Heimkehr

Das war ein Tag der Schmerzen,
Als ich einst Abschied nahm;
Noch bänger war's dem Herzen,
Als ich nun wieder kam.

Der ganzen Wandrung Hoffen
Vernichtet mit einem Schlag!
O, unglücksel'ge Stunde!
O, unheilvoller Tag!

Ich habe viel geweinet
Auf meines Vaters Grab,
Und manche bittre Träne
Fiel auf die Gruft herab.

Mir ward so öd' und traurig
Im teuren Vaterhaus,
So daß ich oft bin gangen
Zum düstern Wald hinaus.

In seinen Schattenräumen
Vergaß ich allen Schmerz;
Es kam in stillen Träumen
Der Friede in mein Herz.

Der Jugend Blütenwonne,
Rosen und Lerchenschlag
Erschien mir, wenn ich schlummernd
Im Schatten der Eichen lag.
______________________________


Hazalátogatás

A búcsú napján hittem,
Ily kínt el nem bírok,
De jobban fáj most szívem,
Hogy újra itt vagyok.

Semmis lett egy csapásra
Az úton gyűlt remény!
Ó, búsulás órája!
Ó, vészes nap, szegény!

A könnyem hullott egyre,
Apám, a sírodon,
Sok hű, keserves cseppje
Szivárgott át azon.

A jó szülői lakban
Csak gyász volt, pusztaság,
Erdőn kerestem gyakran
A lelkem vigaszát.

Az árnyas fák tövébe
Temettem kínjaim,
S szívemre szállt a béke
Az álmok karjain.

Egy tölgyfa árnyékában
Elbóbiskoltam ott,
S az ifjúságom láttam:
Pacsirtás víg napot...

* * * * *