HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-04-13

A majom farka, a misszionárius feneke XII/7. 18+

Egyszerű mályva-zöld pólót, s bő szoknyát vett fel, Andreas könnyű vászonnadrágban, és vállpántos, kétzsebes, katonai mellényhez hasonló fazonú ingben volt. Szalmakalap egészítette ki a fiú öltözékét, és sportcipő. A lány kalapja az 1938 as női divat szerint készült széles-karimájú "bonnets pour les femmes" volt, szalaggal és masnival a közepén, lapos-sarkú cipőt viselt, harisnya nem volt a lábán, csak rövid szárú fehér cérnazokni.
-Kávézott már? - kérdezte Andreas, amikor összefutottak a hallban.
-Nem.
-Jó, mert én sem. Akkor csücsüljünk le ide, hozatok kávét.
A belső kertre néző ablak-sor mellett ültek, a recepciós pulttal szemben. Balra volt tőlük a karácsonyfa, jobbra az étterem bejárata.
-Jól aludt?
-Szo-szo - mondta Ethel. -Nehezen aludtam el, sokat forgolódtam.
Nem mondta el, hogy rémálmai voltak, látta Julianna nővért nyílvesszőtől átütve a Sjemicébe bukni, s Antoniot, ahogy az indiánnal egymás torkát szorongatják halálos tusában, míg égnek, füstölnek a missziós-telep házai fenn a dombon.
Andreas a kávéját kavargatta, beleszürcsölt.
-Ideges volt, mi?
-Kicsit. Mióta repül maga?
-Á, hát innen fúj a szél. Ne nyugtalankodjon Voght kisasszony, már három éve megvan a pilóta-vizsgám, 18 éves koromban szereztem.
Ethel is ivott egy kortyot. Letette a csészét, s belepottyantott még egy szem kockacukrot.
-Nem elég édes. Egyébként nem féltem a koszos életemet, ha tudni akarja. Saját gépe van, vagy bérli?
-Saját - mondta Andreas büszkén, -"Gólya" típusú, Németországban vettem, Augsburg mellett a Bayerische Flugzeug Werke üzemében. Katonai megrendelésre készül ez a típus, Franciaországban Puteauxban és a cseh Mrazban vannak a gyártósorok, de ebben az üzemben is legyártottak egy szériát. Tudja, vannak családi kapcsolataim, anyai nagybátyám Joachim Wendel, a híres konstruktőr, Villy Messerschmitt egyik segítőtársa, konstrukciós-mérnöke.
-Valóban?
-Igen. Az a helyzet, hogy én már rég Spanyolországban lennék, s Me Bf 109 vadászgéppel harcolnék az orosz Raták ellen, ha apám válaszút elé nem állít: vagy Spanyolország, vagy egy saját repcsi.
-Bölcs döntésnek tűnik - mondta Ethel. -Jobb, ha itt esik a fejére, mintha a fasiszták oldalán harcolva lőnék seggbe.
Andreas kicsit megütődve pillantott fel.
-Miért maga szerint a kommunisták oldalán kéne lelövetnem magam? Egyik kutya, másik eb, de én nem politizálok, nem érdekelnek az izmusok. Engem csak az érdekel, hogy milyen gép van a seggem alatt, hogy a maga szóhasználatával éljek.
-Mert továbbra is azt tervezi, hogy átmegy?
A fiú körülnézett, mintha attól félne, hogy kihallgathatják. Roppant mókás volt, annyira gyerekes.
-Elárulok egy titkot. Most, hogy már megvan a repcsim, mégis csak átruccanok egy kicsit puskaport szagolni.
-És az ígérete?
-Ó, az apám úgy se tudja meg!
Ez egy nagy gyerek, mondta magában Ethel, édes Istenem, milyen nagy gyerek!

Autómobilba ültek, Andreasnak volt egy kétüléses német sportkocsija. A sportrepülőtér a várostól Észak-keletre esett, füves puszta volt ingovánnyal körülvéve, lapos hangárok, iroda, klubház. A segítő személyzet kitolta a gépet a hangár elé. Andreas körbejárta, alaposan megnézte, megmozgatta a szárnyakon, és a gép farkán lévő kormánylapokat, közben magyarázott.
-Fieseler Storch a típus-megjelölés, vagyis Gólya: felsőszárnyas, soros V-motor, 240 lóerő, 4 főre vizsgáztatva. Sebessége 175 km/ó, szolgálati magassága....
-Elég - kiáltotta Ethel mókásan a fülére szorítva a kezét - a többit inkább elhiszem.
-Vegye le a kalapját és hagyja a hangárban. Én is leteszem az enyémet!

Beszálltak, bekötötték magukat, Andreas beindította a motort. A propeller átfordult, úgy tűnt, mintha tétovázna, aztán egyenletesen pörögni kezdett. Nagy volt a zaj, a füst. Kigurultak a leszállópálya elejére. Andreas előre mutatott, a hangárok mellett oldalt egy póznán csíkos vászonzsák himbálózott.
-Szélzsák - ordította túl a motorzajt a fiú - azt mutatja, merről fúj a szél. Mindig széllel szemben kell felszállni, és leszállni!
Nekilendült a Gólya, egyre sebesebben futott. Száguldott alattuk a talaj, rettenetesen rázkódtak, Ethel azt hitte, mindjárt darabokra szakad az egész instrumentum. A kis gép rövid nekifutás után könnyedén elszakadt a földtől, a rázás megszűnt, repültek. Andreas maga felé húzta a botkormányt, a gép felemelte az orrát. Meredeken emelkedtek, Ethel beleszorult az ülésbe, most már csak a felhőtlen, vakító kék eget látta maga fölött.
De jó, hogy hoztam napszemüveget, mondta magában.
-Nem fél? -Andreas odahajolt, a fülébe ordított.
-Nem - kiabálta vissza. -Ez csodás!
Kúsztak felfelé. -Ezer méteren vagyunk - közölte teljes hangerővel a fiú. -Ezt figyelje itt a műszerfalon, ez a műszer a variométer, mutatja a magasságot.
Pörgött a műszer mutatója, egyre rótta a köröket. Ezerötszáz, kétezer, kétezer-ötszáz.
-Nézzen le!
Andreas megbillentette a szárnyat, kanyarodott a gép. Alattuk széles folyam szürke szalagja, az Amazonas. Látszik a Rio Negro torkolata, és a másik oldalon, fent a horizont szélén egy másik folyóág. Lassan elfordult alattuk a folyam, a mélyben feltűnt a város, csiga-lassan gyalogoltak a tetők, a kémények, az utcák szabályos derékszögű négyzet-rácsai. Forogtak körbe-körbe, nagy köröket repültek.
-Jaj de jó- kiabálta a lány. -Vezethetek?
-Persze!
Megfogta Ethel kezét és rátette a botkormányra.
-Ha előre nyomja, lefele megyünk, ha maga felé húzza, felfele. Próbálja ki!
Ethel előre taszította a botot, zuhanni kezdtek.
-Sok! Finomabban. Húzza vissza kicsit.
Belekapaszkodott, visszarántotta, Még a motor zakatolásán keresztül is hallani lehetett a szárny süvítését. Szabályos bakugrást csináltak, most felfelé száguldottak. Ethel nagyon élvezte.
-Még egyszer, jó?! -A gyomra közben fel-le liftezett.
Újra zuhanásba vitte a gépet, lefelé zúgtak, rohamosan fogyott a magasság. A tereptárgyak hirtelen megnagyobbodtak, feléjük ugrottak. Egy háztető jött szembe velük, ijesztő volt!
-Fel, fel! Húzza maga felé!
Ethel lihegve kapaszkodott a botkormányba, teljes erővel húzta. Óriási volt az ellenerő, alig bírt vele. Andreas egyik kezével segített neki, a másikkal gázt adott, a motor dübörgött.
-Jól csinálom? -A lány hangja sikoltásként hasította ketté a motorzajt.
-Prímán!

Andreas megmutatta, hogyan kell kanyarodni, együtt vezették a gépet, Ethel kezelte a botot, ő csűrt, a fiú az oldalkormányt lépte. Gyorsan összhangba kerültek, egyre simábbak lettek a fordulók. Elkeveredtek déli irányba, a város, a folyó kanyarulata már csak a távolban látszódott, tengerként hullámzott alattuk a dzsungel. Lezuhantak egészen a fák szintjéig, eszeveszett sebességgel rohant minden a gép hasa alatt, egyetlen zöld folyamba folytak össze a lombkoronák.
-Most fel!
Kacagva, sikoltozva játszottak, mint két gyerek, nem tudtak betelni az élménnyel. A Nap irányába emelkedtek, majd megvakultak tőle! Négyezer méteren Andreas azt kérdezte teljes hangerővel ordítva Etheltől:
-Mondja, megcsókolhatom?
A lány közelebb hajolt, az arcára mutatott: igen, itt!
Andreas megcsókolta. Ethel viszonozni akarta a csókot, gondolta, majd most a fiú nyújtja oda neki az arcát, de nem így történt, Andreas szája ottmaradt és Ethel véletlenül Andreas száját csókolta meg. Meglepődött, nagyon kellemes érzés volt. A fiú szelíden, türelmesen csókolta, s Ethel lelkesen viszonozta. Egy pillanatra szétváltak, kutatva néztek egymás szemébe, aztán a fiú megkereste ajkával a lány száját, és újra birtokba vette.


A Fischeler Storch egyhangú köröket írt le. Andreas, amennyire a bekötőheveder engedte, Ethel felé fordult, jobb kezével a két térde között lévő botkormányt markolta, ballal a gázkart kezelte. Csókolózás közben elengedte a botot, elvette bal-kezét a gáz-fogantyúról, és a lány mellére tette. Ethel is a fiú felé fordult, a két ülés szerencsére elég közel volt egymáshoz a szűk kabinban. Érezte a mellén Andreas kezét. Az a kéz bebújt a pólója alá, s rátapadt a meztelen bőrére.
Megfogta a mellemet! - csodálkozott Ethel.
Vére felforrósodott, édes, bizsergető érzés töltötte el. Elszakította a száját, mindketten lihegtek. Lenézett, látta, hogy a fiú lába között kidudorodik a nadrág. Odanyúlt, kigombolta a sliccet, és kihúzta. Egészen más volt, mint ahogy elképzelte. A képzelet mindig sánta és béna a valósághoz képest. Marokra fogta, és azt csinálta vele, amit a kamaszodó fiúk a sajátjukkal szoktak Delohiban. Néha rajtakapta őket a közösségi ház mögötti bozótosban. Egyszer látta, hogy egy lány, egy fiúét szorongatja.
-Ó - mondta ordítva Andreas, de mintha csak suttogott volna. -Ne! Kérlek, ne! Nem szabad!
Ethel rá se hederített, folytatta a kézimunkát, míg a fiú keze az ő mellét gyúrta. Az irányítás nélkül maradt kis gép leadta az orrát és zuhanni kezdett. Egyre meredekebb szögben estek lefele, közben lassan forogtak a saját tengelyük körül.
-Jaj! - kiáltotta Andreas - Jaj Ethel, mitcsinálsz?
Szájuk összetapadt, Ethel érezte a szájában Andreas nyelvét. Testük megszabadult a gravitáció nyűgétől, szabadon, súlytalanul hullottak. Futottak a másodpercek, rohamtempóban közeledett feléjük a láthatatlan tengely körül forgó, egyre forgó őserdő. Még néhány pillanat, és belezuhannak, örökre elnyeli őket. Andreas elszakította ajkát az Ethelétől.
-Ó, Ethel!
A lány, rángást érzett a tenyerében. Hirtelen meleg nedves valami ömlött bele.
Andreas kihúzta a kezét Ethel inge alól, odakapott a botkormányhoz és a hasa felé rántotta. A Gólya zuhanása megszűnt, szédítő sebességgel vízszintesen robogtak közvetlenül a fák felett. Egy felnyúló ág elkapta a futóművet, hallani lehetett a csattanást, érezték a lökést.
Gázt adott, és tovább húzta a botot. A gép meredeken emelkedett, és forgott, orsózott közben. Iszonyatos erő szorította az ülésbe Ethelt, mozdulni se tudott. Amikor már biztonságos magasságban voltak, és újra vízszintesen repültek, megszólalt:
-Van itt valahol egy törlőrongy?
-Ott van melletted a térképtartóban az ablaktörlő-ruha! - lihegte Andreas.
Etel megtalálta, beletörölte a tenyerét, majd a csuklóját és az alsókarját is letörölte.
-Ideadnád nekem is?
A lány átnyújtotta a rongyot: tessék!, és Andreas is megtörölközött.
-Azt tudod - mondta, amikor végzett - hogy most te következel!
Átnyúlt a másik ülésre és a lány combjára tette a kezét.
-Tudom - kiabálta Ethel. -Kérlek, ígérd meg, hogy gyengéd leszel!
-Ne aggódj, az leszek!
Odahajolt és szájon csókolta.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7489
Időpont: 2017-04-23 08:07:10

válasz black eagle (2017-04-22 21:10:44) üzenetére
Kedves Sas! Ez tényleg igazán nagyon jól esik. Igyekeztem...engem, magamat is csak úgy szórakoztat, s ez az elsődleges cél....) Nem teljesen igaz, Umberto Eco írja valamelyik elméleti munkájában: "az író mindig az olvasóra gondol" Nekem is gyakran jut eszembe, vajon mit szólnak majd azok, akik olvassák? Köszönettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
932
Időpont: 2017-04-22 21:10:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Igen, ez 18+os, de valahogy bájosan, szerethetően az. Talán gügyén hangzik ez így, de én tudom, mire gondolok és hogyan értem.
Ettől függetlenül - bár igen, már el kellett jutni idáig - én most is inkább azt emelném ki, mennyire tájékozott és szakszerű minden mozzanat a repülés, a repülési protokoll és a gép körül. Igazán élvezetes olyan történetet olvasni, ahol a legapróbb rezdülésekből is kiviláglik, mennyire tájékozott és alapos az író.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7489
Időpont: 2015-04-22 19:36:02

válasz eferesz (2015-04-20 19:56:14) üzenetére
Szia Eferesz! Köszönöm, h olvasod, örülök annak, h értékes meglátásaiddal segítesz!!! Igen, valóban. ez a két emberke, a fiú és a lány nem átlagemberek, s a szituáció, amiben leledzenek, sem átlagos. Cselekedeteik ennek megfelelően alakulnak, s messze viszik mindkettőjüket! Üdvözlettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2297
Időpont: 2015-04-20 19:56:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Van benne szenvedély, ezért az jutott eszembe, hogy: "Adjátok vissza ezért a császárnak, ami a császáré, és ami az Istené, azt Istennek!"
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7489
Időpont: 2015-04-17 08:40:26

válasz Istefan (2015-04-17 00:09:00) üzenetére
Jó, jó, de minden akciónak van ugyebár előzménye is:) Nem szabad türelmetlennek lenni, sem az írásban, sem az olvasásban, - de a jányoknál se!!!:) -én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2015-04-17 00:09:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
No igy no, hadd legyen már akció! üdv. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7489
Időpont: 2015-04-16 08:41:53

válasz Susanne (2015-04-15 20:04:54) üzenetére
Szia Zsu! Az ember bonyolult lény, a teste olykor legyőzi. Ethel a történet folyamán sokszor találkozik a kísértéssel, úgy látszik számára ez van megírva. Baj-e, hogy "elbukik" néha? Egyáltalán: "elbukás"-e, ha valaki a boldogságot keresve a testi szerelemben keres és talál vigasztalást? Vagy az a boldogabb, aki ellenáll a csábító vágynak, és hű tud maradni élete nagy szerelméhez, s ahhoz az eszményhez, ami vezérli? Ethel szerelme halott, s ő még csak 18 éves! Vajon a sírig hű kell hogy maradjon a halott férfihoz? Van ilyen szerelem? Sok minden lesz még ebben a történetben, bár a vége felé járunk, míg végre mindenre fény derül. Mindenre? Na, ez nem biztos:) Szeretettel üdvözöllek, és köszönöm, h olvasod! - én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5441
Időpont: 2015-04-15 20:04:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Wow :)
Egyre érdekesebb a történet, nagyon kíváncsi vagyok mi történik még :))
Nagyon tetszett Laci !
Szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Tavaszt mesélj című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Anyegin második levele 2017 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Út a Paradicsomba 2/2 címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Veled álmodtam című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Nem adom... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Útikalauz című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szemtől szembe című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Legyen hó! című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak MK IV/1. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fogadj örökbe címmel a várólistára

Németh István alkotást töltött fel Üzenet címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)