HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 48 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51226 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2015-03-31
A nyúlcipőTavasz. Húsvét... Húsvét. Tavasz... Mindig összetartoztak. Úgy kezdődött az életem, hogy tavasz volt. Aztán úgy folytatódott, hogy Húsvétra mindig tavasz lett, különösen a gyerekkoromra igaz. Akkor még voltak igazi tavaszok. Vagyis, csak igazi tavaszok voltak. Nem ilyenek, mint most. Egyik nap ragyogó napsütés, enyhe idő, végre fellélegezhetünk, hogy megjött a várva-várt... itt van... hurrá! Aztán másnap vad szél tombol, csakhogy fel nem lök bennünket, talán az eső is zuhog, imitt-amott havazik... aztán újra szelídül... majd megint támad... napokig nem látjuk a Napot, ilyen-olyan frontok ütnek, vágnak bennünket kupán... egyszer a fejünket fogjuk, másszor a csontjainkat fájlaljuk... Hová lettek a régi tavaszok? Az igazi tavaszok? Már csak az emlékeinkben élnek. Gyönyörű tavasz volt akkor is. Kellemes meleg, langyos szellő cirógatott, a fákon a lomb friss, üde volt, a gyümölcsfák virágba borultak, a búza erőre kapott, hiszen dédelgette a hótakaró eleget, aztán amikor megszabadult tőle, nőni akart! Nőtt, és gyönyörű zöldbe borította a határt. A füves rész is szépséges volt a tanya körül. A zöld fű imitt-amott már a térdemig ért, de teli volt virágokkal. Nyílt a pitypang, a százszorszép, gólyahír, és valami apró kék virág, ami olyan volt mint a nefelejcs, csak az éppen vadon nőtt, és amilyen apró virágocskák voltak, olyan pazar színben pompáztak. Ezen a szép tavaszi napon a Húsvétra készülődtünk. Azonban ezúttal, dupla ünnep volt nálunk, mert a Húsvét éppen a születésnapomra esett, március huszonnyolcadikára. Ez volt a harmadik születésnapom. Édesanyám egész nap sütött, főzött, én meg természetesen ott tébláboltam körülötte a konyhában. Nem mintha sokat segítettem volna, viszont nagyon sokszor megkérdeztem, mikor jön már a nyuszi? Estefelé apával mentem fészket készíteni, hogy legyen hová rakni a tojást a nyuszinak. Füvet téptünk, azután én kiválasztottam egy nagy akácfát, hogy annak a tövében helyezzük el a fészket. Apa megmutatta hogyan kell a fészket csinálni, és azt mondta, készítsek minél többet, hátha akkor több ajándékot rak bele a nyuszi. Biztatott, hogy ott arrább a búzában is legyen fészek, hátha nem merészkedik ilyen közel a házhoz az a nyuszi. Bele jöttem a fészek készítésbe, s mire besötétedett, legalább tíz fészek várta a nyuszit. No meg én... Engem anya ágyba dugott. Azt mondta hagyni kell a nyuszit, nem állhatok őrt a fészeknél, mert akkor nem merészkedik oda és nem hoz semmit. Persze, elhittem, miért is ne hittem volna, úgyis korom sötét volt már, nem is láthatnék semmit... Vajon miért éjjel jár a nyuszi? Ezen töprengtem, amíg álomba nem merültem. Reggel, még alig virradt, már talpon voltam, látni akartam mit hozott a nyuszi. Kis kosarammal indultam, hogy összeszedjem a piros tojást. Közben csatlakozott anya és apa is, amint észrevettek. Egyenesen a búzába futottam, ami nekem térdig ért már, és a harmatos búzától csupa víz lett a lábszáram. A reggel hűvös volt, de ki törődött most azzal, csak gyűjtöttem a szebbnél szebb színes tojásokat, egyik fészekben piros volt, a másikban kék meg sárga, a harmadikban zöld, és persze maradtak fészkek üresen is. Hanem a nagy akácfa alatt volt a fészekben egy csokinyuszi és csibe is a tojások mellett. Meg is telt a kosárkám, indultam volna be a házba, de anya megkérdezte. - Miért csináltál ilyen sok fészket? - Apa mondta, ha sok fészek lesz, több ajándékot kapok. - Anya lesújtó pillantást vetett apára. - Apa, ugye ebből a tojásból kelt ki a kis csibe? Apa, miért vette el a nyuszi a tyúktól a tojást? Apa, miért a nyuszi hozza az ajándékot? - tettem fel a kérdéseket egymás után, nagyon komolyan. Apa benne volt a pácban. Egyfelől anya nézett rá sandán, másfelől én ostromoltam kérdésekkel. Azonban, ezúttal is kivágta magát. - Azért kislányom, hogy ha apa nyakán szorul a hurok, akkor fel tudja venni a nyúlcipőt! - s ezzel futásnak eredt a gyepes úton. Álltam, néztem utána, majd elkiáltottam magam. - Apa, mi az a hurok? Mutasd, milyen a nyúlcipőd... Évtizedekkel később, amikor a kisfiammal együtt vártuk a húsvéti nyuszit, édesapám megkérdezte: - Felkészültél, mit válaszolsz a fiad kérdéseire? - Követem a példádat, Apa! Maradok a nyúlcipőnél. Az legalább emlékezetes marad. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A bárka mellett című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Cica- mica című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (6/8) címmel Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Anyám című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Cica- mica címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |