HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48564

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: TiborFeltöltés dátuma: 2015-04-28

A csillag

Amikor estefelé, még sötétedés előtt felnézek az égre, egyetlen csillagot látok. Egy csillagot, mely egymagában várja, hogy a többiek is feltűnjenek a nagy égbolton.
Sorstársam ez a csillag.
Én is ugyanígy várok, várakozok a magány óráiban, napjaiban, hosszú-hosszú éveiben... Hátha felbukkannak körülöttem olyanok, akik ragyogni (és nem csak pislákolni) szeretnének.
Tanácsolták már, hogy ne várjak, hanem menjek és keressek.
De kérdem én: lehet-e egyszerre tiszta fénnyel ragyogni és keresni?
Nem lehet.
Az ember vagy csak és kizárólag azt csinálja, ami rendeltetett, vagy elmegy, és keresgélni kezd - de ez esetben már a keresés maga elhalványítja a ragyogás fényét.
Ádámot és Évát is ezért űzte ki Isten a Paradicsomból. Ők nem elégedtek meg azzal, amijük volt, többet és többet szerettek volna tudni (ezt ma úgy enyhítik, teszik elfogadhatóvá, hogy meg szeretnék ismerni a világot). Nem volt számukra elegendő, hogy ragyoghatnak, mint a Nap.
Ez a mai világnak is az egyik legnagyobb baja. Az ember csak megy, hajtja a dolgokat, keresi azt, ami mindenki más szerint elengedhetetlen feltétele egy ember életének, s közben elfelejt tiszta fénnyel ragyogni.
A magam részéről biztos nem fogok semmi olyat tenni, amitől bármiféle eredményt várok. Nem fogok például elmenni szórakozni csak azért, hogy legyen végre valakim. Én nem szeretek szórakozni járni. Nem fogok könyveket olvasni és filmeket nézni azért, hogy legyen miről beszélnem az emberekkel. Én többre értékelem az ürességet: amikor az embert önmagában nézem, s nem aszerint, hogy kivé vált, milyenek a szokásai, tulajdonságai, és hogy miket szeret.
Nem fogok elindulni keresni, mert ez Isten ellen való cselekedet lenne. Ha az a néhány óra, amit az a csillag egymagában vár a többiekre, az esetemben maga lenne az örökkévalóság, én akkor is csak maradok ott, ahol vagyok, és az, aki vagyok. Egyszerű, tiszta fénnyel fogok ragyogni, mert aminek bele kell sétálnia az életembe, az pontosan így fog belesétálni - így van ez Isten akarata szerint.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A múlton át címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Bizalom című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 14. címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Reménytelenül című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Erdő címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Reménytelenül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szereposztás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Galamb-szerelem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)