HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48275

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AshimaFeltöltés dátuma: 2015-05-01

te, a piros kocsmában

Ott ültél a padon, hátad mögött piros bőrrel burkolt támlának dőlve, és én megengedhettem magamnak, hogy csak elmerüljek benned és kizárjak mindent. Amikor nem engem néztél, hanem a színes kockás csempével kirakott, asztalon pihenő kávédnak, az ablaknak vagy az ablak előtt lógó régi Norah Jones kazettáknak beszéltél, szemügyre vettelek. Megnéztem magas homlokod, vörös hajad, megnéztem a borostád és arcodon a kis apró rózsaszín hegeket. Megnéztem a láthatatlan szőkeséggel keretező szempilláidat, a zöld szemeidet. Láttam, ahogy az óráddal játszol: leveszed, felteszed, közben a saját mozdulataidat figyeled, mintha a világ legfontosabb koreográfiája lenne. Szemedben láttam egy sárga foltot, a jobb oldaliban, miközben szemeimbe fúródott. Nem tudom miről beszéltél akkor, elvesztem abban a foltban. Megnéztem, ahogy beszélsz, száraz ajkaid nedvesek lettek, néha sarkukban a ráncok megrezzentek, mintha nevetve táncolni akarnának, de te visszafogtad őket. Nevettem én helyettük, hátha megengeded te is. Megengedted.
Arcodon a ráncok három függőleges, de görbe csíkba rendeződtek a szád mellett, mindkét oldalon, rajtuk a borosta szőrszálai felegyenesedtek. Szemeid kis vonallá szűkültek és alattuk vékony redők gyülekeztek. Automatikusan húzódott mosolyra az én szám is újra és olvadtam le a padról szép lassan.
Mint aki tudja, hogy jó munkát végez, büszkén felhúztad egyik lábad, keresztbe raktad a másikon és átkulcsoltad térdeidet. Fehér-kék csíkos, majdnem kötött pulóvered így hasadra feküdt, nyakánál egy fekete bőr nyaklánc pihent szép, fehér kulcscsontodon. Kedvem lett volna elmerengeni rajta még pár percig és megkóstolni, de vége lett a fél óránknak, és mint vákuum, úgy szippantott ki megfigyelésedből a tény, hogy már négy óra.
Kint, a matricákkal összeragasztott ajtónál, még néztük egymást egy ideig zavartan. Aztán, mint aki menekül, vagy csak siet valahova, elrohantál. Én csak álltam a kocsma piros ablakdeszkái előtt tovább és bámultam, ahogy a tömegben távolodva elveszel a szemeim elől. Éreztem, hogy most, majdnem először, valakinek, nem feleltem meg.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8385
Időpont: 2015-05-04 08:40:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Írod a bemutatkozásban, h saját magad kritikusa vagy. Ez jó. Azt is írod, hogy szeretnél az írásból élni. Nos, engedd meg, hogy most én legyek a kritikusod.
Ez az írás jó. Egyperces. Egyetlen villanó felvétel egy élethelyzetről Eddig tehát (nálam) ötös! A kifejtés azonban nem az. Ahogy fogalmazol, az messze nem ötös. Nagyon távol van még attól, hogy élni lehessen belőle. Ez egy rövid írás, itt a fogalmazásban nem lehet olyan hibákat véteni, hogy túl bonyolult legyen, szövevényes legyen, vagy ne legyen egyértelmű. Ilyesmi, hogy "függőleges, de görbe csík" - nagyon amatőr megfogalmazás! Vagy: "Aztán, mint aki menekül, vagy csak siet valahova, elrohantál." Sztem a kettő sok, vagy az egyiket, vagy a másikat ki kell húzni. Próbáld meg csak úgy magadnak újra megírni, úgy, hogy könyörtelenül kiirtasz belőle minden túlzó, hatásvadászó megfogalmazást! Üdv: én

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Testvérek című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Jártó Róza bejegyzést írt a(z) Szép mert szeretem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A semmit hiába űzöd címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi szabdalja? című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A varázshangszer című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)