HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47338

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ermi-enigma
2018-12-18 18:20:53

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Németh IstvánFeltöltés dátuma: 2015-05-16

Láttam szállni

- Mi lehet a régi barátokkal, ismerősökkel? - Pár éve kerültem el otthonról - érdekes, hogy ahol felnő az ember, az mindig otthon marad, akkor is, ha már rég nem ott lakik -, és nem tudok róluk semmit. Pedig mindenkinek volt telefonja, internet elérhetősége, csak éppen senki sem volt kíváncsi a másikéra. Személyesen szerettünk találkozni, annak az erejében hittünk.

Ez járt a fejemben, miközben egy büfét kerestem, éhes voltam. Nem volt kedvenc helyem, mindig a hangulatom, megérzésem alapján tértem be valamelyikbe. Előttem a járdán egy galambra lettem figyelmes - szép, formás, amolyan igazi városi fajta -, éppen csipegetett valamit. Amint a közelébe értem, abbahagyta a csipegetést, lépett párat azzal a galambokra jellemző fejmozgással, majd amikor látta, hogy ez nem célravezető, akkor felrepült.

Figyeltem a reptét - valamiért szeretem nézni ahogyan repülnek, szállnak a madarak -, ami nem tartott sokáig, mert hamar távol került tőlem, újra leszállt a járdára, és folytatta a megzavart csipegetését. Egy büfé volt mögötte. Ennél jobb megérzés nem kell - gondoltam, majd elindultam arrafelé.

Nyílt a büfé ajtaja, egy velem egykorú férfi lépett ki rajta.

- Szia Sanyi! - köszöntem rá, amikor még az ajtót csukta, tehát nem láttam az arcát teljesen. De a mozgása, mozdulatai, az arca nélkül is egyértelművé tették számomra, hogy az egyik - a legjobb - régi barátommal futottam össze.

A szia-szia, és a kézfogás után azonnal jöttek a régi emlékek felelevenítései: - Mennyit játszottunk gyerekkorunkban együtt! - verdeste meg a vállamat Sanyi, miközben a kocsija felé invitált.

Pár háznyira laktunk egymástól, a délutánokat általában valamelyikünknél játszottuk végig. A szülők örültek ennek: nem csavarogtunk, szem előtt voltunk, mégis kimozogtuk, lekötöttük magunkat, és esténként pillanatok alatt elaludtunk.

A cserebogár futtatás milyen muris szokott lenni! Rengeteg volt belőlük, mindkettőnknek kellett fognia egyet-egyet. Könnyűnek látszott, de nem az! Kinéztem egyet, odamentem érte, meg akartam fogni, erre elrepült. Egy másik ugyanúgy, a harmadik is, sőt általában mind ezt csinálta. Akkor lassan, óvatosan - gondoltam magamban. Így sikerült azért elkapnom egyet, de azt is csak nagy sokára. Hogyan örültünk, amikor mindkettőnk gyufásdobozában ott volt a befogott versenyző!

Most kezdődött meg a futtatás. Leraktuk egymás mellé a dobozainkat, majd szép lassan lehúztuk a doboz külsejét. Alákukucskáltunk, hogy lássuk, a bogarunk hogyan érzi magát, és jó fele néz-e. Leemeltük róla a dobozt, de óvatosan ám, nehogy elrepüljön. Ekkor ott állt egymás mellett a két versenyző. Az győzött, amelyik előbb elérte a tőlük 15-20 centire meghúzott célvonalat, természetesen futva. Csakhogy ezek a buta cserebogarak ilyesmire még csak nem is gondoltak, ezt tudomásukra kellett hozni valahogyan. A fűszál alkalmasnak látszott ilyesmire. Vagy a potrohát csapkodtam vele, hogy haladj már te lusta dög, vagy a feje elé tettem, hogy ugye milyen éhes vagy, gyere csak. Általában azért elindultak előbb-utóbb, de gyakran nem jó irányba.

A szabály az volt, hogy hozzáérni a bogárhoz nem szabad, de volt egy másik eszköz is a fűszálon kívül: egy ágdarab. Akkor mindenféle teketória nélkül fogtam magam, megpöcköltem az ággal a versenyzőmet a cél irányába. Az áthaladt rajta, de közben el is repült. Olyankor néztem utána, néztem a repülő madarakat, majd ránéztem Sanyira. Persze, elkezdtünk civódni, hogy áthaladt ugyan a versenyzőm a célon, de hogyan? Szerintem még futott, Sanyi szerint már repült. A vége általában az lett, hogy akkor új futam, új verseny, de ág használata tilos.

Sanyi elmesélte, hogy - saját állítása szerint - mostanában nagy vadász lett, pont vadászni indul, tartsak vele. Beleegyeztem.

- Emlékszel, hogyan megvicceltetek Julcsával? - kérdezte tőlem. Hogyne emlékeznék, sokáig nevettem, sőt, az egész osztály vigyorgott a történeten.

Felsősök voltunk, egy osztályba jártunk. Olyankor veszi észre az ember a másik neműeket, olyankor kezdenek el a fiúk lányokkal, a lányok fiúkkal foglalkozni. Ez még nem probléma, hiszen eddig is találkoztak, beszélgettek egymással, csakhogy nem így, nem erről. És itt kezdődnek a problémák. Hogyan is kezdjen hozzá valaki? Abban az időben a szerelmes levél volt a divat. De nem ám közvetlenül adták át, csúsztatták oda a kiválasztottnak, hanem futár által. Szegény Sanyi, ennek lett az áldozata.

Írtunk egy szerelmes levelet Sanyi nevében - természetesen ő nem tudott róla. Mindenki tudta, hogy mi ketten milyen jó barátok vagyunk, ezért én adtam át a levelet Julcsának, nem gyanított semmit. A terv tökéletesen működött.

Sanyi aznap délután mesélte, hogy amikor ment le a lépcsőn, akkor a szembe jövő Julcsa úgy bámult rá, mint a szerelmes filmekben a fiatal nők szoktak nézni a lovagjukra. Majdnem megpusztultam a nevetéstől, de azért megmondtam neki, hogy a lányok bolondok. Azt viszont csak gondoltam, hogy te is.

Ugyanez történt másnap is, azzal a különbséggel, hogy azért megkérdeztem, nem beszélgettek-e egymással. Azt felelte, hogy nem, miről beszélnének. Harmadnap viszont már nem szerelmes, hanem megvető, durcás pillantásokat kapott. Akkor mondtam el neki a levél történetét.

És fordult a kocka. Sanyi, ha nem is volt szerelmes Julcsába, de tetszett neki. Most már ő akart beszélni Julcsával, és Julcsa nem akart vele. A dolog elég érdekes, elég pikáns volt ahhoz, hogy sokáig beszéljen róla mindenki az osztályban.

Akkor gyakran dörgölte az orrom alá ezt Sanyi, de én csak néztem a madarakat az égen, és vállvonogatva azt feleltem neki, hogy legközelebb jobb postagalambot válasszon.

Hú, de istenesen berúgtunk, amikor megkapta az első fizetését! Arról ugyan sok emlékem nem maradt - biliárd, csajok, dumálás és rengeteg pia -, hamar képszakadás történt nálam, de azért mások elmondása alapján nagyon is jól éreztük magunkat, rendesen csináltuk a hangulatot. Az volt Sanyi első, és amíg találkoztunk, egyetlen munkahelye.

- Te Sanyi! Mi van a munkahelyeddel? - kérdeztem tőle, miközben a kocsiból csodáltam a tájat.

- Mostanában sokat vagyok távol. - Rápillantottam Sanyira, elgondolkodva néztem az arcát pár pillanatig, majd ismét kinéztem a kocsi ablakán. Nem láttam az égen madarakat.

Az orgona méltóságteljes hangja töltötte be a templomot, miközben Sanyi a menyasszonyával ünnepélyesen lépdelt az oltár felé. Nekem nehogy ilyenek legyetek a menyasszonytánckor is! - gondoltam, miközben én is komolyan néztem őket a padok közül. A hosszú uszályt két kisebb koszorúslány fogta kecsesen, nehogy beleakadjon valamibe, és gondoltam, az ünnepélyesség miatt is.

Akarod-é... - a szentatya még meg is nyomta, ki is hangsúlyozta azt az "é" hangot. Sanyi hogyne akarta volna, alig várta a "csókold meg" részt. Amint az elhangzott, sietősen, a méltóságteljességgel láthatóan nem sokat törődve, szinte vágyakozva teljesítette azt a kívánságot.

A ceremónia végeztével következett a templom előtti fotózás a násznéppel, vagy násznép nélkül. Később sokat nézegettük az ott készült képeket. Szinte mindegyiken feltűnt a háttérben, a templom mellett, esetleg felett szálló madárraj.

Már elég régóta ácsorogtunk a leshelyünkön, én magam is láttam ólálkodni, legelészni a közelben vadakat. Csodálkozva, kissé türelmetlenül érdeklődtem:

- Te Sanyi! A vadászok nem szoktak lőni is valamit?

- Nyugi, ráérünk. - Ugyanúgy néztem Sanyira, mint a kocsiban, és ugyanaz az érzésem is támadt.

Sanyiék gyereke imádta a vizet, én viszont nem. Erre hamar rájött az istenadta. A kertjük előtt volt egy nagy cseresznyefa, az alá szoktuk rakni az asztalt, a székeket, és persze a sörünket is. Ott szoktuk megbeszélni Sanyival a világ, de leginkább a saját ügyes-bajos dolgainkat, miközben a gyerek az anyukájával pancsikolt a medencében, tőlünk nem messze. Vidáman ugrándozott, csapkodott a vízben, élvezte a mindenfele freccsenő vizet. Olyankor csak pár csepp hullott ránk, mosolyogtunk a dolgon, vidáman, boldogan néztük őket. Voltak kis pohárkái, flakonjai is a picinek, azokból szokta öntözgetni a vizet. De nem csak a medencébe borogatta a büdös kölke - mindig ezt mondtam rá, amikor ezt csinálta -, hanem odajött a közelünkbe a csibész. és jól meglódította felénk a vízzel teli pohárkáját, majd gyorsan, nevetve odafutott az anyukájához, aki ölbe kapta a rosszcsontot. A káromkodásom nagysága mindig a víz mennyiségétől függött, volt kis vödre is a kicsinek, olyankor, és ha jól célzott, akkor nagyon káromkodtam. Akkor meg főleg, ha a meglendítéskor elengedte a poharat, flakont, esetleg vödröt, és az még el is talált. Sanyit és a családját ilyenkor a túláradó vidámság öntötte el, míg én tettetett morcossággal néztem az ég felé, ahol is láttam a madarakat szállni.

Sanyi egész idő alatt csak a régi, nagyon régi emlékeket emlegette. Éppen meg akartam kérdezni, hogy mi történt vele amióta nem találkoztunk, de pont akkor - talán megérzés, elvégre jó barátok voltunk, ismertük egymás gondolatait - rántotta fel a puskát és lőtt vele az ég felé.

- Gyere! - és elindult. Útközben rám sem nézett, úgy mondta - A munkámat utálom, a gyerek ki nem állhat, a feleségemmel válunk, a házamat látni sem akarom. Itt van, megérkeztünk - mutatott a földön fekvő madárra:

- Ez nem repül többet.

Végigmértem Sanyit:

- Nem, nem repül többet. - Majd halkan, inkább csak magamnak folytattam - Pedig még láttam szállni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8127
Időpont: 2015-05-22 10:43:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia István! Ez jó, ez tetszett! Érdekes, olvasmányos, és a vége is jó. A mondanivaló világos, mégsem szájbarágós! Tényleg megpróbálhatnál hosszabb lélegzetű dolgokat is írni! Üdvözlettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2015-05-17 16:31:18

válasz eferesz (2015-05-17 13:11:01) üzenetére
Kedves eferesz!

Én köszönöm, hogy olvastad a művet, és örülök, hogy érzést szült benned, elgondolkodtatott az alkotás!

Üdv: István
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2538
Időpont: 2015-05-17 13:11:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!
Köszönöm, hogy olvashattalak, és azt kell mondjam, ahol a szeretet lángja ég - esetleg pislákol -, ott szállnak a madarak, ahol pedig nincs szeretet, ott már semmi sem repül, hiszen nem jut hely a szabadságnak, hogy kitárja szárnyait!
Üdvözletem!

Legutóbb történt

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Ha olvasod verseimet című alkotáshoz

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Nincs ideálom című alkotáshoz

Munkácsy alkotást töltött fel Fáradt harangok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Ünnep előtt címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

túlparti bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

túlparti bejegyzést írt a(z) Rajzolós című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Rajzolós című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Rajzolós című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)