A csillogó szemedet

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kedves István!

Jó olvasni ilyen szép történetet, mert a gondoskodást, a szeretetet, ragaszkodást testesítetted meg vele. Igen, Ady is hasonlóan érzett, amikor írta a versét.
Jó volt olvasni. Ötöst érdemelsz, de én abbahagytam, s le is szavazták a csillagozást, végül mégis megmaradt. Csillagok nélkül is ki lehet fejezni az elismerést.

Szeretettel olvastam: Kata

Regisztrált:

Összes értékelés:

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szép! Az meg, hogy másnak is átjött, még szebb! Én most itt csak nem rég kezdtem el újra irodalommal foglalkozni, szóval van ami nem ugrik be, de azzal ne foglalkozz. Nem az a lényeg, hogy kinek nem esik le, hanem, hogy kinek igen.

Így az öt pont még jogosabb.

Na, ezt nem gondoltam volna, ez így eddig, messze a legjobb amit írtál, nagyon jó! :)

Regisztrált:

Összes értékelés:

válasz dodesz (2015-04-06 09:59:15) üzenetére

Szia!

Köszi az elismerést! Nehéz szülés volt, de úgy látszik megérte, sikerült.

Üdv: István

Regisztrált:

Összes értékelés:

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Nos, kedves István!
Pontosan Ady versére asszociáltam, írásodat olvasva. Márpedig, ha így van, akkor valószínűleg egész jól fordítottál versből prózára. :)
Gratulálok!

Üdv: dodesz

Regisztrált:

Összes értékelés:

válasz nincsennevem (2015-04-06 09:08:57) üzenetére

Most illúzióromboló leszek. A mű alapgondolata nem tőlem származik. Írástechnikai feladatot adtam magamnak, versből próza. Az eredeti mű:

Ady Endre: Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkezem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Regisztrált:

Összes értékelés:

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szokatlan érzelmes novella ez tőled, na de nem baj az. :)

Érdekes, hogy a törődés, szeretet, kötődés érzését a féltelek szóval foglalod össze, fejezed ki. Nem mintha nem lenne elég leíró, bár nekem ez egy kicsit a személy erejével szembeni bizalmatlanságot is jelenti. Úgy tűnik, bizonyos szavakhoz mindenki más érzelmeket társít.

Az évszak toposzaidat szépen leírod, és itt, pont emiatt van egy (szerintem) hiba. Azaz, ha az évszakokat úgy használod, mint az évszak toposzokat, akkor ebben az esetben az életünk telébe érkeztünk rész nem egészen szerencsés, hisz a tavasz a kikelet, a nagyon ifjú kor, a nyár a fiatal-középkorú időszak, az ősz az idősödő, és az idős kor (a haj is ősz lesz ugye ilyenkor), tehát a tél már maga a halál. Így életünk telét leginkább koporsóban töltjük.
Tudom, hogy arra gondoltál, hogy majd december végén jár le az év, úgymond, de ezek a toposzok (emlékeim szerint) így működnek. Persze, lehet, hogy nem nekem van igazam.