Már egyszerűnek kéne lenni újra,
sörködökben úszni fesztelen,
s nem önmagamtól félelembe bújva
számolni azt, holnap mi lesz velem,

és egyszerűen kéne, hogy szeressek,
úgy, ahogy a nyári hajnalok,
és hagyni Ámort; itt vagyok, keress meg,
addig csupán szerelmest majmolok,

és egyszerűnek lenne jó a holnap,
jó, a tegnap persze nem lehet,
bejárnám mind a csillagot, a Holdat,
mert egyszerűen szép a képzelet,

és egyszerűen kéne írni verset,
szóba szórni semmi perc alatt,
és tudni azt, a húsa persze nyers lett,
de így igaz az állag és zamat,

és egyszerűen kéne egyszerűen,
kétszer kettesével, józanul,
sokismeretlenesbe megfeszülten
a lélek áll, és semmit sem tanul,

és egyszerűen kéne halni egyszer,
száz önmagamba' semmi lettem,
hogy visszaoldjon, arra kéne egy szer,
egyszerűnek, mint ahogy születtem.