Sea song

Against the planks of the cabin side,
(So slight a thing between them and me,)
The great waves thundered and throbbed and sighed,
The great green waves of the Indian sea!

Your face was white as the foam is white,
Your hair was curled as the waves are curled,
I would we had steamed and reached that night
The sea's last edge, the end of the world.

The wind blew in through the open port,
So freshly joyous and salt and free,
Your hair it lifted, your lips it sought,
And then swept back to the open sea.

The engines throbbed with their constant beat;
Your heart was nearer, and all I heard;
Your lips were salt, but I found them sweet,
While, acquiescent, you spoke no word.

So straight you lay in your narrow berth,
Rocked by the waves; and you seemed to be
Essence of all that is sweet on earth,
Of all that is sad and strange at sea.

And you were white as the foam is white,
Your hair was curled as the waves are curled.
Ah! had we but sailed and reached that night,
The sea's last edge, the end of the world!

____________________________________________


Dal az óceánon

A kajütsort a hajó oldalán
(Az óceán kívül, belül meg én...)
Hullámok verték gyors egymás után
Az Indiai türkizzöld vizén!

Fehér volt arcod, fehér, mint a hab,
Hajad göndör, mint hullám taraja,
És én reméltem, hajónk jól halad,
A világ végén köt ki éjszaka.

A szél, amely a kikötőbe ért,
Oly friss, vidám volt, sós ízű, szabad,
S a nyílt vizekre gyorsan visszatért,
Hogy ajkad érje, kócolja hajad.

Gépek dobogtak egy ritmusra lenn,
Még közelebbről hallgattam szíved,
Só lepte ajkad édes volt nekem,
Megadó voltál, szavad sem esett.

Kinyújtott testtel keskeny ágyadon
A hullámok ringattak akkor ott,
S úgy tűnt, a földön, óceánokon
Mi édes, bús volt - tőled származott...

És fehér voltál, fehér, mint a hab,
Hajad göndör, mint hullám taraja,
Ó, hogy reméltük, hajónk jól halad,
S az Édenben kiköt ma éjszaka!