HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47289

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Németh IstvánFeltöltés dátuma: 2015-05-02

Klausztrofóbia

- Reggel akkor érted megyek Sanyi.

- Biztos, hogy ne vigyek semmit?

- Egészen biztos - azzal felállt és sietve kiment a presszóból. Sanyi hosszan nézte az ajtót, miközben a söröspoharat lassan forgatta az ujjaival az asztalon. Ő és Fecó régóta ismerték egymást, sokat szoktak beszélgetni egy sör mellett, de ez egy egyszerű kocsmai barátság volt eddig. Most először fognak találkozni a presszón kívül.

Fecónak volt egy pici telke közel a városhoz. Oda szokott lejárni időnként lenyírni a füvet, esetleg Kovács bácsitól venni pár liter bort, akinek egy kis pincéje és pár tőke szőleje is volt a szomszédban. Olyankor is le szokott menni, ha sem füvet nem kellett nyírnia, sem bort nem akart venni, csak egyszerűen elege volt a városból, kis nyugalomra vágyott. Most is emiatt akart kimenni, de nem szeretett volna egyedül lézengeni a kicsi telkén. Mivel tudta, hogy Kovács bácsi most biztosan nem lesz ott, ezért hívta meg Sanyit.

Másnap reggel a megbeszélt helyen és időben fékezett egy autó, Sanyi beszállt. A kocsi régi, lepukkadt dobozos járgány volt, elől a sofőr mellett egyetlen ülőhellyel. Hátrafelé a raktérbe két pici ablaknak nevezett nyílás, rácsokkal. Sanyinak a saját ötödik emeleti lakása jutott eszébe róla. Ott is szűk a hely, szinte összenyomják a falak az embert, és ki tudja miért, de némelyik ablakon rács is van. Ott is alig van levegője az embernek, de itt legalább le tudja tekerni az ablakot.

Odanyúlt a fogantyúhoz, elkezdte tekerni, de az ablak meg sem moccant.

- Hiába próbálkozol, már évek óta nem működik - vigyorgott Fecó.

Sanyit kiverte a víz. Otthon is folyton izzad akármilyen laza ruhát visel.

- Ugye nem probléma? - kérdezte a továbbra is vidám Fecó.

- Á dehogy - jött a remegő hangú, nem túl meggyőző válasz.

Ugyanolyan hevesen kezdett el kalapálni a szíve, mint amikor a szomszéd lakásokból mindenféle furcsa zaj szüremkedik át hozzá. Mostanában egyre gyakrabban vél hangokat hallani, olyankor mindig el akar menni hazulról. Érzi, hogy a kocsiból is jó volna kiszállni, de ezt most nem teheti meg egyenlőre.

Benyúl az inge gallérja alá, kihúzza párszor, hátha az enyhíti a légszomját.

- Látom, meleged van. Nem csoda, itt a jó idő - azzal Fecó bekapcsolja a ventilátort és letekeri kissé a saját ablakát.

- Most már ki fogod bírni odáig.

Sanyi ebben nem volt biztos. Nem érezte biztonságban magát, nem tudta, hogy mi történik körülötte. Jönnek szembe az autók, de mi van ha nem a mellettük levő sávban, hanem amiben ők is vannak. Megfájdult a feje.

Otthon a zajok hatására is megfájdul a feje. Nem tudja, hogy honnan, miből jönnek a hangok. Szerelmeskedés, veszekedés, gyilkosság, esetleg valami akciófilm? Minden olyan zavaros. Az egész világ zavaros.

Most a barátja kocsijában is zavarosnak, émelyítőnek érzi a világot. Hányinger fogja el.

- Mi van veled? - most már Fecónak is feltűnik, hogy Sanyival valami nincs rendben.

- Semmi. A világ... - ami Sanyi érzése szerint össze akarja roppantani őt, maga alá gyűrni, megölni, esetleg őrületbe kergetni.

- Még jó, hogy megérkeztünk. A friss levegőn majd rendbe jössz - Fecó nyitotta ki Sanyi ajtaját is.

Ahogy nyílott a kocsi ajtaja Sanyi jobban érezte magát. Amint kitette a lábát a földre pedig már semmi baja nem volt. Egész üdének látszott amikor teljesen kiszállt a kocsiból.

- Látod, megmondtam - szólt hozzá Fecó, miközben az egyik karját szélesen kitárta - Ez itt a szabadság.

A városhoz viszonylag közel voltak, tisztán látszottak a tömbházak. Fecó rámutatott az egyikre:

- És látod, ott laksz te.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2015-05-03 06:46:22

válasz Istefan (2015-05-03 05:30:34) üzenetére
Szia!

Nevezhetjük akárminek is, de ez jobban hangzik.

Igen, nézegettem az írást, pár vessző nem ártana:
- "Fecónak volt egy pici telke közel a városhoz."->Fecónak volt egy pici telke, közel a városhoz.
- "Amint kitette a lábát a földre pedig már semmi baja nem volt."->Amint kitette a lábát a földre, pedig már semmi baja nem volt.

Üdv: István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1649
Időpont: 2015-05-03 05:30:34

Szerintem itt inkább amolyan kocsmai másnaposság tünetei jelentkeztek Sanyi haveron, aki nem bírja a zárt helységeket, az a parkban iszik, nem jár kocsmába. "a lábát a földre pedig" zavarosan tette ki. Üdv. István

Legutóbb történt

ermi-enigma alkotást töltött fel A temetés címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Késtem címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A költőkhöz! című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Gondolj arra! címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Irodalmi estek fórumtémához

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lila fények című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hódolat című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Verskényszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Verskényszer című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)