HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 47

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: ZsoltiFeltöltés dátuma: 2015-04-01

"Szórakozás"

Korán esteledik. A táj már koraeste levetkőzi kontúrjait a félhomály szürkületébe. Gyors vetkőzés után már az est fedi őket, s nászuknak a pirkadat, mint gonosz mostoha vet majd véget. Valamikor ilyen tájt indulhattam el, mikor a kontúrvesztett, pucér táj épp felajzott alkonyatának ölébe zuhant. Esteledett.

Az öngyújtó pattanása után meleg cigarettafüst önti el a tüdőmet. Végre. Rég óta rá akartam gyújtani. Lefelé a lépcsőházban a lépcsők folyamatos kopogása közt is csak ezt az érzést vártam. Mélyet szívok, két másodpercig lenn tartom a mocskot, majd visszaadom a világnak. Önpusztító élvezet... mint megannyi más. Habzsolom. Az utca végén hanyagul lövöm el a csikket. A rögtönzött hullócsillagot nézve csak a cipőm monoton, tompa kopogása az, ami a valósághoz szegez. ... Elmém próbálja szegezni a realitás tuskójára. Pedig szállni jobb. Irigylem az elszabadult luftballonokat. Bár a szél játékai, mégis abban a pár percben, míg el nem durrannak minden az övék. Saját teremtőiket látják, az embert magát, fentről, emelkedve felfelé. Csodás halálsoruk végén elérik tűrőképességük határát, majd egy pattanással adják át magukat a semminek. Talán egy gyermek megsiratja őket... Oly mindegy.

Lépdelek előre, bár célom nem jön közelebb. Nincs célom. Csak megyek. Kopp-kopp. Séta. A lábam épp felszínes barátokhoz visz. Egy újabb olyan este felé, ami csak kitölt,de nem szórakoztat. Én szórakoztatok. Kívül vigyorogva, jókedvvel, de belül unott arccal, leszegett fejjel várva a végét. És, hogy miért megyek? Még ez is jobb, mint önmagammal összezárva otthon.

Vidáman köszöntöm az embereket. Mosolyom hol őszinte, hol nem. Az övék őszintének tűnik. Az enyém irigy. Mindenkit az új életéről kérdezek. Mindenki halad valahová, menetel a saját útján, a saját céljai felé. Őszintén akarok örülni, de nem tudok. A sok jó történet hallatán azt kérdezem magamtól hogyan hagyhattam, hogy kitépjék belőlem a régi életem. A mosolyom, a jó kedvem, az ambícióim, mindenem, ami voltam. Hagytam elmenni. Visszavonhatatlanul feláldoztam a mostani semminek. Az űr nem töltődik, a seb sajog. Állok becstelen szajhaként, saját magam megerőszakolásának súlya alatt, és most égetek magamra skarlátbetűt évek munkájának zárpecsétjeként. Halkan gratulálok a teljesítményemhez. A pultnál már erősebb italt rendelek toromra. Kimegyek a többiekhez.

Az öngyújtóm már vagy tizedszerre pattan két óra leforgása alatt. Rákos emberekre gondolok, miközben szívom az első slukkomat. A bűntudatom hamar oldja a számba tóduló sör. Halk fohászt küldök bárkinek, aki fenn van, hogy ne így emésszen el, majd visszakapcsolódom a beszélgetésbe. Nosztalgia van. Piás sztorik. Töltjük az időt. Sikerül. Hat az ital.
Látszatderű.

Hazaindulok. Egyedül, ahogy jöttem. A zene templomába menekülök bűneim elől, de csalfa isten a muzsika is,.. Mindig csak a jókedvűeket karolja fel. Tép, szaggat fel minden emléket egy-egy dal. A lábam már össze-vissza lép. Lassabban haladok, mellkasom szorul, agyamra a mámor démona telepedett. Komor arccal megyek a megszokott úton. Vidám zenét keresek, hogy enyhüljön. Hasztalan. Kedvesen mosolygom a velem szembejövő fiatal párra. Irigylem őket. Valahonnan ismerősek...
Lassan hazaérek.

Az ágyamban fekve várom az enyhet adó álmot. Nem akarok semmire gondolni, sőt senkire sem akarok gondolni, mégis tele a fejem mindennel, és mindenkivel. Kellene még egy cigi, vagy egy lány, aki enyhítené mindezt. A cigihez késő már, lány sincs. Ekkor szemembe kacsintott a hajnal, az a gonosz mostoha. Én kicsit kárörvendve félmosolygom, tudván, hogy a napszakok aktusa megszakadt. Így jártam az őrület mezsgyéjén, s teszem néha most is...
Holnap kezdem újra.

Egy durcás huszonéves fiú helynemtalálása ott, ahol eddig helye volt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2015-03-15
Összes értékelés:
40
Időpont: 2015-04-06 04:05:47

válasz Finta Kata (2015-04-05 17:24:28) üzenetére
Drága Kata!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, véleményed pedig pláne! Soraid nagyon jól estek! Az, hogy nevetned kellett ott, az jogos. Örülök, mert átment. Én is nevettem akkor... az, hogy miért már más kérdés. :)
Szeretettel: Zsolti! :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2015-04-05 17:24:28

Kedves Zsolti!
Érdeklődéssel olvastam különlegesen - szépen - megfogalmazott "szórakozásodat". Mindig így írsz. Különleges a stílusod. Szinte költői szavakkal, mégis próza. Ritkán olvasni ilyet.
Amikor a vége felé "A cigihez késő már, lány sincs." mondathoz értem, nevetnem kellett. Pedig nem is olyan vicces az egész, bár van benne némi humor is.
A mosolyogni szó mégis csak ikes ige, ezért elgondolkodtam rajta, mert érdekes, mégis jobban illik hozzá a mosolygok, mint a mosolygom... Van ilyen is, pl. a hazudni is ilyen!
Nekem így az egész írás, ahogy föltetted.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2015-03-15
Összes értékelés:
40
Időpont: 2015-04-05 14:44:26

válasz Németh István (2015-04-05 08:07:03) üzenetére
Kedves István.
Köszönöm a véleményed, van benne valami, de nekem tetszik ott,ahol van. :D
Barátsággal: Zsolti! :)
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
184
Időpont: 2015-04-05 08:07:03

válasz Zsolti (2015-04-05 00:00:25) üzenetére
Szia!
Magában a bekezdésben nincs gond, csak más a nyelvezete, más a témája (bevezető, de elüt a tartalomtól) mint az írásod többi részének. Nekem olyan mintha két különálló írást raktál volna össze.
Üdv: István
Alkotó
Regisztrált:
2015-03-15
Összes értékelés:
40
Időpont: 2015-04-05 00:00:25

válasz Németh István (2015-04-04 13:29:12) üzenetére
Kedves István!
Köszönöm,hogy olvastál,és, hogy véleményeztél. Mi a baj az első bekezdéssel? Mi nem tetszik benne?
Barátsággal: Zsolti! :)
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
184
Időpont: 2015-04-04 13:29:12

Szia!

Egész jó, kerek kis történet. Az első bekezdés nélkül...

Üdv: István
Alkotó
Regisztrált:
2015-03-15
Összes értékelés:
40
Időpont: 2015-04-03 20:31:56

válasz dodesz (2015-04-03 18:58:01) üzenetére
Kedves Dodesz!
Leesett,hogy nem engem minősítettél Petőfinek :D :D A ragozásra figyelni fogok!
Barátsággal: Zsolti :D
Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1145
Időpont: 2015-04-03 18:58:01

válasz Zsolti (2015-04-03 18:50:07) üzenetére
Jaj, Zsolti!
Eszemben sem volt Téged hasonlítani Petőfihez! Az elmúlás mikéntjét annál inkább! :)
Tudod!: " Ne ily halált adj Istenem! Ne ily halált adj énnekem!"
Egyébként egy megjegyzés: valakire nem "mosolygom", hanem mosolygok! Alanyi ragozás!
Viszont ha valaki öltözékét "megmosolygom", az tárgyas ragozás.

Harcos üdv.: dodesz
Alkotó
Regisztrált:
2015-03-15
Összes értékelés:
40
Időpont: 2015-04-03 18:50:07

válasz dodesz (2015-04-03 07:38:28) üzenetére
Kedves dodesz!

Köszönöm,hogy olvastál,de Petőfihez nagyon kicsi vagyok. :)
Barátsággal: Zsolti!
Alkotó
Regisztrált:
2015-03-15
Összes értékelés:
40
Időpont: 2015-04-03 18:48:35

válasz nincsennevem (2015-04-03 07:11:58) üzenetére
Kedves nincsennevem!
Tisztelettel köszönöm, hogy olvastál, véleményed pedig nagyon jól esett, köszönet azért is! Jól látod a dolgot, valami olyasmi érzés és gondolathalmaz hozta elő ezeket a sorokat.
Barátsággal: Zsolti!
Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1145
Időpont: 2015-04-03 07:38:28

válasz nincsennevem (2015-04-03 07:11:58) üzenetére
Akár csak Petőfi! :)
Alkotó
nincsennevem
Regisztrált:
2008-06-26
Összes értékelés:
75
Időpont: 2015-04-03 07:11:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon jól felfestett nihilista kép, utalásokkal, szerintem jó lett. :)
"Halk fohászt küldök bárkinek, aki fenn van, hogy ne így emésszen el" Ez a mondat tetszett a legjobban, ami igazán megragadja a lényeget. Azaz, az önkábítás a magány, a céltalanság által okozott űr, kín tompítására szolgál, így nem is a haláltól, hanem a további szenvedéstől tart csak a beszélő. Azaz, nem azért fohászkodik, hogy ne eméssze fel még egy ideig, hanem "hogy ne így".

Legutóbb történt

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Mezőaranytáncolt ébredés címmel a várólistára

medve bejegyzést írt a(z) Noktürn című alkotáshoz

medve bejegyzést írt a(z) Apa sokat dolgozik című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Szirják Györgyi bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (8/8) címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Kezdettől fogva tudtam című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)