HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1845

Írás összesen: 46512

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2015-05-12

Murmur jelenti 8. Ne, ne, ne, ne, nem!

Ha eljön a gyerekeknél a kétéves kor, a kis angyalkából egy akaratos kis ördög bújik elő. Megérkezik a dackorszak. A leggyakrabban használt szó a "NEM" lesz, a baba szótárában.
Luca egyéni színt visz az ellenkezésbe, mert nála az ellenkezés, most két éves korában így hangzik: "Ne, ne, ne, ne, nem!"
Ezt különböző hangszínekkel mondogatja. Van, amikor egészen barátságos a ne, ne, ne, ne, nem, máskor kicsit közönyös, megint máskor ingerült, és van, amikor kiabálós. Attól függ, hogy miről van szó, és milyen hangulatban van Luca.
Megjelent nála az önállósodás igénye, majd ő eldönti, hogy lesz-e öltözés, séta, stb. és többnyire az a döntése, hogy ne, ne, ne, ne, nem! Úgy tűnik, hogy az az egyetlen célja, hogy szembefeszüljön a szülők, nagyszülők akaratával. Amit csak mondanak neki, amit csak kérdeznek tőle, arra ez a patent válasz. Igazán vonzó dologgal kell előállni, ahhoz, hogy a picike szájat egy "igen" is elhagyja.
Magamban jól szórakozom, amikor Luca a "kérsz banánt?" kérdésre elmondja, hogy ő "ne, ne, ne, ne, nem kér", aztán amíg a narancsot és a szőlőt falatozza, szépen megeszi a banánt is, amit készakarva a tányérján felejtek. Aztán "ne, ne, ne, ne, nem" eteti meg a cicákat /kicsit levegőzni kellene, mert éppen nem fúj orkán erejű szél/, de arra a kérdésre, hogy le akarja-e szedni a sárga virágokat a kertben, már egy huncut igen a válasz, mert imád gyűjtögetni a picikém. Ám a lényeg így is megvan, mert megyünk levegőzni. Jaj a pitypangoknak, egynek sem kegyelmez Luca apró keze. Előbb kidíszítjük vele az ablakpárkányt, később pedig, a homok tortákat, amiket sütünk a homokozóban. Szóval a "ne, ne, ne, ne, nem" azért felülírható nála egy vonzó alternatívával.
Már nem mondja, hogy Luca kér ezt, vagy azt. Már azt mondja, hogy én kérek. Olyan aranyos volt, amikor pár héttel ezelőtt mondogatta, hogy "Luca kiveszi a babát a házból, Luca lecsavarja a kupakot, Luca ad inni a babáknak." Aztán egyszer csak megállt, gondolkodott kicsit, és kijelentette "Luca én vagyok." Mostanra megerősödött az én tudata, és saját akarata szerint szeretné berendezni a világot. Általában - ha nem veszélyezteti saját magát, vagy másokat - hagyjuk a papival /a férjem beceneve, amit Luca adott neki/, hagy akaratoskodjon. Ha "ne, ne, ne, ne, nem", teszünk csatot a hajába, akkor jó, nem teszünk. Elfogadjuk az akaratát, de ez nem azt jelenti, hogy mindent megengedünk neki. Ha fontos dologról van szó, akkor mi is használjuk a nem szót, bár nem cifrázzuk úgy, mint jelenleg Luca. Arról nem nyitunk vitát, hogy az utcán kézen fogva kell menni, nem szabad elengedni a kezünket. Megfogjuk a kezét, és kész. Ha érzi, hogy nagyon határozottak vagyunk, akkor többnyire belenyugszik a dologba. Főleg, hogy nem rágódunk rajta sokat, hanem egy vonzó alternatívát adunk a sétának. Például meglátogatjuk a szomszéd nénit, vagy a Boldizsár kutyát, vagy felülünk a padra, ami az utca végén van.
Szerencsére már nagyon ügyesen beszél, és egyre tisztábban. A szülinapján már a nagynénik, és a nagybácsik is megértették, hogy mit mond. Már egészen jó beszélgetéseket lehet folytatni vele.
Egyik nap Luca haját fésülöm, és mondom neki:
- A fodrász is fésülte a hajadat?
- Nem akarom, hogy fésülje! - válaszolta Luca
- A fésülést nem akartad, vagy a hajvágást? - kérdezem.
- Nem, nem vágás! - háborodik fel a picikém.
- Jó, jó, csak beszélgetünk róla. - nyugtatgatom.
- Nem beszélgetünk róla! - jelenti ki.
Persze nekünk kevesebb jut a dackorszakból, mint a szüleinek, mert mi kevesebbet vagyunk vele. Így kipihenten várjuk a kis akaratost, és azért is könnyebb helyzetben vagyunk, mert nem kell időre sietnünk sehová. Úgy látom, nála is beválik a gyerekeimnél alkalmazott technika, az, hogy előre megmondjuk, nemsokára majd abba kell hagyni a játékot, amibe éppen belemerült, és kis idő múlva ebédelni fogunk, vagy kicsit lepihenünk délután. Már várjuk a "ne, ne, ne, ne, nem!" tiltakozást, de nem foglalkoznunk vele, hagyjuk még játszani. Aztán valahogy gyökeret ver a dolog a kicsi kobakban, mert mire eljön az ideje az ebédnek, és megkérdezzük, hogy "segítesz a nagy asztalhoz tolni az etetőszékedet?" már szalad, és tolja. Aztán még van egy kis tiltakozás, hogy ő "ne, ne, ne, ne, nem eszik", de aztán csak csipeget a tányérjáról, amíg mi eszünk, a végére ő is jól lakik.
A dacoskodás eddig még nem párosult földre vetős, őrjöngős hiszti rohamokkal - legalábbis nálunk - , hát reméljük a jövőre nézve a legjobbakat, hogy nem is fog.
Igyekszünk vigyázni rá, hogy éhség, fáradtság, unalom, félelem miatt ne boruljon ki a picikém, igyekszünk megnyugtatóan kezelni a "ne, ne, ne, ne, nem" reakcióit, és lekötni valami szórakoztató dologgal.
Szerencsére azért a dackorszakban is megőrizte a játékos kedvét, jókat játszik egyedül is, meg velünk is. Persze nem azzal, amit mi játéknak hiszünk.
Húsvét vasárnapjára nagyon készültem, a kertbe a bokrok alá elrejtettem alufóliába csomagolva, nyuszis matricával leragasztva, az ajándékokat, amiket a nyuszi hoz neki.
Kikukucskáltunk az ablakon, hogy ni csak mi csillog a bokrok alatt. Jött a nyuszi, hozott Lucának ajándékot. Felöltöztünk, adtam neki egy kis kosarat, amibe beletehetjük az ajándékokat. Összekeresgéltük mindet, aztán bementünk, és Luca csigalassúsággal nekiállt kibontani a csomagokat. Előbb a nyuszis matricát kapargatta le mindről, majd azokat beragasztotta a rajzfüzetébe, szigorúan egymás tetejére. Aztán a fóliákat kezdte széttépkedni apró darabokra, bele a kiskosárba. Az ajándékokat megnézte, sorba rakta, aztán visszatért a matricákhoz, meg a fóliához. Mondhatni azok voltak a legsikeresebb ajándékok, azokkal játszott el a legjobban. A végére az egész lakás tele volt széttépkedett alufóliával, és a nyuszis matricák darabkái felragasztva, még napok múlva is a legváratlanabb helyeken bukkantak fel a lakásban.
Egyébként ezt a nyuszi dolgot még egyáltalán nem tudta kezelni. Nemrég volt a születésnapja, akkor kapott ajándékokat. Most, hogy újra ajándékot kapott szent meggyőződése volt, hogy megint születésnapja van. A nyuszi nem érdekelte, mert nem értette. Egész nap azt mondogatta, hogy "Két éves vagyok! Születésnapom van. Kaptam ajándékot." Ettől nem lehetett eltéríteni. Még a tortát is reklamálta!
Olyan aranyosakat tud mondani. Megint alagutat építettünk, mert azt nagyon szereti, de aztán szétdobálta a párnákat, amiből az alagút készült. "Szétbontottad az alagutat?" - kérdeztem tőle. "Friss alagutat csinálok!" válaszolta a picikém. Délután meg a rajzfüzetébe napraforgót rajzoltunk, mondtam neki, hogy "itt a szára, itt a tányérja", Luca rám nézett és nagy komolyan kijelentette "hamikát csinálok bele", és belefirkált a ceruzájával.
Ne, ne, ne, ne, nem! - mondogatjuk viccesen egymásnak a férjemmel, ha nincsen a kis Luca hallótávolságban. Igyekszünk - mint annak idején a saját gyerekeinknél - megértéssel és humorral kezelni a dacoskodást.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2015-08-28 00:28:53

válasz szusi (2015-06-07 19:11:00) üzenetére
Kedves Szusi!

Már régen nem írtam Murmur történetet, hiába tervezgetem, nem sikerül időt szakítanom rá.
Pedig én is örömmel írnám őket!

Köszönöm az olvasást.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2015-06-07 19:11:00

Judit, nagyon kedvelem ezeket a "tudósításaidat". Mindig örömmel olvasom.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2015-05-21 15:23:07

válasz Selanne (2015-05-19 11:12:51) üzenetére
Kedves Marietta!

Bizony nagyiként sokkal jobban derül az ember a dacoskodó kis kétévesen, mint anyukaként. :)
Az is megtévesztő, hogy Luca olyan jól beszél, ettől a koránál idősebbnek gondolja az ember, és hajlamos azt hinni, hogy belátóbb is. Pedig nem. :)
Ha csak mutogatna, babanyelven gagyarászna, pár szóval kommunikálna, mint sok korabeli kisbaba, akkor nem lennének ilyen nagyok az elvárások vele szemben.
Bizony, néha mi is hajlamosak vagyunk túlbecsülni őt, és elfelejteni, hogy még csak két éves.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8281
Időpont: 2015-05-19 11:12:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit! Örömmel jártam itt, és olvasgattam újabb fejezetedet a kis Lucával, rólatok. Ezen korszakok is megszépítik a napokat, és biztosan más édesanyaként megélni, mint nagyiként. Fő a türelem, az odaadó gondoskodás, a tanítás, és a nevelés. A humorérzék megtartása...

Szeretettel.Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2015-05-18 23:53:00

válasz festnzenir (2015-05-15 10:46:02) üzenetére
Kedves Zsófi!

Mi még Lucával nem jutottunk el ebbe a korszakba. Még nem akar mindent egyedül csinálni. Ha valami nem megy neki, akkor mondja, hogy "Murmi segít!" - igényli a segítséget. De majd - ha jól emlékszem olyan három éves kor körül - jön majd a "majd én egyedül" korszak.
Lehet, hogy majd arról is születik egy Murmur történet. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2015-05-17 23:39:25

válasz efmatild (2015-05-14 13:03:18) üzenetére
Kedves Matild!

Luca régen várt unoka a családban, persze, hogy örülünk neki, és annak ha együtt lehetünk vele. :)
Újra megelevenedik a gyerekeink pici kora általa. Sok minden eszünkbe jut róla, és a viselkedéséről.
Remélem, hogy a további fejleményekről is lesz időm írni!

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2015-05-17 17:45:15

válasz Susanne (2015-05-13 18:54:46) üzenetére
Kedves Zsu!

A dackorszakot nem lehet kikerülni, szükséges "rossz" a személyiség kialakulásához. Ahány gyerek, annyi dackorszak. :) Még jó, hogy a tieidnek is megvolt. :)
Luca nagyon édesen dacoskodik, ezzel a sok nemmel, már szinte saját maga paródiája. :D
Örülök, hogy tetszenek ezek a kis történetek, sajnos most mást írni nincs időm, pedig rengeteg tervem van. Azaz lenne...

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2015-05-16 22:43:10

válasz oroszlán (2015-05-13 09:59:19) üzenetére
Kedves Ica!

A gyerekek agyának 75%-a a születés után fejlődik ki, főként a magasabb rendű agyuk rendkívül fejletlen. Így az első életévekben az alacsonyabb rendű agy az, ami uralkodó helyzetben van, ami azt jelenti, hogy az ide tartozó érzelmi rendszerek és primitív megnyilvánulások könnyen felülkerekedhetnek. Ez a magyarázata annak, hogy miért hisztizik gyakran egy kisgyerek, emiatt lesz zaklatott és emiatt ordít és fetreng a földön kétségbeejtő állapotban. A magasabb rendű racionális agy ekkor még nem elég fejlett ahhoz, hogy képes legyen csillapítani ezeket az óriási érzelmi hullámokat. Szükségük van a segítségre, hogy megnyugodjanak. Az érzelem dús gondoskodás révén a gyermek homloklebenye, magasabb rendű agya elkezd fejlődni és képessé válik arra, hogy hatékonyan kezelje a megterhelő stresszhelyzeteket.
Köszönöm, hogy olvasod a Murmur történeteket, és hozzászólást is írsz. :)
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2015-05-15 23:56:34

válasz Kőműves Ida (2015-05-12 21:46:40) üzenetére
Kedves Ida!

Eltettem annak idején a rengeteg játékot, ami a három gyerekemé volt. Most a kis Luca dúskálhat a játékok között, de lám őt jobban érdekli a fólia, meg a nyuszis matrica. :) Ezért is írtam, hogy nem azzal szeretnek játszani, amit mi játéknak hiszünk.
Kinn a kertben egy egész napig elvolt Luca egy csomag kertészeti agyaggolyóval, amit a virágültetéshez használok. Sünit készített homokból, aztán a golyók voltak a szemei, az orra, végül a sok tüske rajta.
Aztán a három süniről mind leszedegette, és belerakta egy flakonba őket, aztán kiöntötte a szitába, és megfőzte őket a kisebbik fiam dobverőjét használva fakanálnak. Aztán beleöntötte őket a talicskába, és körbe tologatta a kertben. :) Ha valami megragadja a fantáziájukat irtó kreatívak tudnak lenni!
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
955
Időpont: 2015-05-15 10:46:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz T. Pandur Judit (2015-05-14 23:14:15) üzenetére
Kedves Judit !
Gratulálok a kis Panni hercegnő megérkezéséhez !
" A csak én fogom egyedül korszak" alatt azt értem, hogy mindent kiakarnak próbálni. Az én unokám amikor pici volt akkor végig kellett vele sétálnom fél Balatonfüredet, mert meglátott egy babakocsit pici babával és mit sem törődve mellészegült és mondta az anyukának, hogy engedje megfogni a kocsi toló vázát, és tessék, elengedni mert én tudom egyedül is tolni - mondta. Hiába kértem hasztalanul,menjünk mi nem arra lakunk, el kellett kísérni a babát hazáig.
Ekkor kezdődött, azután mindent egyedül akart csinálni.

Zsófi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2015-05-14 23:14:15

válasz festnzenir (2015-05-12 21:16:09) üzenetére
Kedves Zsófi!

Május 2.-án reggel megérkezett Luca kistestvére, Panni. Ugyanakkor született, mint a kis Charlotte Elizabeth Diana hercegnő, ő a mi kis hercegnőnk. :)
Onnantól már kétszeres Murmur vagyok. Valóban Lucának már van kit tologatni a babakocsiban. Azt még nem engedik neki, hogy ő fogja az újszülött Pannit, majd ha Panni már kicsit nagyobb lesz, és jobban gyömöszölhető. :)

Judit
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
411
Időpont: 2015-05-14 13:03:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Két éves unokád éntudatra ébredését olyan élethűen, szépen fogalmaztad meg, hogy szinte láttam a csöppséget! Kiérződik belőle, hogy a szeretet mellett a szülők és ti is tudatosan nevelitek, sokat beszéltetek, beszéltek hozzá, így korához képest fejlettebb, mint esetleg olyan gyermek, ahol nem foglalkoznak ilyen sokat vele. Mindig szívesen olvasom a Luca történeteket, és a további fejleményekre is nagyon kíváncsi vagyok! :)
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5483
Időpont: 2015-05-13 18:54:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !
Érdeklődve olvastam az újabb történetet Lucáról:)
Mind a két gyermekemnél volt ilyen korszak.
Ahogy jön, úgy el is illan majd...
Szeretem az írásaid, ez is nagyon tetszett:)

Szeretettel: Zsu
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4635
Időpont: 2015-05-13 18:51:46

válasz Finta Kata (2015-05-12 17:12:09) üzenetére
Kedves Kata!
A szakirodalom szerint a három évesek néhány egyszerűbb mondatot használnak. Luca még csak kettő múlt, de csak úgy dőlnek a mondatok belőle.
A múltkor rizskókot sütöttem, amit még nem evett. Kicsipkedte belőle a mazsolákat, aztán megkóstolta a süteményt, és megkérdezte "ez valami speciális étel?" Eltátottam a számat, hogy honnan vesz ilyeneket...
Szerintem is fontos beszélni a picikhez, de talán az még jobban ösztönzi őket a beszédre, ha megpróbáljuk megérteni amit ő próbál mondani, és reagálunk rá. Akkor van sikerélménye a beszéd terén, ami ösztönzőleg hat rá.
Judit
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6954
Időpont: 2015-05-13 09:59:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Örömmel olvasom az újabb írásodat a kis Lucáról. Szinte magam előtt látom, olyan szemléletesen írtad le. Minden gyerek első éveiben megjelenik a dackorszak. Határozottan féltem tőle, hogy olyan földhöz vágós lesz, de szerencsére nem. Úgy látszik kezelni kell, vagy tudomást sem kell venni róla:)))...az nehéz.
Várom a kedves élménybeszámolódat továbbra is.
Szeretettel: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5352
Időpont: 2015-05-12 21:46:40


Kedves Judit!

Ó, mennyire jólesett olvasnom újra rólatok! Szóval beköszöntött a dackorszak. A legérdekesebb az, hogy egyáltalán nem gondolják komolyan, szinte tudják, hogy nekik lesz rosszabb, ha ellenkeznek, de olyan jól esik nemet mondani... többszörösen meg plánenene...:) A húsvéti ajándékokat is nagyon élveztem. Akárcsak Luca. :) Ebben a korban még nem is nagyon szabad ajándékokkal elhalmozni. Amint a mellékelt ábra is mutatja, elég egy darab alufólia, meg néhány öntapadós matrica, és megvan az egész napi elfoglaltsága a gyereknek. Tündéri lehetett.
Nagy élmény volt olvasni rólatok újra!

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
955
Időpont: 2015-05-12 21:16:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !

Örömmel olvastam a kis Lucáról szóló újabb tudósításodat. Nagyon ügyesen oldjátok meg a kedves férjeddel, hogy ti is a nem, nem , nem -nemekkel szórakoztatjátok magatokat,minden humort belevisztek. Ha ezt a kis Luca felé is így érvényesítitek , például : egymásra néztek férjeddel és a tányérra helyezett kedvenceket félretéve eltoljátok Lucától, és azt mondjátok, hogy nem ,nem, nem, most a Luca nem kér belőle, akkor ellenkezésképpen megérkezik majd az igen is és a de is, és a kérek is. Egyébként a kézfogás ellenkezés átszokott csapni a hirtelen elszaladásba is illa-berek a volt is nincs is utolérhetetlenségbe.
Ez ellen nagyon jót tesz egy újabb jövevény a családban, mert olyankor szívesen fogják a babakocsit, felelősséggel kísérik a benne lévő kis csodát, sőt akkor, jön majd a "csak én
fogom egyedül" korszak.
Nagyon vártalak már, öleléssel, Zsófi
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11806
Időpont: 2015-05-12 17:12:09

Kedves Judit!
Így cseperednek az apróságok. Érdekes, hogy minden gyereknél eljön ez a korszak, amikor kezd dacolni, érzi, hogy neki is van külön akarata. De mindig, még így is aranyosak tudnak lenni. Én is olyan szeretettel figyeltem testi-lelki fejlődésüket, s érdekes, amikor ilyen pici korban már szépen beszél. Nálam is így voltak, ezért nekem mindig furcsa volt, amikor hallottam, hogy egy-egy gyerek már három, sőt, még négy éves korban sem tud szép mondatokban beszélni.
Jó, hogy van hozzá türelmetek. Az nagyon fontos, szerintem a későn beszélőknél az lehet az oka, hogy a szülők, hozzátartozók nem foglalkoznak velük. Ugyan ez jellemző majd a további évekre is, hogy ahol a család felnőtt tagjai olvasnak, az a gyerek megszokja, és további életében hasznosítja.
Veletek együtt élveztem a kis ellenmondásokat...
Kata
Szeretettel: Kata

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Láttalak című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Abszurd bakancslista című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Újévi rókavadászat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kérdések címmel a várólistára

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Múlt morózus árnyait átkozom című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Isten ott van című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Közel című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A hold ágyában című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) In memoriam H. B. című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fák vagyunk című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Mólón című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Strandon című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)