HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49222

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-05-03

A ballagáson innen, a harmadik dimenzión túl

A ballagáson innen, a harmadik dimenzión túl
(A matektanár álma)


A csengő éles berregéssel jelezte a nagyszünet végét. Anyó, a matektanár, felsóhajtott és kortyolt egy utolsót a kávéból, majd hóna alá csapta a matek könyvet, és elindult a tizenhetes terem felé.
Számmisztikailag az egy meg hét a nyolcat, a gazdagság számát adta, ám eddig csak a fodrásza gazdagodott, mert a hatványozottan szaporodó ősz hajszálai egyenes arányban álltak a hajfestésre fordított idővel. Erről ez a nyolcadik osztály lelkesen gondoskodott.
Az ajtón kilépve villanásnyi időre még látni vélte a Színésznő elosonó alakját, aki a szünetet, szokása szerint, az udvar helyett a folyosón töltötte, s várhatóan majd úgy fog tenni, mintha az alsós rész felől, a fejlesztő pedagógus tanterme felől érkezne meg.
A terem előtti padon Hercegnő és Szőke üldögélt.
- Hát ti? - érdeklődött Anyó, és igyekezett roppant szigorú arcot vágni. - Miért nem sorakoztok az osztállyal?
- Most engedett ki a tanár! - méltatlankodott Szőke. Ami az ő szemszögéből szemlélve a tökéletes igazságot jelentette, mert mire a legújabb divat szerinti csizmájába beleszuszakolta a lábát, és letipegett vele a felső emeletről, eltelt a húszperces szünet. Közben még a fiúkról is szót kellett váltani a Hercegnővel, mert a reggeli kísérő nem bizonyult a legígéretesebbnek.
- Tízóraiztatok? - aggodalmaskodott Anyó.
- Jé, most kellett volna enni! - kapott a fejéhez a kérdezett. - Elfelejtettem! Nem lehetek ennyire szőke!
Hercegnő nem hangoztatta a véleményét, csupán büszkén kihúzta magát.
- Váltócipőben lehet bejönni! - nyitotta a tanár a tanterem ajtaját.
Szőke nekilátott lehámozni a lábáról a csizmát.
A Hercegnő megigazgatta irigylésre méltó dekoltázsát, hanyagul a vállára lendítette trendi táskáját, és a lépcső tetején feltűnő Lallalára sandítva királynői tartással átvonult az ajtón.
Ebben a pillanatban futva, lihegve megjelent a Színésznő. Lerúgott papucsai a folyosói pad alatti cipőtartóban landoltak, ő maga pedig mezítlábasan csattogva rontott a legelső padnak.
- Hoztam szorgalmit! - harsogta túl a levágott táska puffanását.
Morci, a kétszáz éves aggastyán, sétált be lehajtott fejjel, kelletlenül. Az életben úgysem kell a matek! - morfondírozott. - Minek akkor itt ülni? Ám mikor az utolsó padban tétlenül szemlélődő Lallalát meglátta, szélesen elvigyorodott, és villámsebesen kirámolt az asztal másik felére.
- Külön pad! - figyelmeztette Anyó.
- Miért? Nem is csináltam semmit! - háborgott Morci, és hintázni kezdett a székkel. Feje vészesen közeledett az ablak üvegéhez.
- Csak! Mert mondom.
Morci csigalassúsággal, durcásan, morogva, minden egyes szükséges és szükségtelen tárgyat külön megfogva, kelletlenül az előtte lévő pad tetejére pakolgatva, költözésbe kezdett.
Lallala, a férfiszépség, derűsen nézelődött. Kicsit se izgatta, hogy előtte az asztal üres maradt. Ma sem hozott felszerelést. Minek is? Házi feladata nincs, minek akkor füzet? A könyv pedig csak felesleges teher, majd megnézi otthon, mi van benne. Már ha el nem felejti.
A megszokott szerény módján Szendike, a művésznő is megérkezett. Titokzatos mosollyal az ajkán szorgosan berendezkedett, pontosan a középső padsor legelső helyén, háttal az osztálynak, ahonnan jól látni a táblát és a tanárt, de a többi idétlent nem, s már nyitotta is a füzetét, hogy felírja az óra sorszámát.
Szőkének időközben sikerült megszabadulnia lábbelijétől. Vigyázva, nehogy elszaladjon a szem a harisnyáján, betipegett, és máris buzgón magyarázott valamit a Hercegnőnek. A táskája csukva maradt.
- Üljetek szét! - intette őket is Anyó.
Míg a Hercegnő átült, társaság híján Szőke elmélyült bambulásba fogott. Ám hirtelen feleszmélt, hogy valamit tennie kellene, s mikor végre rájött, hogy mit is, előkapott két spirálfüzetet. Valamelyik biztosan a matek, bizakodott, és folytatta a merengést.
Balerina érkezésére szokás szerint senki se figyelt fel. Csendesen, kecsesen libegett be, légiesen karcsú alakjára ruhaköltemény simult.
Mire Anyó felírta a feladat első részét a táblára, ismét megszólalt a csengő. A második, ami immár az óra haladéktalan elkezdésére biztatott.
Ekkor, pontosan ötvenkilenc egész kilencszázkilencvenkilenc ezred másodperccel a csengő megszólalása után, épp, mikor Anyó kezében felemelkedett a toll, hogy beírja a füzetébe a hiányzókat, kivágódott az ajtó, és berobogott rajta Triplaballáb, mögötte elmaradhatatlan árnyéka, Tudor. Hajszálpontosan kiszámolták az időt, amit a testnevelés óra utáni dezodorozásra, esetleg Tudor vécébe zárására fordíthattak, mert a késés csak egy perc után minősül késésnek. Minden megspórolt pillanat kincset ér!
Triplaballáb híres focista volt. Három gólt is rúgott, mégpedig bal lábbal, mire az ellenfél egyet jobbal. Most is, hogy hírnevét lankadni ne engedje, hatalmasat lendített kissé megviselt táskája alján, mire az említett tárgy azonnal a megszokott helyére, az ablak előtti szék alá repült. Már csak fel kellett onnan venni, és hosszan tartó, fület edző csattanások közepette a teljes tartalmát az asztalra kellett borítani, majd hosszas válogatásba fogva kibányászni a szükségeset. Ez általában a szamárfüles, megfogyatkozott lapszámú, erotikus rajzokkal dekorált füzetet jelentette, amiben a rácsozatot teljesen feleslegesen nyomtatták. A tizedik figyelmeztetésre, úgy az óra második felére, esetleg még könyv is akadt mellé, bár a kinyitásával már újabb problémák adódtak.
Mire elült a lelkes drukkoló tábor zaja, az ajtó mögött, a folyosón újabb műsor vette kezdetét. Visítás, nyihogás, véleménynyilvánítás, jó hangosan, hogy mindenki tudja: megérkezett Malacka és Flegma. A két ügyeletes, aki a házirend betartatására hivatott. Még néhány puffanás, az ajtó kivágódott, és a két leányzó bevonult.
- Mégis, kire ügyeltetek, mikor már mindenki rég órán van? - firtatta Anyó.
Malacka válasz helyett ismét visított:
- Ez az én helyem! - méltatlankodott, mert a Hercegnő rossz helyre ült.
Flegma csak a vállát vonogatta.
Mivel látta Anyó, hogy a költői kérdésre választ nem kap, inkább a tábla felé fordult. Így már nem láthatta, hogy mivel a Hercegnő nem mozdult, Malacka kelletlenül új helyet keresett, majd előkotort egy hatalmas zöld táblaíró filcet.
Tíz perccel az óra kezdete után végre együtt voltak végre mind a tizenegyen. A csoportból ők maradtak nyolcadikra, s mint tudjuk, a tizenegy mesterszám.
Míg a matektanár a táblára rótta a feladat második részét, a futballkirály, annak ürügyén, hogy ablakot nyit, megnézte, mi történik az udvaron. De mivel a focimeccs még nem kezdődött el, csupán az unalmas köröket rótták, úgy döntött, inkább megcélozza egy radírdarabbal Tudor hátát.
- Piros pont annak, aki hibátlanul megoldja! - mutatott Anyó a példára.
- Mikor? - kérdezte Szőke. - Most?
Tudor lesújtóan hátranézett.
- Nézzünk inkább ördögűzést! - javasolta a gólkirály.
A tanár legyintett.
- Na! - nyafogott. - Az érdekesebb. Fent van a facebook-on, mindjárt megmutatom!
- Nem!
Triplaballáb visszavonulót fújt. Ám a következő pillanatban már azon agyalt, hogyan lehetne elérni, hogy Anyó kimenjen. Akkor odaülhetne a számítógéphez.
Morci reményvesztetten firkálgatott. Számára a megoldáshoz vezető út szürke ködbe burkolózott. Flegma szálfaegyenesen ült, és merev, üres tekintettel bámulta Anyót. Kicsit se izgatta, hogy mi a megoldás, a végén úgy is felírja majd a táblára. Csak addig nehogy őt kezdje el megint piszkálgatni!
Lallala csendben dobolt a térdén. Triplaballáb gondolatban már a délutáni edzésen járt, és titokban ismét kilesett a függöny mögül a focipályára.
Szőke leírt egy számot, majd rájött, fogalma sincs, mit kezdjen vele, és áthúzta. Leírt egy másikat is, azt is likvidálta. A sokadik után már egészen úgy tűnt, mintha megoldotta volna. Ily módon megelégedve magával, ismét a szekrény kitömött állatainak látványába merült.
Morci unatkozott. Felállt, odasétált a kapcsolóhoz, felkattintotta. Visszasétált, ránézett Lallala üres papírlapjára, kajánul vigyorgott, majd leült, a székét két hátsó lábára lendítette, és várta az ihletet.
- Dolgozz! - biztatta Anyó.
- Gondolkozok! - háborgott Morci. De világosság nem gyúlt a fejében.
Lallala a lányokat nézegette. Hét jó csaj. És egyik se az övé. Csitrik. Nem is baj. Fogta a dobverőket, és a pad alatt ritmusosan ütögette velük a levegőt.
Malacka végzett a pad belsejének dekorálásával. Ránézett a táblai szövegre. Ez könnyű! - gondolta megkönnyebbülten, és pillanatok alatt írni kezdte a megoldást. Majd rájött, hogy fogalma sincs, mennyi a nyolcszor hét, ezért titokban elővette a számológépet.
- Rakd el, légy szíves - intette le Anyó. - Tudnod kell gép nélkül is!
Malackának ebben a kérdésben akadtak kételyei.
A Színésznő körbenézett. Mögötte Balerina buzgón rótta a számokat, de szinte biztosan lehetett tudni, hogy rosszakat, így tőle segítséget nem remélhetett. Szerette volna eljátszani a jó matekost, de tudta, ezt a forgatókönyvet nem neki írták. Úgy tett, mint aki buzgón nézi a példát, erőlködött, meresztgette a szemét, majd "nem látom jól" felkiáltással odaköltözött Szendike mellé. Szemtengelyferdülés kockázatát vállalva próbálta ellesni tőle a megoldást.
Szendike már végzett. Illetve a közepén elakadt, ezért elkezdte rajzolni a legújabb gyönyörűséges cicáját. A rajzlapot rátette a matekfüzetre, így a Színésznő hoppon maradt.
Triplaballáb megunta a kifelé bámulást, és el kezdte másolni az előző oldal egyik feladatát. Az első sor a füzet felénél, a második az aljánál fejeződött be, s ezzel úgy vélte, bőven eleget tett a kötelességének.
- Jelentkezzen, aki elkészült! - szólt Anyó.
Csend. Egyetlen kéz se lendült a levegőbe. Tudor úgy gondolta, udvariasan átengedi a lányoknak az elsőbbséget. A jó megoldás kétségkívül egyedül az övé, ezt senki sem vitathatja. Percnyi néma csend után Hercegnő megszólalt.
A matektanár sűrű bólogatások közepette hallgatta.
- Mivel tizenkettő és három különbsége tizenkilenc, ezért nincs megoldása a feladatnak. - fejezte be végül az érvelését.
Malacka visítva felvihogott.
- Mennyi?
Hercegnő sértődötten ránézett:
- Tizenkilenc!
Malacka majd kiesett a padból, úgy nevetett.
- Nem is annyi, mert tizenöt - vélte Szőke.
Tudor lenézően fújt egyet, és bemondta a jó eredményt.
Amiről kiderült, hogy rossz. Tudor kétségbeesetten merült bele a példába.
- Na, mi van Tudorkám? Te se tudtad? - csúfolódott Triplaballáb. - Tanárnő tudja? - kérdezett vissza szemtelenül.
Anyó lelkes magyarázatba fogott.
Senkit sem érdekelt. Morci titokban az órát nézte, Lallala a dobszólón dolgozott, Balerina a második mondatnál már elfelejtette, mi volt előtte, Flegma meditációba merült, Szendike a cicát, Malacka a graffitit rajzolta, Hercegnő duzzogott az előzőek miatt, ezért elzárta a fülét a külvilág elől, Szőke másik dimenzióba költözött, Triplaballáb az udvart leste, Színésznő a fiúkat, Tudor pedig végre meglelte a hiba forrását.
- Ugye, Morci? Így van? - kérdezett rá Anyó, és lefogta a széket, mely éppen korcsolyázni készült.
- Biztos! - vélte mogorván a kérdezett.
- Na, most már képben vagytok? - bizakodott Anyó.
- Mint Mona Lisa! - rikkantott Triplaballáb, és ismét félrehúzta a függönyt, hogy élő Mona Lisákat is láthasson.
Ekkor végre csöngettek.


A telefon éles berregéssel másodszor is megszólalt. A matek tanár felriadt, szemei résnyire szűkülve, homályos tekintettel és csodálkozva nézték a témazáró dolgozatok halmát, melyen eddig a feje pihent. A legtetején üres papírlap.
Felemelte, forgatta, próbálta kitalálni, kié lehet. Ebadta kölyke, kezdett dühöngeni magában, még a nevét is lusta volt ráírni!
A lap alján, a jobb alsó sarokban vigyorgó napocska.
A tanár elmosolyodott. Kinyomta a kellemetlenkedő távbeszélőt, fogta a piros javító tollát, és elkezdte leírni az álombeli nyolcadik osztály feledhetetlen matematika óráját.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-11-05 20:14:08

válasz Kőműves Ida (2015-11-05 10:15:47) üzenetére
Drága Ida!
Ebben az álom a kitalálás, a történet minden mozzanata hajszálpontosan ugyanígy megtörtént - persze nem ugyanazon a matekórán. A nevek jellemzések, és a gyerekek mind magukra ismertek. Ezt kapta ajándékba a hajdan ballagó csoportom. (Nagyon a szívemhez nőttek.)
Meghatottál, hogy elolvastad, és leírtad a véleményed! Szívből köszönöm!
Ölellek:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6108
Időpont: 2015-11-05 10:15:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ylen!

Talán mégsem álom volt, csupán görbetükröt tartottál osztályod diákjai elé... :)
Nagyon tetszett, és a nevek is remekül hangzanak, beszédesek...

ölelésem
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2015-05-08 23:39:48

Kár, hogy egyszerre ilyen hosszan fölteszed. Legalább három részre kellett volna felbontanod.
Egyébként érdekes, de én csak kb. a felét olvastam el. Kifáradt a szemem. Lehet, hogy holnap folytatom.
szia! Kata

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Megfogantam és a Cseppecske című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Suhanó árnyak címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Hátra arc című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

leslie b shepherd alkotást töltött fel Viszony címmel

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szomorú Teadélután címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

Csonka Mária bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

Csonka Mária bejegyzést írt a(z) Este című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)