HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45591

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-05-08

A majom farka, a misszionárius feneke XIII/5.

Manaus iszonyatosan messze van Rio De Janeirótól, légvonalban 2500 km, annyi, mint a Moszkva-Párizs távolság. 1945-ben közvetlen összeköttetés nem volt a két város között. Aki Rióból Amazonia fővárosába akart utazni, az, három lehetőség között választhatott, vagy vonattal megy többszöri átszállással, nagyon körülményesen, vagy hajóval, tengeren először Belémbe, s onnan a folyón Manausba, vagy harmadik variációként repülőgéppel Belémbe, s Belémből a rendszeres hajójárattal, a regatóval tovább, végig az Amazonas széles országútján.
Ethel utánajárt, ez utóbbi útvonal látszott a legpraktikusabbnak.

A Blue Airlines Dél-amerikai belföldi légitársaság távolsági utakra a Douglas DC-4 óriásgépet rendszeresítette. A repülőgép a II. világháborúban amerikai felségjel alatt DC-54 típusjellel katonai szállítógépként tevékenykedett, hajtóműve 4 darab 1350 LE-s csillag-motorból állt, 52 személyt tudott szállítani 7000 m magasságban, 440 km/ó sebességgel, több mint 6000 km távolságra. Felszállótömege közel 30 tonna volt, szárnyainak fesztávolsága 34 m, ami azt jelenti, hogy egy teniszpályán kerítéstől kerítésig ért volna.

A felszállás csodálatos élmény volt! Ethel korábbi repülései alapján arra számított, hogy a DC-4 ugyanúgy rázkódik majd, mint a Gólya, ehelyett az óriásgép sima futással gyorsult a betonon, alig lehetett észlelni, amikor elemelkedtek. Meredeken kúsztak felfelé, lent egyre kisebbek lettek a házak, a tereptárgyak. A pilóta 800 m magasan bedöntötte a gépet, ahogy ráállt a repülési kurzusra. A bal-szárny alatt feltűnt Copacabana homokos tengerpartja, az öböl, szemkápráztatóan csillogott lenn a tenger, felülete felmart, rücskös acéllemezre emlékeztetett, kékes-szürke volt, apró hupliknak tűntek a körben álló hegyek. Mindezt képzeljük el egy ferde, forgó síkon elhelyezve. Kereste az ismerős pontokat a Cukorsüveg-hegyet, a Corcovado-hegyet a kiterjesztett karú Megváltó Krisztus szoborral, a híres városi erdőt, ahol vasárnapokon családok ezrei hűsölnek, de nem tudta megtalálni, a magasból minden máshogy nézett ki. Mint körző hegye körül a rajzlap, úgy fordult el a vidék a mélyben. Ethel a kerek ablakon keresztül még egy utolsó búcsúpillantást vetett a városra, ahol addig élt. Szeme előtt villámsebesen robogtak az átélt, régi szép, keser-édes pillanatok. Az óriásgép szárnya egyenesbe lendült. Emelkedtek. Belerepültek egy terebélyes felhő-paplanba. Sűrű köd vette körül őket hosszú ideig. Mikor újra kitisztult, már csak a felhőpaplant látta a gép alatt: hullámos, gomolygó, végeláthatatlan fehér sivatag, amerre a szem ellát. Lehúzta az elsötétítő függönyt az ablakon, hátradöntötte az ülést, becsukta a szemét. Olyan egyszerű és természetes dolog volt 7000 méter magasan, több mint 400 km/ó sebességgel utazni, mintha csak a tavon ringatózna egy csónakban. Nem érezte a sebességet. Úgy érezte, egyhelyben lebegnek. A négy motor egyenletes duruzsolása hamarosan álomba ringatta, jó két órát aludt békésen, nyugodtan, arra ébredt csak, hogy a stewardes szólongatja:
-Despertar por la senora del almuerzo!
Halat evett bőséges zöld-körettel, rubintosan csillogó vörösbort ivott hozzá. A desszert francia mignon volt, puncssal töltött, eper-krémes, és csokoládé-krémes töltelékkel.
-Al igual que un café?
-Sí, por favor!
-Tiene otros deseos?
Más kívánságom? -Nicht, danke - váltott át németre.
-Ja, de igen! Körülnézhetnék a pilótafülkében?
Az egyenruhás lány nevetett. Egykorúak lehettek. A huszonéveseknek nem kell hozzá sok, hogy megtalálják a közös nevezőt.
-Por supuesto! Ven conmigo!

Követte az elegáns kis utaskísérőt, aki felkalauzolta a lépcsőn.
-Tessék, lépjen csak be nyugodtan. -Vendéget hoztam Juan - szólt oda a kapitánynak.
A férfi, a repülőgép kormányánál széles mosolyt villantott Ethelre.
-Jöjjön be, kisasszony. Foglaljon helyet itt mellettem. Rafael, add csak át a helyed!
A másodpilóta felállt, és előzékenyen a székre mutatott.
-Parancsoljon. Vezetett már repülőgépet?
Csak ugratás volt, a két férfi egymásra vigyorgott. Mindketten meglepődtek, amikor Ethel így válaszolt:
-Hogyne, persze!
-Ne mondja! Milyen gépet, mikor?
-A vőlegényem gépét - mondta Ethel. -Volt egy Fieseler Sroch gépe. Andreas Mc Gwainnak hívták, vadászgéppel harcolt a háborúban. Vele repültem korábban, ő tanitgatott. Sajnos nem jött vissza.
-Részvétem - mondta a kapitány. -Az USAAF -nál szolgált, vagy az RAF-nál?
-Nem tudom - mondta némi hezitálás után Etlel. Azt még se mondhatta, hogy a Luftwaffénél. Már bánta, hogy megemlítette.
-Mikor kapott tőle utoljára értesítést?
-Ó, már nagyon régen. A háború elején.
-Kár, hogy nem tud többet a körülményekről - mondta a kapitány. -A neve nem rémlik. Mit is mondott? Mc Gwain? Lehet, hogy ismertem. Én az USAAF -nál szolgáltam, a 8. Légihadseregnél, másodtiszt voltam egy Liberátor-bombázón. Ki akarja próbálni? - mutatott rá a kormányra.
-Megengedi?
-Vegye át. Elengedem az enyémet! Tessék, a magáé a gép!

Ethel fején átfutott egy rettenetes gondolat. Úristen, ez az ember tömeggyilkos! Vajon hány bombát dobott le Németországra? Lehet, hogy ott volt Drezda bombázásakor, s ő ölte meg az apját? Elhessegette. Háború volt. Egymást ölték az emberek! Nem a katonák a bűnösök, hanem akik a háborúkat csinálják.
Megfogta a kormányszarvat, rátette a lábát az oldalkormány-pedálokra. Más érzés volt, mint a Gólya pilótaülésében. Szeme végigfutott a műszerfalon. Tömérdek ismeretlen műszert látott, megpróbálta megkeresni köztük azokat, amelyeket ismert. Itt a sebességmérő, és a magasságmérő. Ez a variométer. Valami pörög ott, azt nem tudja, micsoda.
-Ez itt milyen műszer? -mutatott rá az egyikre.
-Elfordulásjelző - mondta Juan, a főpilóta. -És az, mellette, amelyik sárgán világít, a műhorizont. Korrigáljon kicsit, mert jobbra lóg a szárnyunk. Itt fenn, ahol nem látja a földet, a műszerekre kell támaszkodnia.
Ethel óvatosan balra mozdította a kormányt. A kis golyó visszatért középre.
-Jól van - mondta a kapitány -ügyes kislány.
A lány, kezével, lábával érzékelte a hatalmas vasmadár kormányfelületein száguldó levegőtömeg nyomását. Érezte a gépet, ő vezette, arra ment, amerre ő akarta.
Óvatosan előre tolta a kormány-kart. A műszer jelezte, de Ethel a fenekén is érezte, hogy a DC 4 leadja az orrát és gyorsul. Visszahúzta, emelkedni kezdtek, a sebesség fogyott. Mentek felfelé, lassult a gép.
-200 alatt fékszárny nélkül átesik - jegyezte meg hátul Rafael. Derűs volt a hangja, nem aggódott. -Már csak kettőhúsz.
-Hol a gázkar?
-Ott van a balkezénél!
Ethel megfogta, előre akarta nyomni, hogy gázt adjon. A kar nem mozdult, tövig rá volt vágva.
-Bocsánat, hogy belekontárkodtam - mondta Juan - bátorkodtam ráadni a kakaót, amikor ön maga felé húzta a kormányt. Ezzel a géppel nem lehet műrepülni, mint a Gólyával. Pláne hétezren. Még szerencse, hogy nem lépte be az oldalkormányt, s nem csűrt hozzá a bottal, hogy orsózzunk!
A pilóták harsányan hahotáztak.
-Szegény utasok - mondta Rafael. - Mondja, csakis az ő kedvükért, nem repülhetnénk egy kicsit vízszintesen?
Két jókedvű fiatalember volt az első, és a másodpilóta, tetszett nekik Ethel, évődtek vele, hagyták játszani. Három ülés volt elől, kettő mögötte. Hátuk mögött a rádiós angol nyelven egyfolytában forgalmazott. Amiket mondott, abból Ethel egy szót sem értett, mintha kínaiul ment volna a szöveg. Számok, betűk, egy-két elvakkantott félmondat.
Egyszer csak előreszólt.
-Viharfront közeledik. Iránya 3 óra, 15 perc, sebessége egy, kilenc, három. Magassága hat, hét, hét, nulla.
-Értem - mondta a kapitány. -Kisasszony, megkérem most, térjen vissza a helyére, és kösse be magát. Rafael, szólj a lányoknak, menjenek végig a fedélzeten, s ellenőrizzék, hogy mindenki rögzíti-e a bekötőhevederét!

Na, ilyesmit nem élt át Ethel a Gólyával! 50-100 métereket estek a szél-lyukakban, gyomra fel-le ugrált. A mellette lévő ülésen az üzletember kinézetű férfi előredőlve görcsös erőlködéssel belehányt a zacskóba. A széksorok közti folyosó átellenes oldalán vele szemben ülő utasok falfehér arccal rémüldöztek. Papa, mama, és egy tizenéves kislány. Az asszony átnézett hozzá:
-Maga nem fél?
Ethel nyugodt, kisimult arccal üldögélt. Rámosolygott a kérdezőre, visszakérdezett:
-Mitől kellene félnem? Ja, ettől a kis hintától? Á, nem, ez semmi! Tudja, voltam már ilyenebb helyzetben is!

Többen hátrafordulnak, bámulnak rá. Ethel derűs jókedvvel néz vissza. Élvezi. Csak még egy kicsit, - fohászkodik, jaj, de jó, jaj, de élvezem! A DC 4 bukdácsol, semmit nem lehet látni a külvilágból, az ablakok jeges-párás felületén ereket vág a vízzé vált lecsorgó pára

Később, amikor átjutottak a viharzónán, és újra simán, egyenesen repültek a vakító napsütésben, hátrajött a Rafael nevű másodpilóta, s megállt Ethel mellett.
-Kisasszony válthatnánk néhány szót?
-Mondja, hallgatom!
-Nem jönne előre a teakonyhához?
-De, persze!

Előre sétáltak, nekitámaszkodtak a kiszolgáló-pult kemény-fa peremének. A fiú nézte Ethelt, mosolygott. Ethel ismerte ezt a nézést, és ezt a mosolyt: Rafael ki akar kezdeni vele.
Hagyom kicsit, hadd szenvedjen, mondta magában, mint egy gonosz kis erdei manó.
-Tulajdonképpen azt szerettem volna mondani, hogy maga nagyon ügyes! - vágott bele a pilóta.
-Hát...köszönöm.
-És nagyon csinos.
-Tényleg?
-Igen persze!
Ethel majdnem felnevetett, olyan látványosan küszködött Rafael. Tőle telhetően tartózkodó képet vágott, de a szeme villanása, és a szája sarkában bujkáló mosoly jelezte a fiú számára, hogy nincs ellenére a folytatás.
-Belémbe utazik, az a végcél?
-Igen.
-Ott fog lakni?
-Ja.
-Sokáig marad?
-Azt még nem tudom - mondta habozva.
-És, mondja csak.....nincs kedve véletlenül ma este velem vacsorázni?

Kibökte, gondolta a lány. Hüjhaj. Bátor kis pilóta. Helyes is, jóképű is. Ha találkozna vele, biztos kellemes este lenne. Végül is ...?
Tisztában volt vele, hogy mit akar a fiú: le akarja fektetni. Egy kis könnyű kaland, mert hiszen nyilvánvaló, hogy nem több annál. Másnap visszarepül Rióba, s ennyi. Persze, neki nem muszáj lefeküdnie vele. Csak vacsoráznának, kellemesen társalognának, kellemes szép nyári este egy idegen városban.
Minden esetre, ha randizunk, lapossarkú cipőt húzok, nehogy magasabb legyek nála!

-Sajnos nem lehet - mondta. -Tudja, vár a nagynéném, 6 éve nem láttuk egymást. Csalódott lenne, ha az első este otthagynám egy vacsora miatt.
-Ó értem!
Nem értesz te semmit, szegény Rafaelem, nevetett magában. Nincs is nagynéném, szállodában fogok aludni, mármint ha minden jól megy.
A kis pilóta gondban volt. Elfogódottan téblábolt, egyik lábáról a másikra állt.
-És esetleg egy másik alkalommal?
-Nem tudom. Talán. Majd meglátom.
A fiú szeme felcsillant. Megnyalta vértelen ajkát.
-Hol tudom elérni? Tudja, gyakran jövök a járattal. Felkeresném, vagy telefonálnék, ha megad egy számot.
Ethel tűnődött. Ez lett volna az a pont, ahol meg kellett volna állnia, s azt kellett volna mondani, hogy "nézze Rafael, az az igazság, hogy nem akarok magával találkozni". Egy pillanatra átfutott a fején, hogy ezt mondja, de a rosszabbik énje máshogy döntött:
-Tudja mit! Ha hazaértem a néném lakásába, felhívom a repteret, s hagyok magának üzenetet, telefonszámot, címet, jó?
Borzalmasan nehéz ügy valakinek szemtől szembe megmondani az igazságot! Mennyivel könnyebb füllenteni, mondani valami olyasmit, aminek a másik örül.
-Persze!- örvendezett a fiú. -Nagyszerű lesz. Mert tudja, az a helyzet.....kínlódott, rettenetesen kínlódott, csak rá kellett nézni a gyöngyöző homlokára.
-Az a helyzet, hogy, ne nevessen ki, kérem, az a helyzet, hogy magába bolondultam!

Most, hogy kibökte, megkönnyebbült. Átszakadt a gát, már tudott beszélni. Folytatta, egyre jobban belelovalta magát.
-Ne higgye, hogy nincs ilyesmi, vagyis, hogy nem létezik első látásra szerelem. Igenis van, én tudom, hogy van, velem ez történt! Ez egy csoda, kész csoda, higgye el! Még soha nem voltam szerelmes senkibe, kisasszony. Huszonhét éves vagyok, és még nem volt senkim. Úgy értse, hogy olyan értelemben sem. Jesszusom, ne haragudjon, össze-vissza locsogok. Szeretem magát kisasszony, el nem múló örök szerelemmel, olyan szenvedéllyel, amihez csak az angyalok Isten iránti rajongása hasonlít az égben. Tudom, érzem, hogy ezen a földöntúli szerelmen az idő nem foghat ki, holtomban is szeretni fogom, s még az után is, a sír mélyén is.
-Mit tudsz te a szerelemről, te kis szerencsétlen latin trubadúr - mormolta belül Ethel. -Csak a felálló farkad vezet.
-Visszamennék a helyemre - mondta mosolyogva. - Fáradt vagyok, szeretnék egy kicsit pihenni.
-Visszakísérem - hebegte Rafael, és üdvözülten vigyorgott. "Igen" válasznak vélte, hogy a lány nem mondott nemet. Hiszen bevallotta neki a lelke legszentebb érzését, s ő elfogadta a vallomást. Nem volt várható, hogy ilyesmit válaszoljon: "ó, drága Rafael, én is szeretem magát". A lányok ilyesmit nem mondanak csak úgy, a lányok szemérmesek!

Ah, bizony! Bolond dolog a szerelem, kötözni való bolond volt Rafael, mint ahogy bolond minden szerelmes, - az írók bölcsen tudják, akkor is, ha nem beszélnek róla!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-06-11 11:44:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem újra, Bödön!

Amikor Poóst olvasok, olykor felötlik előttem Verne, vagy Jókai egy-egy villanásban. Szeretek olyan műveket olvasni - s itt nyer értelmet a "mű" kifejezés -, ahol szakszerű leírást, és nem néhány szavas, homályos körülírást kapok olvasóként a történésekről. Az alaposság, a realizmus teljes jelenléte teszi még élőbbé az amúgy is regényes történetet, ezért nézek mindig várakozással a folytatások elé, és már félek a végétől. Mert ez jó mulatság, kiváló kikapcsolódás, és bizonyára kicsit veszteségérzésű lesz búcsút inteni neki. Bízom a történet méltó befejezésében, mint kárpótlásban.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2015-05-12 08:26:18

válasz eferesz (2015-05-11 20:14:03) üzenetére
Szia Eferesz! Remélem a meglepetés nem volt túl kellemetlen? Bátorkodom így hinni, hiszen a csillagok erről tanúskodnak:). Örülök látogatásodnak! Üdvözlettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2382
Időpont: 2015-05-11 20:14:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Mindig meglepsz, és ez a jó.
:)
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2015-05-11 15:45:53

Szia Zsu! Örülök, h ez a rész is tetszett! Bevallom, beleszőttem a saját, repülés iránti rajongásomat is. Ethel egy kicsit én, magam vagyok, amik vele történnek, mintha énvelem történnének, érzései, gondolatai az én érzéseim, gondolataim. De, hát kiről formázza az ember a főhősét, ha nem saját magától? (Bocs, ez csak vicc, szegény Ethel!) :) Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5458
Időpont: 2015-05-10 17:44:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

Kellemes kis rész a repülésről, nagyon tetszett, ahogy megírtad és a végén ott a nagy igazság,
bár tényleg nem beszélünk róla :)
Tetszett !
Szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Útban, Sirok felé címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bunyó címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)