Beginn des Endes

Ein Punkt nur ist es, kaum ein Schmerz,
Nur ein Gefühl, empfunden eben;
Und dennoch spricht es stets darein,
Und dennoch stört es dich zu leben.

Wenn du es andern klagen willst,
So kannst du's nicht in Worte fassen.
Du sagst dir selber: »Es ist nichts!«
Und dennoch will es dich nicht lassen.

So seltsam fremd wird dir die Welt,
Und leis verläßt dich alles Hoffen,
Bist du es endlich, endlich weißt,
Daß dich des Todes Pfeil getroffen.
__________________________________


A Vég kezdete

Egy pont, egy sejtés valahol,
Mi épphogy fáj, alighogy érzed,
De mégis folyton közbeszól,
De mégis megzavarja élted.

Közölnéd mással gondodat,
De nem tudod szavakba szedni.
"Nincs vész!", nyugtatnád meg magad,
De "Az" nem óhajt elengedni.

Világod más lett, idegen,
Reményed mind suttyomban elhagy,
És rájössz fájón, hirtelen:
A nyíl talált! Te már halott vagy...

* * * * *