vigyorgott közben és viccesen összecsippentette a szemét.
-Várj csak. Szóval Tarzan egy angol kisfiú, az afrikai dzsungelben nő fel, majmok nevelik. Nagyon érdekes történet. Johnny Weissmüller játssza a főszerepet, civilben az 1924-es párizsi olimpia 100 méteres gyorsúszó számának a győztese.
-Zseniálisan játszik - kottyantott közbe Ivett. -Amellett csudamód izmos. Majdnem végig szinte teljesen csupasz, csak egy apró ágyékkötő van rajta, ezt feltétlenül látnod kell!
Greg átkarolta a vállát, rávigyorgott.
-Téged csak a meztelenkedés érdekel, jellemző a lelkivilágodra.
-És akkor mi van?
Ettel szabódott. -Hát, nem is tudom.
Ránézett az apjára, dr. Voght széttárta a karját. -Attól tartok, a Tarzan nem nekem való Ethel. De ha van kedved, menj el nyugodtan.
Így hát megbeszélték, hogy este nyolc körül találkoznak a hallban, és megnézik a filmet.

A zsőlyében kaptak helyet, elől, a második sorban, s úgy alakult, hogy Ethel Andreas mellé került. Amikor Tarzan birokra kelt a félelmetes Terkozzal, az emberszabású hím majommal, s Jane, az amerikai lány a fűben reszketve várta a párbaj végkimenetelét, a fiú megkereste a lány kezét a sötétben, és rátette a sajátját. Ethel néhány pillanatig hagyta, majd elhúzta a magáét.
-Menjen a csodába - sziszegte oda Andreasnak.

Elérkezett december 24. Jézus születésének a napja. Reggel templomban voltak, utána visszavonultak a lakosztályukba. Ethel új, kétrészes, fényes szatén-anyagból készült fürdőruhát kapott az apjától, ami akkoriban kezdett divatba jönni, ő pedig, egy ezüst öngyújtót tett a fa alá.
A személyzet apró, mű-karácsonyfával kedveskedett a vendégeknek, a tűlevelek valami plüss-szerű anyagból készültek. De voltak rajta gyertyák, díszgömbök, csillagszóró, szaloncukor és angyalhaj: illúzióját adta egy igazi karácsonyfának. Énekeltek, imádkoztak, majd nekiálltak bontogatni az ajándékukat. Fenn, a szobában vacsoráztak aznap este. Az orvos halászlevet szeretett volna, ehelyett valami hal-levet kaptak, híg volt, nyomokban sem emlékeztetett az igazi halászlére. Magyaros túróscsuszára is leadta a rendelést, a túróscsuszát azonban a szállodai konyha nem ismerte. Stíriai metéltet hoztak helyette, meg lehetett enni.

A két ünnep között az egyik reggel Ethel a hallban, a szálloda nagy karácsonyfája alatt találkozott Emiliával és Ivettel. Meg volt beszélve, hogy együtt mennek át az uszodába. Úsztak egy jót, majd a lépcsőkön felmentek a női napozóba, levetették a fürdőruhájukat, és kifeküdtek a napra. Egymás mellett hevertek a fehérre mázolt, alacsony napozópadokon, rajtuk kívül más nem tartózkodott a női napozóban. A lányok finom, illatos napolajjal kenték a bőrüket, Ethelnek is odakínálták. Soha nem próbált még ilyet, most felült és bekente a testét Emilia napolajával. Mindkét lánynak nagyobb melle volt, szépek, teltek, kerekek.
-Sokkal nőiesebb az alakjuk van, mint az enyém -állapította meg magában kicsit irigykedve - én túl sovány vagyok!
Ezer ágra tűzött a nap, perzselte a bőrüket. Időnként egyik vagy másik lány beállt a zuhany alá, aztán vizes testtel visszafeküdt a padra.
-Te nem nyírod ott? - kérdezte egyszer csak Ivett felpillantva fektéből.
Ethel zavarban volt. Ő feküdt középen, jobbján Ivettel, balján Emiliával. Nekik kicsi, szabályos fekete háromszögük volt, csinosabb, ápoltabb, mint az ő aranybarna bozontja.
-Nem - mondta - azt se tudom, hogy kell.
-Na, ne!
-De, tényleg!
Emilia nevetni kezdett.
-Pedig nem bonyolult, ollóval megstuccolom kicsit, aztán körben kiborotválom. Akarod, hogy megmutassam?
-Most?
Emília még jobban nevetett. Mindkét lány nevetett, végül kínjában Ethel is elkacantotta magát.
-Csodát! Nincs nálam sem olló, sem borotva. Csak nem képzeled, hogy a strandra magammal hozom! De, ha ebéd előtt átjössz, megcsinálom a tiedet is olyanra, mint az enyém.
-Hát...nem tudom.
-Hidd el tetszeni fog a fiúdnak!
Ethel elkomolyodott.
-Nincs fiúm!
-Nincs? - a lányok vihogtak. -Az hogy lehet?
-Úgy, hogy nincs!
-Ja, persze - mondta dévajul Emilia, Ivetthez célozva szavait, -Ethel a vadonban nőtt fel, pi, pi. De hát ott is élnek férfiak! Csak felszedtél tán egy jóképű vadembert, egy indiánust!
-Hülyék vagytok!
-Milyenek az ágyban az indiánok? Nagy nekik a tudod mijük?
Kezdett elfajulni a dolog, Ethelnek ez már nem volt inyére. Felállt, körbe tekerte magát a törülközőjével.
-Szervusztok.
-Szervusz. Megsértődtél?
-Á, dehogy. De már túl erős a Nap.
-Átjössz akkor később? -kérdezte Emilia ujjával az ollót utánozva.
-Nem tudom, még gondolkodom rajta. Ma biztos, hogy nem, talán majd holnap.

De aztán még aznap délelőtt átment. Emilia levágta a fanszőrzetét és kiborotválta, hogy szabályos háromszög alakú legyen.
-Nézd meg magad a tükörben! - mondta, amikor kész lettek.
Ethel odaállt a tükör elé. Jól sikerült, tetszett neki.
Eszébe jutott még egy dolog.
-Figyelj csak. A hónaljszőrötöket nem szoktátok levágni?
-Á, az nem divat. Esetleg a tetejéből egy kicsit, hogy ne legyen túl hosszú.
Látva Ethel értetlen tekintetét, vigyorogva hozzátette:
-Tudod, a férfiak megnézik a nők hónalját, hogy milyen színű a szőre, göndör-e meg ilyesmi, és az alapján következtetnek a... tudod mire. -Felnevetett. -Valahogy el kell adnunk magunkat...
-Értem - mondta Ethel elvörösödve. És köszönöm. Azt is, hogy beavattál a divat rejtelmeibe.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2017-04-23 07:51:53

válasz black eagle (2017-04-22 20:36:00) üzenetére
Kedves Sas! Köszönet az értékes észrevételekért. De Ethel kalandjai az új társasággal még folytatódnak! Szeretettel várlak a továbbiakhoz is. Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
932
Időpont: 2017-04-22 20:36:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Előbb már azt fontolgattam, milyen kiadós, tartalmas részt szervíroztál, de aztán a végére mégis támadt egy kis hiányérzetem. Hiszen három fiatal lány, kettő nem is egy erkölcsi etalon, és egymás fanszőrzetével foglalatoskodnak. Azt vártam volna - az eddigiek alapján -, hogy Ethelnek ez egy újabb emlékezetes, forró élmény lesz, amelyből megint csak valami önmeghasonlás peremére sodródva tud kikecmeregni. De ezt most röviden ábrázoltad.
Persze a történet továbbra is töretlenül jó, különösen a Dr, Voght-ra kitérő bekezdések megfogalmazásai tetszettek, azután a távoli Königsberg és Manaus összehasonlítása; nagyon olvasmányos.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2015-04-03 09:48:42

válasz eferesz (2015-04-02 19:38:19) üzenetére
Szia Efressz! Hát ne is!!!:) Menj inkább vissza a politikai helyzetet leíró részhez, az ártalmatlanabb:) Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2300
Időpont: 2015-04-02 19:38:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Bele sem merek gondolni...
:)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2015-04-01 19:16:14

válasz Susanne (2015-04-01 10:38:18) üzenetére
Szia Zsu!

Én is kellemes ünnepeket kívánok Neked, tarts velem a folytatásokban is. (Vége felé járunk) :(

Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2015-04-01 10:38:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
:) Szia Laci !
Alakulnak a dolgok, ez a rész is fergetegesen jó, úgy ahogy megírtad:)
Nagyon tetszett, várom a folytatást.
Kellemes ünnepeket kívánok :)
Szeretettel: Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2015-04-01 08:43:35

Sejtettem, h ezt szeretni fogod, ismerve a lelkivilágodat!:)) (Olyan, mint az enyém, he, he) Köszönöm! -én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2015-03-31 22:47:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Na, ezt már szeretem Lacikám! Üdv. István

Legutóbb történt

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Korai című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)