HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1831

Írás összesen: 45766

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmúlás
Szerző: alberthFeltöltés dátuma: 2015-05-14

Az utolsó órában

Élete gyertyája a csonkig leégett,
halványakat pislog, érzi már a véget.
Néhány elnyűtt bútor dereng a homályban,
roskad a vén asztal, szú perceg a fában.

Utcán egy autó zörögve elhalad,
rezgése megtölti a rideg falakat,
s a reflektorokból az erős fénynyaláb
a poros ablakon átverekszi magát.

Végigfut a falon, felvillant egy képet,
kifakították már régen azt az évek.
A sárgult papíron fiatal pár látszik,
az öregnek arcán bágyadt mosoly játszik.

Nagyot sercen mostan a gyertyának lángja,
mintha jelzés volna, hogy nem sok van hátra,
és még egyszer újra fellobban a fénye,
friss erő költözik megvénült szívébe.

Mint kis lidérclángok egy sötét mocsárban,
emlékek villannak az öreg agyában,
mintha látná magát síró kisgyereknek,
érzi simítását anyai kezeknek.

Majd fiatal kora tűnik fel előtte,
boldogan emlékszik erre az időre.
Mintha nem is emlék, való lenne mostan,
az aggastyán szíve oly hevesen dobban.

Asztalon a gyertya, egyre jobban serceg,
a lángja vonaglik, kormos füstje terjeng.
Verejtékben úszik az öreg homloka,
teste tüzel, remeg, elcsuklik a szava.

Kedvese szép arcát vágyná újra látni,
gyönyörű, két szemét szeretné csodálni,
s hallani a hangját, hogy szólítja őtet,
ily szépen beszélni nem hallott más nőket.

Kinyílik az ajtó, s nem hisz a szemének,
nem látott még soha ilyen fényességet.
S mintha zene szállna lágyan a füléhez,
hívó szavát hallja régi kedvesének.

A csengő hang ismét új erőt ad néki,
fiatalodik már, egyre jobban érzi.
A hang után indul, nem megy szinte lebeg,
maga mögött hagyva erdőket, hegyeket.

Egy virágos réten kedvese már várja,
messziről ráismer csillámló hajára,
s mint először látta, oly gyönyörű újra,
két ölelő karját vágyón felé nyújtja.

"Sokat vártam reád, többé el nem válunk,
örök szerelemben egymásra találtunk."
Benn a kis szobában gyertyafény vonaglik,
széjjelfolyt a viasz, a kanóc hanyatlik.

Egyre füstösebb és kormosabb a lángja,
míg csak le nem merül a viasz-mocsárba.
Sűrű füstcsík száll fel, s terjeng a homályban,
roskad a vén asztal, szú perceg a fában.

Esni kezd az eső, s koppan az ablakon,
a víz beszivárog, s lefolyik a falon...
Két homályos szempár még meredten néz,
az élet elrebbent, és lecsüng a kéz.

Debrecen, 1974. 11. 11.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2414
Időpont: 2015-05-15 20:02:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Albert!
A sorok önmagukért beszélnek, az örökkévalóságból szólnak.
Köszönöm!
Tisztelettel: eferesz
Alkotó
alberth
Regisztrált:
2009-03-01
Összes értékelés:
2880
Időpont: 2015-05-15 17:53:25

válasz Finta Kata (2015-05-15 17:29:44) üzenetére
Kedves Kata! Már ideje volt sort kerítenem erre a versemre, mert annak ellenére, hogy régen írtam, még mindig nem lett feltöltve. Egy kicsit hosszúnak találtam, de örülök hogy tetszik neked épp ezért is. Érdemes lenne majd írni egy hosszú elbeszélő verset is, mint mondjuk amilyen a János vitéz, vagy a Toldi. Nem tudom, a mai olvasók kitartóan végigolvasnák e? No meg hogy sikerülne? Mert az egy külön műfaj ám! :-)
Szeretettel: alberth
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11663
Időpont: 2015-05-15 17:29:44

Kedves Albert!
Korabeli versed csodás. Szeretem, ha ilyen hosszú verseket lehet olvasni ilyen pontosan, szépen benne mindent úgy leírni, ahol minden egyes szó értelmes, oda való, ahová kell, szép és magyaros... Csak csodálni tudom eme képességed.
Ráadásul ilyen nehéz témát így feldolgozni, nem lehetett könnyű. De ami számomra is fontos: ilyen verset olvasni nagyon szeretek: Kata

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/7 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hószín asszony című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hegedűtokban című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Hegedűtokban című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Csak ennyi című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Forog a Törvény című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Hószín asszony című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Zúzott címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Forog a Törvény című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Hegedűtokban című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Hajós című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/7 című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Hajós című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/6. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)