HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44920

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen

97E

Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-05-22

A majom farka, a misszionárius feneke XIV/1. +18

A 13-as számú taxi beállt a drosztba. A sofőr fiatal férfi volt, 23-24 év körüli. Kiszállt, bevágta maga mögött a kocsi ajtaját. Amerikai márka, Packard Bell Unit, 1943-as, négy-cilinderes, sárga színű, élénk-zöld tetővel, és ajtókkal. Nagyon szerette, kedvtelve pillantott végig a fényes dukkózáson, a csillogó-villogó krómozott lökhárítón. Ásított, nyújtóztatta a tagjait. Levette fejéről a fekete bársony-szalaggal díszített, zsinóros, aranysárga sofőrsapkát, megvakarta a fejét. Rövidre vágott, felnyírt szőke haja a fejére tapadt, fáradt tekintettel nézett szét a kikötő szokásos nyüzsgésén. Folytak az uszályok berakodási munkái, lovaskocsik, teherautók álltak sorban a rakparton, a szállító-munkások olajfoltok, és gőzölgő lócitromok között cipelték a nehéz zsákokat, egy széles tomporú szőke-sörényű ló hugyozott éppen, karvastagságú, félméteres fütyköséből habzó sárga lé zúdult vastag sugárban a kövezetre, kikötött a komp, a túloldalról hozott át parasztokat kosaraikkal a piacra. A lovak sárga ürülékének édeskés, nehéz illata a drosztban is érezhető volt.
Most volt ideje bőven. Egy menetet már lebonyolított. A regató Santarém felől majd csak később jön, ilyen korán reggel meg más utas úgysem akad. Kollégái is ott álltak egymás mögött a sorban. Barátságos mozdulattal odaintett az előtte ácsorgó havernak, majd átvágott az utcán a másik oldalra, hogy az AMANDA kávézóban harapjon valamit, és igyon egy jó erős feketét. Párás volt a reggel, köd gomolygott a folyó felett, a túlsó partot nem lehetett látni. A Nap még valahol a város házai mögött, alacsonyan lopakodott.

A szokott asztalához ült le, hátra a sarokba. Maga elé kotorta a napilapokat, megnézte a főcímeket, amíg a kiszolgálóra várt. Az üzlethelyiség pangott az ürességtől, rajta kívül csak két vendég volt, kikötői rakodómunkások, akik ráérősen kortyolgatták az italukat, láthatóan nem volt éppen munkájuk. A sportrovathoz lapozott, kíváncsi volt, mit írnak az aznapi sláger-meccsről, a Manaus FC és a Cruzerio összecsapásáról. Este nyolckor lesz a meccs, megnézi a televisionban. Fente rá a fogát, a Manausnak drukkolt. Elhívta a barátait is, és egy-két lányt. Nemrég vette a készüléket, egy vagyonba került, de hát mire való a pénz, ha nem arra, hogy elköltsék? Kevés embernek volt még television-készüléke 1945-ben, dagadt a mellkasa a büszkeségtől: este a barátai és a lányok láthatják majd, hogy neki van! Megnézte az összeállítást. Felipe Massaro nem játszik! Kétszer is átfutotta, nem hitt a szemének, a csatár a kedvence volt.
-Ó, a fene egye meg! - mondta csak úgy magának. - Ekkora nagy pancser edzőt, mint ez a Diego Suarez! Képes a kispadra ültetni a legjobb emberünket!

-Mi a csodán bosszankodsz Eddie? - kérdezte a pincérnő odalépve az asztalhoz.
Fiatalka volt, talán csak 15. Előrehajolt, hogy lesöpörje az asztalt, és elvigye a teli hamutálat. Rafinált kis selyemblúzába, amikor előrehajolt, köldökig be lehetett látni. A lány tudta ezt, és azt is, hogy a férfiaknak nagyobb kedvük van rendelni, ha bekukucskálhatnak a blúzába.
Az Eddie-nek szólított fiatalember azonban nem nézett fel az újságból, csak úgy odamorogta:
-Hozz egy jó erős feketét Ramona. Meg egy melegszendvicset, gombás-halas-sonkásat, ha van!
-Igenis! - A lány mérgesen elszaladt, nemsokára már sírült is vissza a rendeléssel. -Tessék!
Eddie karjának egy mozdulatával arrébb söpörte a lapokat, hogy helyet csináljon a tálca számára. Ramona letette, és megállt az asztal mellett.
-Mi van? - nézett fel végre a fiú. -Akarsz valamit?
-Nagyon morcos vagy ma!
-Jó, hát milyen legyek! Egész éjjel nem aludtam, csak hajnalban két órát. Aztán hétre már itt voltam a drosztban.
-Agyon dolgozod magad!
-Közöd hozzá?
Kavargatni kezdet a kávéját, beleharapott a szendvicsbe. -Finom. Tudnál hozni egy kis tormakrémet rá?
-Persze! -Ment és hozta.
A fiú rányomott a tubusból két keskeny csíkot a kenyérre, gusztálta, beleharapott. -Ez az! Még mindig itt vagy?
A kis pincérnő úgy állt ott, mintha odacsavarozták volna a lábát a padlóhoz. Eddie-t most már kifejezetten bosszantotta a lány. Mi a fenét akar tőle, basszus? Komolyan! Át fog szokni egy másik kávéházba, ha ez így megy tovább. Ramona nagyon aranyos kislány, de még csak 15 éves!
-Fenébe is! - csattant fel - elárulnád végre, mit akarsz?
Ramóna szeme sarkában két nagy könnycsepp jelent meg. Cérnavékony hangon szólalt meg.
-Tudom ám, micsinálsz minden éjjel! Nőcskékkel henteregsz a hülye izé légyottokon!
Eddie méregbe gurult.
-Honnan a fityfenéből veszed ezt? És, ha igen, akkor mi van?!
-Én mikor kerülök sorra?
-Te!? -Majd' lenyelte mérgében. - Majd, ha felnősz! Maj' tíz év múlva!
-De én most szeretnék! Ma. Már nagylány vagyok, és egyébként én is fel tudok venni magamra olyan undok, hosszú slafrokokat, mint a nőcskéid. Különben is voltam már férfival.
-Igen?
-Persze.
Eddie-t kezdte mulattatni a dolog. Micsoda szemtelen, erőszakos kis fruska. Nyilván a pénzre hajt, amit remél utána. Harapott a szendvicsből, kortyolt hozzá kávét. Jól megnézte magának. Csinoska. Vékony, jó alakú. Talán tényleg lefeküdt már valakivel, vagy ki tudja? Nem nagyon akaródzott neki szűz-lányokkal foglalkozni. Szűz lányokkal olyan macerás, visítanak, amikor behatol, utána meg sírnak-rínak, itatják az egereket, meg minden. Na, jó, most megvicceli ezt a kis butus nőcskét.
-Ha akarod, ma este feljöhetsz! Nyolcra!
-Komolyan? -Ramona arcán az öröm fénye futott át. Lehajolt hirtelen, és megcsókolta Eddie kezét. -Köszönöm Eddie bácsi! -Aztán elszaladt, nem, nem is szaladt, repült, mint egy boldog csapongó kismadár!

Bement a toalettbe, elvégezte a dolgát. A széklete elég híg volt, nem tudta mitől? Arcot, és kezet mosott, megtörölközött. Pénzt dobott a pultra és kisétált az üzletből. A párásság kezdett feloszlani, a házak teteje felett kibukkant a lángoló napkorong, felszívta a ködöt. Hőség volt, bár korán volt még. Szűzanyám, mi lesz később?- gondolta Eddie. Dögletes, párás meleg volt minden nap, ezen az égövön másra nem lehetett számítani, vagy megszokta az ember, vagy megszökött innen. A fiatal sofőr itt nőtt föl, elviselte a meleget, de nem szerette. Ha lett volna még egy kis pénze, biztos beszerelteti a lakásába az air conditionert, ami a gazdagoknál már kezdett elterjedni, ámde a television készülék megvásárlása minden félretett pénzét elvitte. Most várnia kell, amíg újra lesz egy kis lovetta.
Eszébe jutott, hogy a kocsi jobb oldali irányjelzője akadozik. Kinyílik ugyan a kis kar, de elég kókadtan áll, lefele lóg, nem úgy, mint az ellenkező oldalon a másik. Az előírás szerint az irányjelzőnek meredeken, derékszögben kellett állnia. A hibás irányjelzőért a rendőr megbüntetheti. A hatóságok nagyon szigorúan vették az ilyesmit.

A kocsihoz érve kinyitotta a csomagtartót és elővette a szerszámos-készletet. Keresett egy keskeny élű csavarhúzót, s nekiállt szétszedni az irányjelző készüléket. Nem volt bonyolult feladat, négy kis csavart kellett meglazítani, hogy az irányjelző kar fémtokja levehető legyen, utána már hozzá lehetett férni a szerkezethez. Közben a sor elején lévő kocsit elvitte egy utas, a többiek előbbre araszolhattak. Eddie vállával nekifeszülve előbbre tolta a kocsit a megüresedett helyre, majd folytatta a munkát. Ahogy dolgozott, pörgött az agya. Eszébe jutott Eleonora. Tetszett neki a csini trafikos-lány, egyelőre azonban még csak ott tartottak, hogy szemeztek egymással, és beszélgettek néha, amikor nem volt vendég a boltban. Eddie többször is benézett hozzá napközben, ha fuvarból visszafelé jövet üresen arra gurult. Érthetetlenül viselkedett Eleonora, Eddie nem tudott elmenni rajta. Volt, amikor azt érezte, örül neki a lány, máskor meg azt, hogy terhére van. Tegnap is például. Benyitott, lelkesen köszönt: hello Eleonora! Szervusz, viszonozta kelletlenül, oda se nézve a lány. Eddiet szíven ütötte az a "szervusz" Mert a szervusz-t lehet úgy mondani, hogy az ember kiérzi belőle a másik örömét, amit a viszontlátás okoz, és lehet úgy is, hogy pont az ellenkezőjét érzi, kifut tőle a nagyvilágból.

Töprengett. Lehet, hogy rossz kedve volt. Mindenkivel előfordul néhanapján, hogy rossz kedve van. De az is lehet, hogy megelégelte az ő tolakodását, és ezzel az ellenséges "szervusz" -al akarta kifejezésre juttatni, hogy kopjon le. Nem tudta Eddie. Képtelen volt megfejteni Eleonora viselkedését. Most akkor menjek be hozzá, vagy ne menjek? -tette fel magának a kérdést. Nem megyek, határozta el. Kihagyok néhány napot, aztán majd meglátom. Ha érdeklem, talán majd elgondolkodik a dolgon.

Kiderült, mi volt a hiba: elkoszolódott a tengely, ami körül a kar elfordul. Kipiszkálta a koszmoszt a csavarhúzó hegyével, visszaillesztette a helyére, meghúzta a csavarokat. Beült, ráadta a gyújtást, bekapcsolta az irányjelzőt. A kar kivágódott, és újra szálfa egyenesen állt. Eddie megkönnyebbülve dőlt hátra az ülésen. Na jó, ezzel meglennénk.
A regátónak még se híre se hamva nem volt. A folyón messze észak felé tekintve egyetlen árva vízi-jármű sem látszódott.
Tovább ügyködött, hogy elüsse az időt. Felcsapta a motorház-fedelet, megmérte a pálcával az az olajszintet. Ellenőrizte a hűtőfolyadékot és az ablakmosó tartályt. Minden rendben volt. Előkotort a térképtartóból egy sárga szarvasbőr ablaktörlő-rongyot és letörölgette vele körben az ablakokat. Nem mintha szükség lett volna rá, az üvegek makulátlanul, tisztán ragyogtak. Mellényzsebéből előhúzta zsebóráját, ami vékony ezüstláncon lógott, megnézte. Tíz óra már elmúlt, és a regató sehol. Majd megkukult a napon, átment a fák árnyékába, ahol kollégái csoportba verődve traccsoltak, csatlakozott hozzájuk. Alig állt a lábán, nagyon fáradt volt az előző éjszakától. Letelepedett a park szélén egy szegélykőre.
-Nyúzott vagy Eddie, öregfiú - ugratta az egyik taxis-haver - hány numerát nyomtál le?
-Jó néhányat, gondolom! - kontrázott a másik. - De ez még fiatal, bírja. Bezzeg én...! Nekem elég mán egy fél is!
Aki beszélt idősebb, őszes, szemüveges férfi volt.
-Hogy érted azt, hogy "fél"? - kottyantott közbe egyik társuk, ő egy pálmafa göcsörtös törzsének támaszkodott kicsit arrébb. -Milyen az a "fél" izé?
-Szó szerint értem - vigyorgott a kérdezett. -Az asszonynak megvan, ő a jobbik felem, mert a nyelvemet használom arra a célra, amire te a farkadat, a nyelvemmel viszont nekem nincs meg, mert a nyelvem nem a farkam, érted?! Ezért fél. A srácnak viszont, ennek ni, meglehet akár négyszer is egyvégtében!
Eddie nevetett.
-Nem, azt már én sem bírom, Arnold bá'
Beszélgettek, élcelődtek, ugratták egymást, észrevétlenül telt az idő. Az egyik srác rázendített egy viccesen disznó nótára, valahogy így hangzott:

"Nagy a sza..r..., nagy a sza...r...
nagy a szaracénok híres serege,
de nagy seg...de nagy seg...
de nagy segedelem harci ereje.
Napi..a...napi..a....
Napi csatában edzi seregét
mig.ci...mig.ci
míg e cifra zászlót a szél lengeti."

Hasukat fogták a nevetéstől. Mi volt ez? Ismételd meg komám, hogy van csak? Onnan fúdd, az elejitül, hogy mi a sza...r, vagy mi a sza...r!
Valaki egyszer csak kimutatott a folyóra:
-Nézzétek!
Egy másik fiatal férfi, aki Eddie mellett ült, felugrott.
-A regató! Ott! -Fejébe csapta a sofőr-sapkát és futni kezdett a kocsija felé.
-Gyertek, jön a hajó! Jön a hajó!

A nagy-hajó kikötött, az utasok elözönlötték a rakpartot. A tehetősek nyíl-egyenesen célba vették a taxiállomást, az Eddie előtt álló kocsikat pillanatok alatt elvitték. Araszolt előre, s hipp-hopp a sor elejére került. Már jött egy utas feléje is, egy fiatal, kikent-kifent úri dáma, porköpenyben, vörösre rúzsozott szájjal, vörös körmökkel púderezett orral. A retiküljét leszámítva csak egy hátizsák volt nála, és egy drapp színű kicsi úti-koffer, amit necesszernek neveztek, olyan táska, amit ha kinyit az ember, belül, a fedél belső részében fésülködő-tükröt talál. A retikül színe harmonizált a necesszer színével, csak valamivel halványabb színű volt.s
-Szabad a kocsi? - kérdezte a hölgy.
Eddie hátrafordult, de a nő már nyitotta is a hátsó ajtót és bemálházkodott.
-Hová menjünk?
-Vigyen egy jó szállodába, ne a városközpontba, olyan helyre, ami nem túl drága!
-Igenis! A Napfény Hotelt tudom ajánlani. Disztingvált hely, bár kissé kiesik a centrumból, olcsó, jól főznek, van saját teniszpályája és...
-Nem indulna el végre?
Belenézett a belső tükörbe. Fáradt, elgyötört arcot látott. Kék szem, a szemek körül sötét árnyék, szőke hajtincs kandikál ki a széles karimájú kalap alól. Valahogy ismerős ez az arc. Fiatal nő, annyi lehet korban, mint ő.
-Pardon. Már megyünk is.
Beindította a motort, egyesbe kapcsolt, kirakta a baloldali irányjelzőt. Kigördültek a rakpart sárga keramit-kockáira. Újra belenézett a tükörbe, a kék szemek őt figyelték. Egymásba kapcsolódott a tekintetük.
A motor búgott, az autórádió halk zenét sugárzott, lekanyarodtak jobbra a város felé. A lány, a hátsó ülésen levette fejéről a kalapot és az ülésre tette. Homlokán apró verejtékcseppek csillogtak. Letekerte az ablakot, hadd járja át a kocsit a szél.
-Honnan ismerem ezt a nőt? - kérdezte magától Eddie.
-Ki ez a férfi? Ismerem? - töprengett a hátsó ülésen a nő is.
Keresztezték az Oranello sugárutat, a lámpa szabadot jelzett. Mentek tovább. Fenn az égen gyülekeztek a sötét fellegek, amelyek estére meghozzák az esőt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
835
Időpont: 2017-06-24 12:20:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Ezt az Eddie-t nem Pablo-nak hívták előző életében véletlenül? Nagyon kíváncsivá tettél?

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-05-24 17:15:51

válasz Kankalin (2015-05-24 14:21:07) üzenetére
A szövegre ráküldöm a gépi ellenőrzést, van, amikor ennek ellenére benne marad a hiba Van olyan is, h felülbírálom a gépet))
Asszem a vége nagyon durva lesz! Rettenetesen kíváncsi vagyok mi lesz majd a végső, összegző véleményed róla, persze ezt nem akarom kiprovokálni
Szeretettel üdvözöllek, és még egyszer köszönöm: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-05-24 17:14:52

válasz Kankalin (2015-05-24 14:21:07) üzenetére
Ha Gárdonyi ma írná az Egri-csillagokat nem hiszem, h el tudná adni abban a formában, ahogy akkor megírta. Át kellene dolgoznia: Dobóra a legnagyobb csata közben rájön a szükség, s odaszól Mekcseynek: te Pista, tartsd lécci itt ezt a falszakaszt pár percig, mert el kell szaladnom oda, ahova a király is gyalog jár! Persze, ez csak a csomagolás. De "csomagolás" nélkül el lehet-e "adni" manapság valamit?
A történet egy buzgó, vallásos lányról szól, aki, életkorából adódóan is nagyon erős testi kísértéseknek van kitéve. (Isten a legjobbakat teszi ki a legerősebb próbáknak:). Lelkileg majdnem összeroppan a rá nehezedő súly alatt. Emiatt a történethez szervesen hozzátartoznak a vallásos "betétek".
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-05-24 17:13:36

válasz Kankalin (2015-05-24 14:21:07) üzenetére
Szia Kankalin! Köszönöm, h írtál, nagy megtiszteltetés számomra! Tudom, h olvasod, hiszen ez szerkesztőként "hivatali" kötelességed. Örülök annak, h tetszik, s érdekesnek találod, annál is inkább, mert ismerőseim, rokonaim körében nem népszerű, amit írok. (Soknak találják, azt mondják, túl szókimondó, vannak dolgok, amelyekről nem helyes írni). Én viszont azt hiszem, h a mai világban, ha valaki nem tud sokkoló dolgokat írni, annak nem olvassák el a történeteit. S lehet-e sokkolóbb dolog, mint magát az életet megírni, azokkal a részletekkel, amelyekkel együtt kell élnünk, (a test eredendő, természetes megrázkódtatásai) - de nem beszélünk róla.
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5841
Időpont: 2015-05-24 14:21:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia "én"! :)
Folyamatosan olvasom regényed, bár eddig nem szóltam egy mukkot sem. :)))
Összerendezettnek tartom. Mindig akadnak fordulatok, amelyekkel felkelted az érdeklődést. Nálam működik az, hogy váltogatsz a helyszínek és történések között.
Ebben a részben éppen azt találom jónak, hogy eltérsz az eredeti vonaltól. Azt is tudom, hogy előbb-utóbb visszakanyarodsz majd.
Az előzőek kapcsán is van véleményem, ezt itt jelzem.
Nagyon tetszik, hogy a Szentmisék nyelvezetét, liturgiáját is belevitted a történetbe. Nem ellenőriztem a latin mondatok nyelvhelyességét, de nekem hiteles az, ahogy átadtad.
Leírásaid nagyon bejönnek. Itt is akadt, ezért jelzem.
Látom, hogy alább a tubus megjelenésén morfondíroztok. :) Nem tudom az idejét, de engem nem zavart. (Utánanézek.) :)))
Nagyon tetszik regényed. Elvétve találtam benne helyesírási hibákat, de nincs annyi időm, hogy kiemeljem ezeket.
Kíváncsi vagyok a folytatásra! :)
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-05-24 07:48:37

válasz Istefan (2015-05-24 06:31:42) üzenetére
Szia István! Rám nagy hatással volt U. Econak a "A rózsa neve" című regénye. Tele van latin szöveggel. Nem Eco-t akartam majmolni, hátsó szándékaim voltak a mise egy részének latin-szövegű leírásával, pl. egy kis "ismeretterjesztés", egy kis "hitterjesztés". Szerettem volna bemutatni a latinul nem tudóknak, és azoknak, akik nem érdeklődnek a vallás iránt, h ilyen is létezik?:) Ami a tubust illeti, nekem is kétségeim voltak. Megpróbáltam utána járni, - beletörött a bicskám. De vajh' ki a megmondhatója, volt-e tubus 45-ben, vagy se? Említetted a vallásos és erotikus attitűdök egymás mellettiségét. Nos, ez a majomfarka történet erről szól. Sőt az élet is erről szól asszem, a szent és a profán dolgok párhuzamosan jelen vannak életünkben, s olykor bizony keverednek:) (Nálam biztos) Üdv, és köszönet: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2015-05-24 06:31:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Összevonva a vallásos részt, az erotikussal, lenne egy két megjegyzésem. A latin szöveget szerintem kár betenni úgysem olvassa el senki, nem divatos már. Ettől a résztől legalább egy szexpartit reméltem, nem csak mesét. No de ha nem volt, egye fene! De azt kötve hiszem Laci, hogy a tormakrémet tubusban árulták volna1945-ben! Üdv István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-05-23 08:18:06

válasz eferesz (2015-05-22 20:00:27) üzenetére
Szia Eferesz! Pedig ez ugyanaz a történet, csak itt egy kanyarral eltávolodik a fősodortól. Igazából nem is távolodik el, de erre majd a következő (utolsó előtti?) részben derül fény. Köszönöm a folyamatos érdeklődést, és az észrevételeket! Üdvözlettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2276
Időpont: 2015-05-22 20:00:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Olyan, mintha egy másik történetbe cseppentem volna, és ez csak fokozza az érdeklődésemet!
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2015-05-22 19:46:58

Eltűnt Ethel, a fő-főszereplő? S új arcok vannak pl. Eddie!? Hová lett a lány? És ki az, az Eddie?
A következő részben mindenre fény derül!:)

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karodba zárva... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Éjszaka címmel a várólistára

oroszlán alkotást töltött fel Tűnődöm címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)