HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46793

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: mandolinosFeltöltés dátuma: 2015-04-26

Vlagyimir Viszockij: Dal a Sorsról

Песня о судьбе

Куда ни втисну душу я, куда себя ни дену,
За мною пес - Судьба моя, беспомощна, больна.
Я гнал ее каменьями, но жмется пес к колену -
Глядит, глаза безумные, и с языка - слюна.

Морока мне с нею -
Я оком грустнею,
Я ликом тускнею
И чревом урчу,
Нутром коченею,
А горлом немею, -
И жить не умею,
И петь не хочу!

Неужто старею?
Пойти к палачу?..
Пусть вздернет скорее,
А я заплачу.

Я зарекался столько раз, что на Судьбу я плюну,
Но жаль ее, голодную, - ласкается, дрожит, -
Я стал тогда из жалости подкармливать Фортуну -
Она, когда насытится, всегда подолгу спит.

Тогда я гуляю,
Петляю, вихляю,
И ваньку валяю
И небо копчу.
Но пса охраняю,
Сам вою, сам лаю -
О чем пожелаю,
Когда захочу.

Когда постарею,
Пойду к палачу, -
Пусть вздернет скорее,
А я заплачу.

Бывают дни, когда я голову в такое пекло всуну,
Что и Судьба попятится, испуганна, бледна, -
Я как-то влил стакан вина для храбрости в Фортуну -
С тех пор ни дня без стакана́, еще ворчит она:

«Закуски - ни корки!
Мол, я бы в Нью-Йорке
Ходила бы в норке,
Носила б парчу!..»
Я ноги - в опорки,
Судьбу - на закорки, -
И в гору, и с горки
Пьянчугу влачу.

Я не постарею -
Пойду к палачу, -
Пусть вздернет скорее,
А я заплачу.

Однажды пере-перелил Судьбе я ненароком -
Пошла, родимая, вразнос и изменила лик, -
Хамила, безобразила и обернулась Роком, -
И, сзади прыгнув на меня, схватила за кадык.

Мне тяжко под нею,
Уже я бледнею,
Уже сатанею,
Кричу на бегу:
«Не надо за шею!
Не надо за шею!
Не надо за шею, -
Я петь не смогу!»

Судьбу, коль сумею,
Снесу к палачу -
Пусть вздернет на рею,
А я заплачу!
_________________________________________________


DAL A SORSRÓL

A lelkem és saját magam akárhová is rejtem,
Egy eb folyvást nyomon követ: a Sorsom ő - beteg...
A térdemhez törleszkedik, bár kővel elkergettem,
Csak néz, szemében téboly ül, a nyála is csepeg.

Nyűgöm ez az állat -
Szememben a bánat,
Arcom el-elsápad,
Testem is dohog,
Gyomromban görcs támad,
Elnémítja számat,
Élnem is utálat,
Dalt sem akarok!

Öregszem? Így volna?
Hóhérhoz vigyem?..
Húzza csak karóba,
Én megfizetem.

Köpök reája egy nagyot, ezt megfogadtam sokszor,
De szánom őt, az éheset - csak reszket, hízeleg.
Etetni kezdtem Fortunát én akkor szánalomból,
Ha jóllakik, alszik soká, ez mindig így esett.

Akkor vígan élek,
Csavargok, nem kérek,
Mindig nevetgélek,
Lopom a napot.
De ebet is védek,
Ugatni sem félek,
S azt ugatom én meg,
Mit csak akarok.

Majd öregkoromra
Hóhérhoz megyek, -
Húzza csak karóba,
Én meg fizetek.

Olyan pokolba dugdosom a fejem néhanapján,
Hogy Sorsom félve sápad el, és hátrahőköl ott.
Egyszer kínáltam Fortunát meg borral, bátorítván,
Azóta mindennap vedel, és nékem még morog:

"Enni hozzá hol van?
Bezzeg én New Yorkban
Járkálnék cobolyban,
Selymet hordanék!.."
Sorsom odahagytam,
Nekirugaszkodtam,
S hegyről-hegyre vontam,
Húztam részegét.

Nem jutok vén korba,
Hóhérhoz megyek -
Húzza csak karóba,
Én meg fizetek.

A Sorsnak egyszer túl sokat töltöttem - árt a lőre! -,
Elváltozott az arca is, ment szerte ingatag,
Goromba volt és szemtelen, majd Végzet lett belőle,
Reám ugrott hátam mögül, elkapva torkomat.

Rám nehezül - kész rém! -,
Elszorul a gégém,
Bősz leszek a végén,
S futva ordítok:
"Hagyd a torkom békén,
Hagyd a torkom békén,
Hagyd a torkom békén,
Dalt így nem tudok!"

Sorsom, ha tudom, ma
Hóhérhoz viszem -
Húzza csak karóba,
Én megfizetem!

* * * * *

1976

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1099
Időpont: 2015-04-28 16:12:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ne dohogj, drága Barátom!
Bizonyára sokan olvassák a fordításaidat, bizonyára csodálják is, hogy milyen könnyedén plántálod át magyar nyelvünkbe a neves külföldi költők műveit, de bizonyára nem tudnak mit hozzászólni, hiszen kevesen értik az eredeti műveket. S talán nem akarják helyetted Viszockíjt dicsérni! :)

Barátsággal: dodesz
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1375
Időpont: 2015-04-27 02:08:59

Remélem, az ügyeletes Adminon kívül még lesz, aki veszi a fáradságot és végigolvassa...
Ha tudnátok, hogy mekkora munka rejlik benne! Mikor egy nyolcsoros strófába hat azonos rímet kell találni, megőrizve a tartalmi hűséget... És mindezt a témába való beleéléssel... Viszockij a második legnépszerűbb orosz a világon, Gagarin után. Úgy látom, tőlünk foroghat a sírjában...
Szégyen ez az általános érdektelenség a műfordítások iránt, pedig ezek önálló alkotások!
Még szerencse, hogy a nemzetközi Viszockij-portál, ahol már 150 nyelvre fordítva kb. 7000 mű olvasható, innen át tudja venni a munkám, és az egész világra kiterjedően tudja közzétenni....

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel József Attila: Altató címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel : Pszt, hallod? címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyárfosztott című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Harc címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)