HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48850

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2015-05-04

Utazás, a szeretet és együttműködési effektus VI. rész Nyergeljünk lovakat

Tündérek lebbennek,


szárnyuk zizeg,
nem vagyok, nem kellek,
csak senkinek.

Táltosok nyerítnek,
istálló ég,
nyergelek közülük,
közel az ég.

Közel az ég,
És messzi a menny
oda fel nem jutunk,
már azt hiszem.



***



"Igazán szemrevaló ez a kis szőke dög. Kár érte. Pedig mennyi energiát feccöltem bele, hogy meglegyen. Kérleltem, küldtem virágot, bonbont, szerelmetes, vágyódó levélékéket - az efféle haszontalanságok eddig mindig beváltak az efféléknél - de ő nem, a világért sem, aztán végül meg kellett fenyegetnem, ez hatott. És mire mentem vele? Az ágyban meg olyan érzéketlen volt, mint egy fadarab. Pedig én! Akkorát akartam, tudtam volna "alakítani!
Hűvös volt ott, abban a laboratóriumban, minden olyan nagyon bántóan steril, nagyon-nagyon steril, minden kottára működött, azok ott fenn voltak, ők meg lent, kerültek egyre mélyebbre, az ezredest meg közben elfoglalták - oda nem illő - gondolatai.


***



A projekt még csak az első stádiumában tartott. Egyelőre csak a két ember közti szavak, arcmimika nélküli kapcsolattartási lehetőségeket, a gondolatátvitel lehetőségét vizsgálták. De a finanszírozók türelmetlenek voltak: Mondták csak: "Eredmények uraim, eredmények! Hol maradnak az eredmények? Rengeteg pénzt öltünk már ebbe uraim! Az eredeti ütemezés szerint rég át kellett volna már térnünk a tömeggyártásra!"
Na ja. És odafönn, azoknak produkálni kellett végre már valamit, ezért gyorsítottak. A tervek szerint a második lépés a bevetési körülmények modellezése lett volna. Modelleztek aztán ezért sűrű, párás, áthatolhatatlan dzsungelt, mérges kígyókkal, csípős bogarakkal, gondosan álcázott farkasvermekkel, meg modelleztek még sivatagot napközben forrósággal, aknatűzzel, szemet karistoló, lélegzetet elfojtó homokviharral, éjszakánként dermesztőn hideg, részvétlen csillagokkal, végül próbálták még modellezni az alagutat, földalatti katakombát képzeltek el, sötétséggel, ahol a menetelők lába alatt szennyvíz patakja folyt, fény nem szűrődött be sehonnét már, a falakról meg csak csepegett a tömény iszonyat.
Közben kitalálták azt is, hogy a két elaltatott ember közül az egyiknek feltétlenül asszonynak kell lennie. "A nők sokkal kommunikatívabbak, emellett egyszerre több mindenre tudnak figyelni. És ezek a körülmények a bevetésnél feltétlen figyelembeveendők" - mondogatták. A valóságos indok sokkal prózaibb volt: túl gyorsan fogytak a kommandósok, fogyott a számukra "értékesebb" emberanyag, fel kellett "hígítani" az állományt - mondták- így került sor a kommandósok asszonyaira, szerelmeire.
De történt közben valami, amire nem számítottak, igazán nem számíthattak, mert az elaltatottak, álomba ringatottak majd mindegyike azonnal megtalálta a maga gondolat-alagútját.


***



Elkalandoztak gondolatai, pedig nem akarta, hogy így történjen. Egész másról szól most a játék. És sokkal veszélyesebb, nem afféle semmi rutin-dzsungel-menekülés-féle. Hátát most a falnak kell támasztania, kell védekeznie, védenie magát, de leginkább őt. Félt, rettegett attól, ezúttal nem fog sikerülni.

***



[I

Csak szállunk, lebegünk
Ég, Föld között,
szerelem sincs már
a hátunk mögött.

Úgy kérlek táltosom,
Vigyél csak el,
Oda, hol
A Világ már nem érdekel.

Nehéz lesz, én gazdám,
Sarkantyúzz meg,
Hagytad ott kedvesed


A semminek.

***



Igazából, a mesélő arra gondol most már, kár lenne minden további okoskodás, minden további bölcselkedés, elengedi a mesét, hagyja tovább menni azt a maga útján. Mert beavatkozni nincs lehetősége.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) édes mézes című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Októberi momentum című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Vándorok című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ami marad című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hóesésben című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fényben című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Babavárás című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Hervadás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem akarok már mást című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)