HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47102

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2015-04-17

Fenyőcske meséje

Ott, ahol a fák égig érnek, szép meséket regélnek, ott, hol a szél dalt dúdolgat, majd ringatva megcirógat, ott hallottam ezt a mesét...

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy kert. Itt élt néhány manó és Cilinke, a kert aprócska tündére. Minden reggel friss harmattal mosakodott, bársony virágszirmocskákkal törölközött. Szeretett itt lakni. Este tücsök barátja húzta a vidám, olykor szomorú nótákat. Ilyenkor a madarak is megpihentek, együtt hallgatták a dallamokat.
Egy kis házacska állt a kert végében, itt élt nagyapó. Naponta kijárt a kertbe, beszélgetett a virágokkal, gondozta őket. Apóka értette a madarak, a virágok nyelvét, tudta mindig, hogy kinek mire van szüksége.
Néhány évvel ezelőtt, egy kis fenyőcsemetét ültetett. Arra gondolt, hogy majd valamelyik karácsonyon a szobáját díszítheti. A kis fa cseperedett, nagyon jól érezte magát. Cilinkével igazi barátok lettek. A kis kerti tündér gyakran telepedett a fácskára, az pedig kedvenc esti dalát dúdolta fülébe:

Icinke-picinke
kedves kis Cilinke,
pihenjél, aludjál,
szép mesét álmodjál!

A szellő lágyan ringatta az ágat, a tücsök halk hegedűszóval kísérte. Cilinke ilyenkor igazán szépeket álmodott.
Egy nap, amikor már hidegre fordult az idő, nagyapó is végzett az őszi munkákkal: az elszáradt virágokat kiszedte az ágyásokból, a fagyérzékeny növényeket védett helyre vitte. A fák is elbúcsúztak levélgyermekeiktől, téli álomra készülődtek. A kis fenyő és néhány örökzöld bokor volt már csak éke a kertnek. A manók is elmentek, melegebb helyen vártak a tavasz jöttére. A hideg, zúzmarás napokon káprázatos csipkék díszítették a kis cserjék leveleit. A fenyőcskének is jól állt a zúzmararuha. Gyakran beszélgettek Cilinkével az elmúlt nyár emlékeiről. Kellemesen múlatták együtt az időt. Egyszer egy rigó röppent a fenyőfára, és így trillázott:

Lekopogom, szép a napom!
Eldalolom, jön a karácsony!
Lillililű,
Lallalila.
Kipp, koppi, kopp,
Vígan dalolok!

Cilinke és barátja tapsikolni kezdett.
- De szépen fütyültél!- mondták egyszerre.
- De mi az a karácsony?- kérdezte a kis fenyő.
- Ó, a karácsony nagyon szép ünnep!- kezdte válaszát a rigó. Ilyenkor az emberek feldíszítik a házukat, lakásukat. Fenyőfát állítanak otthonukba, díszeket aggatnak rá. Kerül rá csoki, szaloncukor, gömb, csillagszóró, gyertya, és még ki tudja mi. Amikor bekukucskálok az ablakon, azt látom, hogy mindenki örül, csodálja a fát. Persze akadnak kedves emberek, mint például nagyapóka is, akik rólunk sem feledkeznek meg az ínséges téli időben. Gondoskodnak rólunk. Vannak olyanok is, akik madárkarácsonyt rendeznek nekünk. Kitesznek mindenféle finomságot. Nekem a madárkalács a kedvencem!- sóhajtotta.
- Nahát! -álmélkodott a kis fa. Én is szeretnék ilyen csokiruhát, meg szép díszeket!
- Persze!- felelte a rigó-, csak még kicsike vagy. Nőj még nagyobbra, aztán ki tudja, talán téged is kiválasztanak- válaszolta a rigó. Majd szárnyival búcsút intve, víg füttyszóval tovareppent. A fenyőcske elgondolkodott. Az járt a fejében, milyen jó lenne olyan ruhát ölteni, amiről a rigó mesélt. Nagyot sóhajtott. Cilinke megsimogatta.
- Ne búsulj, egyszer rád is szükség lesz!
Nem szóltak egymáshoz, nézték az apró hópihéket, melyek keringve táncoltak, vidáman telepedtek meg a házak tetején, a földön, a növényeken.
Lassan minden elcsendesedett, csak a hó hullott egyre, bevonta a tájat hófehér, csillogó ruhával. Csillagos éjszaka köszöntött be, a Hold is kikukucskált, bearanyozta a lámpafényben ácsorgó hósipkás fenyőcskét.
Cilinke elszenderült, és azt álmodta, hogy a kis barátja ünnepi díszben áll egy szobácskában. Apró csengettyűk csilingelnek rajta, azzal köszön, integet neki, amikor beles az ablakon. Látta, hogy milyen boldog.
Felriadt, a nap bágyadtan kandikált ki egy felhő mögül. Szeme sarkából könnycseppet törölt le. Azon törte a fejét, hogy vigasztalja meg barátját. Ekkor hangokat hallott. Két kis gyermek sétált el a kert mellett.
- Nézd, milyen gyönyörű fenyő!- szólt az egyik.
- Igen!- válaszolta a nagykendőbe bugyolált kislány. Igaz, kicsi, de nagyon formás!
Ezt hallva a fenyőcske kihúzta magát, úgy gondolta, így még magasabbnak látszik.
- Bárcsak nekünk lenne egy ilyen kis fácskánk! Mi ekkorának is örülnénk!- sóhajtották vágyakozva.
Amikor elmentek, Cilinke és a fenyő szomorúan néztek utánuk. Észre sem vették, hogy nagyapó is ott áll mellettük, és hallotta, amit a két gyermek mondott.
- No, kis fácska! Tudod mit? Elviszlek én hozzájuk. Itt laknak, nem messze. Remélem, nem bánod!
A fenyő a szél segítségével lágyan ringatózni kezdett, jelezve, hogy helyesli nagyapó döntését. Cilinke átölelte barátját. Apóka óvatosan kiásta a kis fát, beletette egy nagyobbacska dézsába. Gondolta, a gyerekek szülei az ünnepek után majd kiültetik, és így jövőre is lesz fenyőjük.
A szánra helyezte. Mielőtt elindultak volna, feldíszítette. Tett rá mézeskalácsot és apró papírdíszeket, meg néhány csengettyűt. A kis fenyő boldogan feszített. Cilinke megsimogatta a barátját.
- Ne feledd a dalunkat!- suttogta a kis fenyő.

Icinke-picinke kedves kis Cilinke,
pihenjél, aludjál, szép mesét álmodjál...

- Jó- súgta halkan a tündérke. Tudom, hogy te boldog leszel, megálmodtam a múlt éjjel, csak nem tudtam elmesélni, mert olyan gyorsan történt minden. Aztán tavasszal visszatérnek a manók is...- sóhajtotta.
- Igen, nem leszel egyedül. Én meg arra vágytam, hogy karácsonyfa lehessek. A legszebb dolog a világon, ha boldogságot adhatunk másoknak. Kísérj el, kérlek!
Cilinke felkapaszkodott a fenyő egyik ágára. Elindultak. Amikor megérkeztek, apóka csendben a ház ajtaja mellé rakta a fácskát, majd megrázta a kis csengettyűket, melyeknek vidám csilingelésére kiszaladtak a gyerekek. Apóka még épp el tudott bújni.
A két gyermek, csillogó szemmel nézte az ajtó előtt az ajándékot.
- De gyönyörű! Vajon ki hozhatta?- kíváncsian néztek körül.
Ekkor egy hófelleg kerekedett, egy pillanatra a szél megkavarta a szálló hópihéket. Apóka így gyorsan el tudott osonni, elrejtették a pörgő-forgó hópelyhek.
- Nézd, nem a Mikulás az ott?- kiáltott fel az egyik.
De már csak egy elsuhanó árnyat láttak. A szüleikkel bevitték a fenyőt a szobába.
Cilinke az ablakon át nézte barátját, aki csengettyűit rázva boldogan intett neki. Pont úgy, ahogy álmában látta. Visszaintegetett. Fájt itt hagyni barátját, de mégis örömmel a szívében indult haza.
Egy igazi barát örül a másik boldogságának. Apró hópelyhek táncolva kisérték hazáig. Még sokáig a fülébe csengett a kis csengettyűk csilingelése.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1144
Időpont: 2015-04-20 12:14:53

Kedves Ida és Zsu!
Köszönöm, hogy nálam jártatok és elolvastátok a mesémet. üdvözlettel: hundido
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5537
Időpont: 2015-04-20 10:42:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves hundido !
Remélem minél hamarabb lesz unokám, akinek felolvashatom nagyon kedves csilngelő
mesédet.
Nagyon tetszett !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5560
Időpont: 2015-04-20 10:21:35


Szép, tartalmas mese, Hundido kedves!

Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időskori gondolatok című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Derűs reggel címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/10 címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Konyak, mámor szenvedély... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szerencsés címmel a várólistára

Ernyei Bea alkotást töltött fel A Teaház címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Empátia címmel

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Porszem című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Porszem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Konyak, mámor szenvedély... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)