HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45136

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2015-04-05

Utazás, a szeretet és együttműködési effektus

III. rész: Időjáték
- Itt vagy, Kicsim?
- Igen, vagyok, Veled, megjöttem, itt vagyok.
- Tudod, megijedtem, nem jössz, és én egyedül maradok most is. Az alagútban, ahogy ti egymás közt nevezitek. Voltam már egyedül régebben is. Volt sokszor, hogy vártalak, és nem jöttél, nem jöttél! Pedig megígérted! Annyira-biztosra ígérted! Álltam egész délután az ablaknál, percenként néztem az órát, sokszor odafutottam a telefonhoz, hátha rosszul tettem le, te meg hívsz valahonnét. de nem hívtál!
- Tudom, vártál esős vasárnap délután, esett, egyre csak esett!
- Kamuzol megint. Esett itt egyáltalán valaha eső? Láttál valaha ott szivárványt: Az emberek itt azt se tudják mi az!

***



- Két tanácsot tudok adni! Az elsőt nem hiszem, hogy megfogadnád, de azért elmondom. A legjobb az lenne, ha dezertálnál, mentenéd őt. Amúgy, nem hiszem, hogy bármitől is berezelnél, nagyon jól ismerjük már egymást. De őt félted, ezt nagyon meg tudom érteni. A másik tanácsom: ne siessetek, ne menjetek túl mélyre. Egy órát kell kibírnotok. Ismerem a protokollt, szigorúan tiltja, hogy valakit egy óránál hosszabb ideig odalenn hagyjanak. Mindenkit vissza kell hozniuk - ez előírás. És semmiképp ne engedjétek el egymást, játszatok az Idővel! - Roger elpöckölte a csikket, és nagyon fáradtnak látszott.

***


- És akkor haragos lettél, aztán megutáltál. Tudom, megérdemlem. És arra gondolsz most magadban, velem sokszor még jobban egyedül vagy, mint amikor régebben magad voltál, és nem tartoztál senkihez. Az eső egyre csak esett, szürkült akkor, tudom, kicsim, annyira tudom, aztán besötétedett, elszomorodtak az utcai lámpák is, és egyre jobban meggyűlöltél. Nem fog többször előfordulni, megígérem. Sose hagylak magadra.
- Kamuzol kicsim, rendületlenül. Nagy mesemondó vagy, ez megint a mesemondó meséje csupán. Abba biztos vagyok, hallgattál valakivel esőt, bújva össze, ahogy az dobolt a tetőn, és rettegtél a hajnaltól, elválástól, mi együtt csak homokvihar zúgását hallgattuk, aztán elaludtál, és mire felébredtél, nekem már munkába kellett mennem.

***

Meg, tudod, voltak rég
ezernyi hangok,
voltak rég huncutul,
oly kedves,
mosolygós hangjegyek!
Bánom sajnálom,
tévedtem el
csak az én az Időben,
nélküled én,
és most már semmit se tehetek.
(Nélküled én.)


***



Na ja, én már ilyen vagyok, kicsit mesélek, most jut eszembe: nincs, nem lehet kés, hús nélkül, amibe belehasíthat, és ugyan, mit érne a civódás kibékülés nélkül, lenne értelme a fénynek árnyék híján, ugyan, mit érezne a zene csend nélkül? Erre gondol épp most a mesélő, no meg, gondol arra is, ugyan mi értelme lenne a mesének, ha nincs, aki hallgassa, vagy senki sincsen, aki netán elolvasná? Lenne értelme mesének, olvasó nélkül, ki hallgatná, figyelné, vigyázná a mesemondó szánalmas meséjét? Ha senki se mosolyodna el? Senki se. Ha nem lenne senki, aki várná a folytatást? Mindegy, azért csak folytatom, csak legyen Időm!

***



Unottan ültek akkor az oktató kabinetben. A "tudós-ember" meg magyarázott.
- Uraim! - kezdte. Önök sikeres emberek. Nincs olyan földrész, ahol ne lettek eddi
g bevetésen, és eddig még mindig visszatértek. Eddig...

Alacsony volt az a "tudós-ember", inkább csak szóvivő lehetett, de valójában nem ezért volt undorítóan ellenszenves, csak látszott rajta, tévedhetetlennek tartja magát, az is volt - látszott rajta, rég beképletezte már a maga számára a világot, meg elégedett ezzel - ezért aztán azonnal meg is utálták. Valójában sajnálniuk kellett volna őt szánalmas, beparaméterezett, gond nélküli életével, csak hát - volt már gyakorlatuk ebben, erre képezetik ki őket, hogy megérezzék, megsejtsék a veszélyt.

***



Haladtak lassan lefelé, el nem engedték egymást, halkan beszélgettek közben. Volt ez a beszélgetés csak olyan, senki számára se hallható suttogás, valójában nem hangzottak el szavaik, csak gondolataik kapcsolódtak össze, kerülgették, próbálgatták egymást, volt gondolataik találkozása olyan, mint két csigabiga közeledése egymáshoz, ahogy kinyújtják szarvacskáik, aztán gyorsan húzzák vissza, nehogy (jaj), csak nehogy kiadják maguk addig az érzésig, amíg, ki nem tudják mondani:

- Szeretlek.
- És akkor haragos lettél, aztán megutáltál. Tudom, megérdemlem. És arra gondolsz most magadban, velem sokszor még jobban egyedül vagy, mint amikor régebben magad voltál, és nem tartoztál senkihez. Az eső egyre csak esett, szürkült, tudom, kicsim, annyira tudom, aztán besötétedett, elszomorodtak az utcai lámpák is, és egyre jobban meggyűlöltél. Nem fog többször előfordulni, megígérem. Sose hagylak magadra.
- Tudod, olyan furcsa, hogy olvashatunk egymás gondolatainkban. Kalandozhatunk, kedvünk szerint.
- Épp ezért csak kellemes dolgokra kell gondolnunk. Nem kell sietnünk! Ráérünk, ráérünk Kicsim! Van IDŐNK!
- Alig ismerlek, alig ismersz szívem! Lassan kezdek rájönni!

***



- Uraim! Eddig még mindig visszatértek. És higgyék el! Szerencséjük volt szerencse csak, csupán és semmi több. A legjobb fegyvereik vannak, az egész világon, meg van logisztika de ez kevés. Nagyon kevés! A kommunikáció! Tudják, a kommunikáció. Ez a legfontosabb fegyver, és az önök segítségével tovább fejleszthetjük - és, hogy nyomatékot adjon szavainak, rácsapott az asztalra. (Akkor többen felriadtak az alvásból.)

- És uraim! Ne gondolják, hogy ez a bevetés, kevésbé veszélyes lenne, mint bármely eddigi kalandjuk - ők meg egyre jobban utálták.

- Szigorú együttműködést követelek, és, ha így tesznek, akkor nem lesz semmi baj. Vigyázni fogunk magukra, de tudniuk kell, a kísérletek még kezdeti stádiumban vannak.

- Mekkora egy pöcs - súgta Roger, és összevigyorogtak...

***



(Hiba volt felfedezni az alagutat. És még nagyobb hiba volt, az, hogy a vezetés eldöntötte: mindenképp körül kell ott nézniük. És a tudósok nagy lehetőséget láttak az ügyben, no meg persze a hadügy is ráharapott... Mert fantáziát láttak abban, ha a "kritikus" helyzetekben - tudjátok arról van szó, mikor az Államok "segíteni" kíván az elmaradott társadalmakon, gyorsítani kívánja a történelmet, meg az IDŐT és épp ezért, bizonyos embereket kiiktatni szándékozik, másokat meg pozícióba helyezni - akár távoli emberek gondolatai összekapcsolódnak, kritikus helyzetben, szavak, nélkül is tudnak kommunikálni. A kritikus helyzeten természetesen a bevetéseket értették.)

Porosak, karcosak már azok a régi lemezek, amit a barátjával hallgattak együtt azokba' a régi szép Időkben.

/folyt. köv./

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1172
Időpont: 2015-05-22 00:12:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Azok a szép napok.....csak arra gondolok......

Szeretettel gratulálok íráodhoz, Túlparti : Noémi
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
585
Időpont: 2015-04-17 21:49:24

válasz Kőműves Ida (2015-04-16 09:45:05) üzenetére
szia Ida!
a mese mindig a fantázia szüleménye, bocs, ezt magad is tudod
és kösz, hogy olvasitál
üdv:
túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5084
Időpont: 2015-04-16 09:45:05


Csak most jutottam ide... de nem bántam meg.
Azon töröm a fejem, hogy talán nem is jó kategóriába soroltad, ugyanis nem mese ez, inkább fantázia szüleménye. Nagyon jól beleéled magad. Tetszik, hogy olyan részletesen foglalkozol minden gondolattal, jók a párbeszédek... Egyszóval tetszik. Várom a folytatást! :)

Üdv. Ida

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Szendrey Júlia: Öregségem / Mein Alter címmel

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Úgy hordjalak címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/8. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/6. című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 17. fejezet című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Jó tanács című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ők heten című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bal- eset címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Hisz az árnyak nagyra nőnek... című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Drótszamár (Rögtönzések) című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Minden időben címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Holtomiglan holtodiglan című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Őszi fanyarka című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Ők heten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)