HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44617

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-05-12

A majom farka, a misszionárius feneke XIII/6.

Eszébe jutott a fiú, amikor már Manaus felé hajózott a tengernyi széles folyamon. Jóképű kis srác volt, nagy dumával. Találkoznom kellett volna vele, mondta magában. Csak egy kicsit beszélgetni, vacsorázni, semmi több. Miért van az, hogy az ember néha úgy érzi, lelki rokonságban van valakivel? Hogy első pillanatra szimpatikus neki az illető? Tényleg létezik ember és ember között egy láthatatlan fonál, ami összeköti őket? Ha randizott volna vele, nem biztos, hogy megállt volna a beszélgetésnél, a vacsorázgatásnál. Valószínű, lefeküdt volna vele, ha a fiú kéri.
-Még szerencse, hogy nemet mondtam - mondta magának a hajó korlátjának támaszkodva. -Azt hiszem, tényleg lefeküdtem volna vele, Rafael nagyon aranyos gyerek volt!
-Tessék? - kérdezte valaki meglepetten, aki éppen arra haladt el. -Nekem szólt a kisasszony?
A lány felnézett. Alacsony, vékony testalkatú, izmos férfi állt előtte napszemüvegben, baseball sapkában. Napégette arcáról nem lehetett megállapítani mennyi idős. Lehetett 35, vagy akár 50.
-Jaj, bocsánat! Csak magamban beszéltem! -szabadkozott Ethel-
A férfi elmosolyodott. -Semmi baj, én is szoktam! Ne haragudjon, hogy ismeretlenül megszólítom!
-Dehogy! Ethel Voght vagyok! -Nyújtotta a kezét. - Most már nem vagyunk ismeretlenek egymásnak.
A férfi könnyed világfiként megfogta Ethel kezét, lehajolt és kezet csókolt. Elmormolta a nevét, amit Ethel nem értett kristály-tisztán, aztán megkérdezte:
-Kísérő nélkül utazik?
-Igen, így alakult.
-Manausba megy?
-Ja.
-Milyen célból, ha megengedi, hogy megkérdezzem?
-Hivatalos ügyeimet intézem. És maga?
-Én? -A férfi elmosolyodott. -Hát, mondjuk én is.
-Manausban?
-Igen, persze!
Egyforma magasak voltak, ahogy egymás mellett álltak, a szemük egyvonalban volt. Nem, talán egy félhüvelykkel Ethel volt magasabb.

Beszélgetni kezdek, mindennapos dolgokról esett szó: milyen meleg van, milyen szörnyű az ellátás a hajón, milyen rémes, hogy órákig kell sorban állni reggel egy kis kávéért, délben a vacak, híg levesért, este a kukorica-lepényért, kibírhatatlan, hogy minden este menetrenszerűen megérkezik az eső, és mekkora probléma, hogy nincsenek kabinok, s a fedélközben kell aludni, függőágyakban mindenféle ember között.
-Nekem felajánlottak egy kabint - mondta mosolyogva a férfi. -Ha akarja, átadom magának.
-Kabin? Ezen a hajón? Egy regatón?
-Egy-kettő létezik ám a kivételezetteknek! Elől vannak a kapitány fülkéje mögött.
-És maga, izé, kivételezett?
-Bizonyos értelemben. De csak rokoni alapon. A kapitány a másod-unokatestvérem. Elfogadja?
-Hát, nem is tudom.
-Jó, jó, nem erőltetem. Ha meggondolja, bármikor szólhat.
-Köszönöm.
A férfi meghajolt, intett, mosolygott, és elsétált. Ethel utána nézett. Most is azt érezte, mint amikor Rafaellel megismerkedett: szimpatikus volt neki ez a férfi.

A harmadik este mégis elfogadta a felajánlott kabint.
Történt, hogy már lefekvéshez készülődött a fedélköznek abban a részében, ahol az asszonyok függőágyai voltak, felkötözte a hátizsákját a vastraverzre, ennyi volt az előkészület, amikor két lump alak vetődött oda, Isten tudja, honnan jöttek, és miféle késztetés vezette őket, de ez nem is lényeges, belekötöttek Ethelbe. Először csak megjegyzéseket tettek, aminőket alantas származású és gondolkodású férfiak tesznek egymás között alantas vágyaikat kifejezendő, majd, hogy a lány hátat fordítva nem reagált, az egyik férfi felbátorodott, közelebb lépett, és a derekára tette a kezét.
-Csak egy csókot, galambocskám, s mán itt se vagyok!
Ethel villogó szemekkel perdült meg. Ellökte a szakadt férfi kezét.
-Menjen a p...ába, maga idióta f...kalap! Hogy mer taperolni?!
Az alak nyerítve röhögött. A másik biztatta.
-Gyerünk Rudy, ne hagyd magad!
Ethel segítséget kérőn nézett körbe. A jobboldali és a baloldali szomszédját nem látta, Kettővel arrébb egy kövér asszony éppen bemászott a függőágyába, rá se hederített, mi folyik mellette. A fedélköz gyengén pislákoló lámpáinak fényében itt-ott látott még embereket mozogni, akik azonban abszolút közömbösnek mutatkoztak azzal szemben, ami pár lépésnyire tőlük zajlott. A férfi még mindig röhögve közelebb lépett, mindkét karját kinyújtotta, megragadta Ethel derekát. Ápolatlan csapzott haja az arcába hullott, vigyorgott foghíjas szájával, bűzös dohány és szesz-szag áradt belőle, ami a mosdatlan test undorító kipárolgásával keveredett.
-Hagyjon békén, mert sikítok!
Megpróbálta kitépni magát, de a férfi, erősen fogta. Közelebb húzta magához, fölé hajolt. Olyan büdös szájszag csapta meg a lányt, hogy majdnem elhányta magát. Felkiáltott.
-Smárold le Rudy, gyerünk, smárold mán le! - szurkolt a társa, mintha futball-meccsen a kedvenc csapatát biztatná. -Mard el a csöcsit nekije!
Ethel teljes erővel küzdött, hogy kiszabaduljon. Mindkét kezét a férfi mellkasának feszítette, megpróbálta távol tartani magától. Fejét hátra vetette, és oldalra fordította, hogy a züllött alak feléje nyomakodó száját elkerülje.
-Kapd elő a brumódat, szopasd meg a kicsikét!
A csavargó röhögött.
-Azt akarom ippeg!
Egyik kezével elengedte a lány derekát, a másikkal elkezdte kigombolni a sliccét.
Ekkor éles kiáltás csattant a hátuk mögött:
-Eressze el!
A lump meglepődve az erős hangtól elengedte a lányt, és méltatlankodva hátrafordult.
-Ki a f... maga? Hogy mer...!
A baseball sapkás férfi állt ott. Hanyag tartással támaszkodott a tetőponyvát tartó egyik vasoszlopnak, kezét vászonzakója zsebébe süllyesztette.
-Tűnjön a fenébe! - mondta nyugodtan.
A csavargó, rongyai közül kést vett elő.
-Most meghalsz rohadék!
-Adj neki Rudy - kiáltotta társa, a nyiszlett kis fickó.
A Rudynak nevezett egyén tett egy lépést a baseball sapkás férfi irányába, ám a következő pillanatban az kihúzta a kezét a zakója zsebéből. Fegyver csöve csillant meg a félhomályban.
-Még egy lépés és keresztüllövöm!
A támadó meghátrált.
-Ja, vagy úgy! Ez komoly érv, úgy látom. Ez ellen nincsen apelláta!
Két pillanat alatt eltűntek, felszívódtak a sötétben. Amikor elmúlt a veszély, Ethel a férfihoz fordult. Még mindig remegett.
-Köszönöm a segítséget. Honnan került elő egyébként?
-Szóra sem érdemes - válaszolta. -Erre jöttem éppen, és meghallottam a maga kiáltását.
A lány habozott. Most készült feladni a büszkeségét. Megvívta belül a csatát, és konstatálta, hogy a rátartiság veszített a józan ész figyelmeztető szavával szemben.
-Fenntartja még az ajánlatát a kabinnal kapcsolatban?
-Ó, hogyne!
-Akkor köszönettel elfogadom!
-Én köszönöm, hogy elfogadja. Örülök, hogy segíthetek. Adja azt a zsákot, majd viszem!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
776
Időpont: 2017-06-11 11:58:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem továbbra is!

Kalandos a folytatás; sohasem eseménytelen az, ha egy ifjú hölgy egyedül utazik, vadregényes tájakon. Azért jó, hogy néha akad megmentő lovag is. (Vagy nem jó? Vagy nem is lovag? Majd kiderül.) :)

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7391
Időpont: 2015-05-13 09:45:20

válasz eferesz (2015-05-13 09:26:33) üzenetére
Kedves Eferesz! Végül is ez alapjában véve egy kalandregény:) Bár vannak bizonyos hátsó szándékaim, hogy a kalandok ürügye alatt mást is elmondjak az olvasóknak. Hogy sikerül-e? Majd kiderül a vallatásnál, vagy talán a végén. Az egész élet is egy nagy kaland, és felvet kérdéseket. Vannak, létezhetnek emberek, akiknek másra is szükségük van, mint enni, inni aludni. És a szenvedélyek sem egyformák...Szeretettel üdvözöllek, és köszönöm, h kirartasz! Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2254
Időpont: 2015-05-13 09:26:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi történik itt, de sebaj, mert erős, és hajlékony a nyakam.
:)
Üdvözlettel: eferesz
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7391
Időpont: 2015-05-13 08:25:06

válasz Susanne (2015-05-12 19:07:36) üzenetére
Szia Zsu! Hát bizony meg kell szenvedni mindenkinek, míg célba ér, ez alól Ethel se kivétel. Azt hiszem, a hátralévő (most már rövid) részekben, egy-két komoly meglepetés éri majd. Örülök, h tetszett ez a rész is, szeretettel várlak a folytatásra! -én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2015-05-12 19:07:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Húha Laci !
Nagyon jó ez a rész, érdekes, fordulatos.
Szegény Ethel ugyan mi vár még rá ?
Tetszett ez a rész is!
Szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak VI/6, VI/7. +18 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A majom farka, a misszionárius feneke XIV/5. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Árnyas erdőben címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Hullámzás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ártatlan altató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ártatlan altató című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Ártatlan altató címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)