Auf dem abendlichen Friedhof

Die stillen Feuer der Laternen
verwandeln sich zu Bodensternen,
wenn durch der Gräber Reih und Glied
die Dunkelheit des Abends zieht.

Du spürst der Stille eignes Wesen,
beginnst die Meißelschrift zu lesen
auf Marmor und gesägtem Stein
und fühlst dich plötzlich nicht allein.

Die Luft trägt keine Spur des Leides,
kein Hader schwingt da mit, denn beides
ist fremd an diesem Schweigeort.
Mit dieser Tröstung gehst du fort.
_________________________________


Este a temetőben

A mécsesek némán lobognak,
földi másai csillagoknak;
majd est sötétje érkezik,
s elrejti sírok ezreit.

Egy másik "élet" csöndjét érzed,
ha olvasod a kőbe vésett,
márványba mart feliratot.
Magányos többé nem vagy ott...

A légben nyoma sincs a búnak,
viszálykodásnak, háborúnak,
ez itt - a hallgatás hona.
Ilyen vigasszal mész tova...