HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 43

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2015-04-07

A gyilkos

"Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!"
(Charles Reade)
Margó savanyú, szótlan vénlányként élte egyhangú csendes életét, nem barátkozott senkivel. Az ismerősei, mosolyt sohasem láttak az arcán megvillanni, pedig ha otthon a kutyájával játszott, még hangos nevetésre is képes volt. Magányosan élt mióta az édesanyja eltávozott az élők sorából, csak a közeli kisboltba járt, és dolgozni a városi kórházba, ápolónőként kereste a kenyerét. Haját mindig rövidre nyíratta, szinte már férfiasra. A legzordabb időben sem viselt sapkát, csak farmert és pólót hordott, télen egy szürke rövidkabátban járt, inkább biciklizett, mert gyalogolni csak a munkahelyén szokott. Megbízható, pontos és tapasztalt ápolónőnek mondták a munkatársai, és a betegek szerették. Már majdnem negyven éve dolgozott a sebészeti osztályon, még egy év és nyugdíjba vonul. Fogalma sem volt, hogy akkor mit kezd majd a felszabaduló szabadidejével.. Gondolkozott. talán házi idősápolást vállal, de ehhez nem igazán volt kedve már, elég volt ezt negyven évig csinálni. Legszívesebben gyerekekre vigyázott volna, de ettől félt - nem volt benne gyakorlata. Mégis folyton gyötörte a vágy, egy puha kicsi kéz, egy boldog csengő gyermekkacaj után. Nem hitte, hogy sikerülhet, mersze se lett volna hozzá, és nem is érdemli meg az ilyen munkát, mert én egy gyerek gyilkos vagyok -gondolta keserűen. Az anyja nevezte így, ha mérges volt rá, és az anyja bizony sokszor haragudott rá. Apró gonoszkodásokkal bosszantotta, ha morcos kedvében találta, amikor hazaért. Például hangosan zörgött a konyhában, amikor éjszakás volt. Kritizálta a külsejét, a munkáját, és szerette volna ráerőszakolni az akaratát is, de az nem ment, ekkor hetekig morgolódott.
Igen - merengett keserűen - két gyerekem lehetne, de nem tartottam meg őket. Az első nagyon fiatalon jött, még csak tizenhét éves múltam, az érettségi előttem volt. A fiú is velem egykorú volt, hát nem tarthattam meg. Anyám, nem is engedte volna. Nagy lett az én büntetésem otthon, mert vagy egy évig ribancozott a mama. Apám, meg csak csóválta a fejét, és azt mondogatta: - ezek a mai fiatalok, már nem olyanok, mint mi voltunk, meggondolatlanok. Kerültem az ismerkedést, otthonülő lettem, és a barátnőim lassan elhagytak. Meghívtak az esküvőjükre, de csak irigység és szomorúság uralta a lelkem, nem tudtam vigadni.
Már huszonöt is elmúltam, amikor utolért a szerelem, de ez sem olyan volt, mint a többi lánynál, bujkáltunk, mert a szeretett férfinak családja volt. Ígérgette, hogy elmondja otthon, és elválik, majd összeköltözünk. Én hittem is meg nem is. A fiait nagyon szerette. Abban az időben nem voltak fogamzásgátló pirulák, mint manapság. Mostanában csak annak lesz babája, aki akarja, de a hatvanas években annak is lett, ha el nem vetette, aki nem akarta. Hát megint úgy jártam, mint tizenhét évesen, és éppen olyan ijedt voltam, mint akkor. Nem mondtam senkinek, de anyám éles szeme meglátta rajtam a változást, és észrevette az árulkodó reggeli hányásokat. Nem hagyott békén, nyúzott, fenyegetett, ki akarta csikarni belőlem a férfi nevét, kilétét, nem árultam el. A kapcsolatnak vége szakadt, már nem voltam a szeretett nő, csak gond, nagyon nagy gond. Kijelentette, hogy nem válik, vetessem el a babát. Minden porcikám tiltakozott ellene, de végül, győzött a józanész, és nem tartottam meg. Anyám nem értette, nem akarta érteni, hogy nincs férfi, vagyis olyan nincs, akit bemutathatnék, mint a gyerekem apja. Mást se halottam hónapokig, csak, hogy az utcabeli lányok, már mind férjhez mentek, és babakocsit tolnak, mert ez az élet rendje. Te még erre sem vagy képes, csak fölcsináltatod magadat, aztán megölöd. Gyilkos vagy! - üvöltötte sokszor. A szó, mely mélyen belevágott a lelkembe, megváltoztatott. Képtelenné tett a boldogságra, megkérgesített, csak a munkának éltem, és tettem a dolgom, mint egy robot.
Már nyugdíjasként, csak alkalmanként dolgoztam a kórházba, kisegítettem, ha beteg lett valaki, és a szabadságolás is könnyebben ment a beugrásaimmal. Egy fiatal nőt hoztak be, súlyos baleseti sérülésekkel, élet halál között lebegett napokig az intenzíven. Amikor lehozták az osztályra még sokáig nyomta az ágyat. Nagyon megszerettem, megismertem a férjét, a két pici lányát is. Egy este megkérdezte, hogy elmennék e másnap az óvodába, mert a férjének túlóráznia kellene, szükségük van a pénzre, de nincs senki, akit megkérhetnének. Az óvodába már szóltak, hogy más megy a gyerekekért. Elvállaltam, gondoltam, délutánig kialszom magam és estig eljátszok a gyerekekkel, míg értük jön az apjuk.
Délután már alig bírtam magammal, háromkor elindultam értük. A két gyerek boldog volt, hogy ilyen korán elviszem őket. Hazafelé megálltunk a játszótéren, egy kicsit homokoztunk, mászókáztunk, majd fáradtan hazaérve jól bevacsoráztunk. Az apjuk örült, hogy neki már csak a fürdetés és a mesélés maradt. E naptól kezdve sokszor vigyáztam a gyerekekre, míg az anyjuk fel nem épült, és utána is. Mivel csak egy nagymama volt, az is az ország másik felén, én lettem a pótnagymamájuk. Már iskolásak, a szünetekben sokat vannak nálam. Boldog vagyok, az élet egy picit kárpótolt, még ha nem is érdemeltem meg, és talán a sorsom mégsem lett olyan, mint egy gyerek gyilkosnak.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2015-04-12 12:24:39

válasz Finta Kata (2015-04-11 22:23:33) üzenetére
Pontosan úgy van manapság, ahogy írtad. Mi annak a világnak a gyermekei vagyunk, és jól ismerjük a régi erkölcsi értékeket, amelyek, nem mindig voltak jók, de sok tekintetben mégis azt tartom jónak. Például, abban időben falun nem loptak az emberek, ha valaki ilyet tett arra egy életre rásütötték a tolvaj jelzőt, de még a gyerekét is úgy emlegették, hogy annak a tolvaj....-nak a fia. Balkézről élni is bűn volt, de ezt én akkor sem tartottam annak, és a házasságon kívül született gyermeket sem, Igaz felnevelni, akkor is és ma is nehéz társ nélkül. Egyébként is egy gyereknek apára is szüksége van, de manapság több gyerek nevelkedik csonka családban, mint gondolnánk. Köszönöm, hogy olvastál.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12554
Időpont: 2015-04-11 22:23:33

Kedves Ibolya!
Bizony, előfordul, hogy valakinek ilyen szomorú sorsa lesz, akinek a saját édesanyja sem segít olyan nehéz helyzetben, mint amit leírtál. Nem csodálom, hogy megkeseredett, ráadásul, amikor kapcsolatba került egy nős emberrel, aki ígérete ellenére elfordul tőle, szomorú történet. Csak annyi jó benne, hogy végül mégis a véletlen közelébe hoz gyerekeket, akiket szerethet.
A mai fiatalok... Egy műsor van egy jogi műsor a televízióban, milyen könnyen, természetesnek veszik a futó kapcsolatokat. Legtöbb úgy végződik, hogy egyikük újabb kapcsolatot létesít, a másikat megcsalja, kezdődnek a perek mit adott egymásnak, ki tartozik, mennyivel. Mennyit változott a világ, szinte hihetetlen. S most milyen könnyű megszabadulni a nem várt magzattól.
Érdekes a történeted.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2015-04-11 21:24:22

válasz Selanne (2015-04-09 11:10:36) üzenetére
Igen Selanne változnak a korok és változnak az erkölcsök is. Magam részéről elítélem Czeizel Endrét, bár, ha a feleségnek és a szeretőnek így is megfelelt ez az élet, hát akkor nincs egy szavam se, hiszen mindenki a maga életét szenvedi. Az a régi, túl erkölcsös világ sem volt nyerő, de a mai erkölcsi szabadosság sem az. Igaz a mai gyermekvállalásnak is sok minden szab gátat, pl. pénztelenség, bizonytalanság, kényelem, karrier stb. Köszönöm a figyelmedet.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2015-04-11 21:15:52

válasz T. Pandur Judit (2015-04-09 16:38:28) üzenetére
Köszönöm Judit a figyelmedet. Valóban a mi lánykorunkban falun még egészen eltérő volt az erkölcsi megítélése a megesett lányoknak, nagyon nagy szégyen volt. A mai erkölcsi szabadosság sem jó, valahogy mindig átesünk a ló túlsó felére.Régen, főleg falun sok ilyen típusú anya élt, és ők voltak a falú jeles pletykafészkei is.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2015-04-09 16:38:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Hűha! Ez aztán ütősre sikerült.
Ha az ember lánya felcseperedik legokosabban teszi, ha éli az életét saját lehetőségei szerint, és minél messzebb az ilyen "kedves" mamáktól. Tudom akkoriban nem volt szokás még az sem, hogy a lány elmenjen otthonról, ha nem férjhez megy. Azért egy másik városban is akadt volna munka, és akkor ok az elköltözésre otthonról.
Hajjaj én is ismertem egy-két ilyen "kedves" mamát, akik tönkre tették a lányuk életét /mert hagyták a szerencsétlenek/.
Szépen megoldottad a végén a feloldozást. :)

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2015-04-09 11:10:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

A gyerekvállalás, mindig felelősségteljes tett volt. A megítélése más, és más koronként. Ami régen szégyen volt, az ma már elfogadott.

Leányanyának lenni, nős férfi gyermekét kihordani, hogy egészen közeli példát hozzak, Czeizel Endre házassága, és szeretői kapcsolatából megszületett két gyermek, párhuzamos kettős élet. Nem állítom, hogy remek, de van, aki így él, és akkorát nem is zakkan az ügy.

Az időskorban való ráébredés arra, hogy kár azért, mert nem hozott egy nő világra gyermeket, fájó lehet. Amikor egy lehetőség jő, egy új csillag születése is. Aki teheti éljen vele. Egy kisgyermek lélekgyógyír.

Selanne

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Csendekbe ír a végtelen címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Kis covid kalandom címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (7/8) címmel

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 70. címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pille és Katóka címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Az ősz... című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)